Hitler a világ 3. legnagyobb gonosztevője - Kik azok akik még nála is gonoszabbak?

Legfőbb céljuk, hogy hatalmukat megszilárdítsák mindenáron, ezért átveszik a hatalmat a tömegek felett és saját önös érdekeiket szem előtt tartva irányítják a politikát. Kik ők? 10-es listánkból most megtudhatod.

Sokszor az emberek tömeges mészárlásától sem riadnak vissza.

Kik ők?

Listánkat az alapján állítottuk össze, hogy kinek hány ember élete tapad a kezéhez azaz ténykedése következtében hányan haltak meg. (Szerencsére magyar ember nem található a listán.)

10. leggonoszabb: Yakubu Gowon (1934- )

Tisztség: Nigéria miniszterelnöke volt

Hivatalban töltött idő: 1966-1975

Áldozatok becsült száma: 1,1 millió (százezer katona, egymillió civil)

Nigéria 3. államfője, akit a nigériai polgárháborúban  (a modern történelem egyik leghalálosabb polgárháborúja) elkövetett emberiség elleni bűnökkel és népirtással vádolnak.

Puccs révén került hatalomra a nigériai miniszterelnök. Miután az országot uraló két riváls fél nem tudott megegyezni a legfőbb exportcikknek számító kőolaj kitermelésében polgárháborút robbantott ki. Uralkodásának szintén puccs vetett véget közel 9 év után.

9. leggonoszabb: Mengisztu Hailé Mariam (1937- )

Tisztség: Etiópia elnöke volt

Hivatalban töltött idő: 1974-1991

Áldozatok becsült száma: 400 ezer-1,5 millió

Mengisztu 1977. február 3-án véres államcsíny révén került hatalomra, ami lehetővé tette számára, hogy átvegye az ideiglenes katonai kormányzat (Derg) fölötti ellenőrzést. Ez a testület irányította akkor Etiópiát, miután 1974-ben megdöntötték Hailé Szelasszié császár uralmát.

A bírósági tárgyalása több mint tíz éven át tartott. 2006 december 12-én mondták ki bűnösnek Mengisztut és társait, akik ártatlanok ezreit kínoztatták és gyilkoltatták meg. Mindez az etióp törvények értelmében népirtásnak minősül. A tárgyaláson elutasították az elítéltek kegyelmi kérelmét, kitűzték a kivégzések időpontját.

Mengisztu hatalmának 1991-ben történt megdöntése óta zimbabwei száműzetésben él. Robert Mugabe zimbabwei elnök azóta sem hajlandó kiadni a jelenleg 84 éves férfit.

8. leggonoszabb: Kim Ir Szen (1912-1994)

Tisztség: Észak-Korea elnöke volt

Hivatalban töltött idő: 1972-1994

Áldozatok becsült száma: 1,6 millió

Az észak-koreai Kim-dinasztia alapítójának személyét ma is hatalmas kultusz övezi annak ellenére, hogy népét nyomorúságba taszította.

A ma is fennálló észak-koreai diktatúra Kim Ir Szen vezetésével jött létre; a diktátor ötlete volt, hogy vezessék be a tervgazdaságot, minden hatalmat a kormány kezébe adva. A diktátor a gazdaság sikertelenségéért sosem a saját politikáját hibáztatta, hanem az Egyesült Államokat.

Az észak-koreai szocializmus a sztálini vonalat követte; a nagyarányú tisztogatás a grúz diktátor módszerét idézte, és az elsődleges célja a nép megfélemlítése volt. A moszkvai perekkel ellentétben az áldozatok tárgyalás nélkül kerültek a kivégzőosztag elé, illetve a munkatáborokba.

Kim Ir Szen személyi kultusza az egész országra rányomta bélyegét. Jól működő programrendszerének köszönhetően negyvenhat évig diktátor lehetett az egyik legelnyomottabb és legelszigeteltebb országban. 1994. július 8-án szívroham következtében halt meg Phenjanban.

Hóbortos kedvtelése: Egyenesen imádta a filmeket a koreai diktátor. A flmek iránti rajongása a gyermeke születése után kezdődött. 

7. leggonoszabb: Pol Pot (1925 - 1998)

Tisztség: a Kambodzsai Kommunista Párt főtitkára volt

Hivatalban töltött idő: 1963-1981

Áldozatok száma: 1,7-2,7 millió

Pol Pot a Kambodzsát 1975 és 1979 között irányító Vörös Khmer kommunista rezsim vezetője volt, és közel három millió ember halálát okozta.

1975 áprilisában a vörös khmerek elfoglalták Kambodzsa fővárosát, Phnom Penhet. Pol Pot vezetésével visszaállították a naptárat a nulladik évre, és megpróbálták Kambodzsát egy kommunista, vidéki társadalomról alkotott víziójukká alakítani. Kambodzsa városainak minden lakóját utasították, hogy mezőgazdasági kommunákban dolgozzon. A pénzt, a magántulajdont és a vallást eltörölték. Ezreket gyilkoltak meg speciális fogolytáborokban, és további ezrek haltak meg éhezés és túlmunka következtében.

Miután a vörös khmerek rajtaütést hajtottak végre a határon, a vietnamiak megszállták Kambodzsát, és 1979-ben megdöntötték a vörös khmerek rezsimjét. Pol Pot a thaiföldi határvidékre menekült.

1997-ben, a vörös khmereken belüli hatalmi harc után Pol Pot egykori kollégái letartóztatták, és életfogytiglani házi őrizetre ítélték. 1998. április 15-én halt meg.

6. leggonoszabb: İsmail Enver pasa (1881-1922)

Tisztség: az Oszmán Birodalom hadügyminisztere volt

Hivatalban töltött idő: 1908-1922

Áldozatok száma: körülbelül 2,5 millió

İsmail Enver albán parasztszülők gyermekeként született a mai Tádzsikisztán területén. Az albán származású oszmán tábornok Enver jelentős szerepet játszott az örmény népirtásban.

Megtette az első lépéseket a CUP népirtás tervének megvalósítása érdekében azzal, hogy elrendelte az oszmán erők örmény újoncainak lefegyverzését, és a munkazászlóaljakba való átcsoportosítását a gyorskivégzésük előtt.  Behaeddin Shakir orvos vezette terepen dolgozó csoportjainak egyetlen feladata az örmény lakosság kivégzése volt.

Ezek a mobil gyilkos egységek hajtották végre a deportált örmények szisztematikus lemészárlását. Az örmény holokausztban 1,2 millió örményt irtott ki, 830 ezer görögöt és kb. 500 ezer asszírt öletett meg az első világháborúban.

A háború végén Enver Németországban keresett menedéket. A háború utáni konstantinápolyi törvényszék távollétében bíróság elé állította és halálra ítélte. Míg néhányukat végül bíróság elé állították, és bűnösnek találták őket, a legtöbben elkerülték az igazságszolgáltatást. Ami Envert illeti, 1920-ban Oroszországba utazott, és felajánlotta szolgálatait az új szovjet rezsimnek, amely a közép-ázsiai muzulmánok lázadásának leverésére küldte. A szovjet csapatok akció közben megölték.

5. leggonoszabb: Tódzsó Hideki (1884-1948)

Tisztség: Japán miniszterelnöke volt

Hivatalban töltött idő: 1941-1944

Áldozatok száma: körülbelül 5 millió

A japán kormány összes fontos tisztségét birtokolva a második világháború alatt részt vett kb. 5 millió kínai, koreai, indokínai civil elpusztításában.

Tojo Hideki (más átírással Tódzsó) 1884. december 30-án Tokió közelében született egy katonacsalád gyermekeként.

Az I. világháború idején kapitányként szolgált a Japán Császári Hadseregben, 1919-től pedig – mint katonai attasét – Svájcba, majd Németországba vezényelték. Hazatérése után gyorsan emelkedett a ranglétrán.

Közben szinte diktátori hatalmat épített ki. Tevékenysége alatt a szigetországban erősödött a nacionalista és háborúpárti propaganda, de a kezdeti sikerek után sorozatos katonai kudarcok követték egymást, amelyekre a japánok nem tudtak érdemi választ adni. A császár látva tehetetlenségét, Saipan eleste után 1944 júliusában lemondatta.

Japán kapitulációjáig visszavonultan élt, de 1945 szeptemberében a szigetországot megszálló amerikai erők főparancsnoka, MacArthur tábornok utasítására – mint háborús bűnöst – őrizetbe vették. Elfogása előtt sikertelenül próbált meg öngyilkosságot elkövetni.

1946. április 29-én hivatalosan is vádat emeltek ellene, május 5-én pedig kezdetét vette a tokiói per, mely két éven át tartott. Ennek során bírái bűnösnek találták, halálra ítélték és 1948. december 23-án hat társával együtt kivégezték.

4. leggonoszabb: II. Lipót (1835 - 1909)

Tisztség: belga király

Hivatali idő: 1865-1909

Áldozatok száma: 2-15 millió

II. Lipót elsősorban a Kongói Szabadállam néven ismertté vált afrikai gyarmat megszerzése és könyörtelen kizsákmányolása révén ismert. A gyarmat legfőbb termékeinek, a gumi és az elefántcsont kitermeléséhez kényszermunkát vettek igénybe, a helyiekre kényszerített kitermelési kvóták be nem tartása csonkításokhoz és gyilkosságokhoz vezetett.

Egy misszionárius, John Harris szerint soha életében nem tapasztalt olyan leírhatatlan nyomorúságot, mint amilyennel Kongóban kellett szembesülnie.

A Szabadállam 1908-ban megszűnt, amikor a belga állam annektálta a területet, de becslések szerint addigra a gyarmat korábbi lakosságának 50%-át elvesztette, mintegy 15 millió ember halt meg Lipót politikájának köszönhetően.

Felelősségre nem vonták, 1909-ben bekövetkező haláláig.

3. leggonoszabb: Adolf Hitler (1889-1945)

Tisztség: Németország kancellárja, Führer

Hivatalban töltött idő: 1933-1945

Áldozatok becsült száma: 17 millió

A náci Németország diktatórikus vezetője. 1933-ban kancellári kinevezése után felszámolta a köztársaság demokratikus intézményeit, és egypárti diktatúrát hozott létre (a náci párt, a nemzetiszocialista párt rövidítése), amelytől brutálisan elnyomott minden ellenzéket, és félelmetes propaganda-apparátust hirdetett meg. Eszméinek szolgálata: az árja faj felsőbbrendűsége, nacionalista és pángermán felemelkedés, revansista militarizmus, antikommunizmus és antiszemitizmus.

A hataloméhes Hitler Európa hegemóniájára törekedett – részben azért, hogy megelőzze az orosz gyarmatosítást, ezért militarista politikát folytatott, amely a német „faj” globális hegemóniájáról szólt, és amely végül a második világháború kirobbanásához vezetett  és példátlan népirtást okozott a koncentrációs táborokban.

1943-ban bekövetkező sztálingrádi csata után minden projektje kudarcot vallott és miután korlátozott világnézetében nem volt helye a megalkuvásnak vagy a meghódolásnak, ezért katasztrófába sodorta országát.

Hitler öngyilkos lett a kancelláriai bunkerben, ahol menedéket talált néhány nappal azután, hogy az oroszok bevonultak Berlinbe.

2. leggonoszabb: Joszif Visszarionovics Sztálin (1878-1953)

Tisztség: Az Oroszországi Kommunista Párt főtitkára, a Szovjetunió diktátora

Hivatalban töltött idő: 1922-1953

Áldozatok becsült száma: 23-60 millió

Grúz származású szovjet diktátor, generalisszimusz. Joszif Visszarionovics Sztálin eredeti neve Dzsugasvili.

Sztálin kiemelkedő intelligenciájához roppant hatalomvágy és könyörtelenség párosult. A világtörténelem legnagyobb jelentőségű és legnegatívabb megítélésű vezetői közé tartozik. A Vlagyimir Iljics Lenin által létrehozott proletárdiktatúra Lenin halála utáni kollektív vezetőségének egyik meghatározó tagja, majd a diktatúra egyszemélyi vezetője lett.

Uralma alatt folytatódott valamennyi ellenzéki mozgalom működésének tiltása, tagjaik üldözése, sokak kivégzése, a Szovjetunióban és a második világháborúban általuk elfoglalt országokban. Nevéhez fűződik a világ legnagyobb kényszermunkatábor-rendszerének, a Lenin által létrehozott Gulag kiterjesztése.

Sztálin egyre növelte hatalmát és erőteljes személyi kultuszt alakított ki, amit újabb és újabb bűnökkel, a terror egyre erőteljesebb alkalmazásával igyekezett megszilárdítani. 1947-től kezdve elkerülhetetlennek látta a harmadik világháború kitörését, és erőltetett fegyverkezésbe kezdett, erre kényszerítve csatlós államait is. A hatalomtól megittasulva egyre zavarodottabbá vált, s minden mögött ellene irányuló összeesküvést látott; azzal vádolta meg zsidó orvosait, hogy meg akarják gyilkolni őt.

A szovjet diktátor 1953. március 5-én vidéki rezidenciájában halt meg – a kórboncnoki jelentés szerint agyvérzés okozta halálát.

Hóbortos szokása:

Sztálin férfiaktokra firkálgatott (jegyzetelt). Az egyik aktképen a diktátor pirossal beszínezte a figura nemi szervét, egy öregembert ábrázoló portréra rácsokat rajzolt, egy harmadikon alsónadrágba öltöztette az alakot és ezt a kommentárt fűzte hozzá: „Meztelen fenékkel ne ülj kőre”.

1. leggonoszabb: Mao Ce-tung (1893-1976)

Tisztség: A Kínai Kommunista Párt vezetője, a Kínai Népköztársaság elnöke

Hivatalban töltött idő: 1945-1976

Áldozatok becsült száma: 49-78 millió

Mao 1893. december 26-án született parasztcsaládban Shaoshanban, Hunan tartományban, Közép-Kínában. Tanári képzés után Pekingbe utazott.

Mao és más kommunista vezetők a kínai társadalom átformálását tűzték ki célul. Az ipar állami tulajdonba került, és a kínai gazdálkodók kollektívákba szerveződtek. Minden ellenállást könyörtelenül elnyomtak.

1958-ban a kommunizmus „kínaibb” formájának bevezetésére tett kísérletként Mao elindította a „Nagy ugrást”. Ennek célja a munkaerő tömeges mozgósítása a mezőgazdasági és ipari termelés javítása érdekében.

Mao úgy vélte, hogy a régi ötletek, a régi kultúra, a régi szokások és régi elképzelések elpusztítása hozhatja el Kína újjászületését. 1966 őszétől az iskolákban és az egyetemeken szünetelt az oktatás, a kommunista fiatalokból szervezett Vörös Gárda pedig halomra gyilkolta a tanárokat és a Maóval szemben álló értelmiségieket.

Politikájának eredménye a mezőgazdasági termelés jelentős visszaesése volt, amely éhínséghez és milliók halálához vezetett.

A politikát feladták, és Mao pozíciója meggyengült.

Tekintélyének újbóli érvényesítésére tett kísérletként Mao 1966-ban elindította a „kulturális forradalmat”, amelynek eredményeként másfél millió ember halt meg, és az ország kulturális örökségének nagy része megsemmisült.

 A vörösgárdisták legalább negyvenezer embert öltek meg, de egyesek szerint ez a szám hétmillió is lehet.

Mao Ce-tung közel harminc éven át tartó uralmát kínaiak tízmilliói szenvedték meg, 1976. szeptember 9-én bekövetkezett haláláig.

Bizarr hóbortja: Mao a kalligráfiáért rajongott. A kínai kalligráfiáért, vagyis a szépírás tudományáért. Az írógépet sutba dobva hagyományos módon, ecsettel és tussal készítette kiáltványait.

A kommunista hatalomátvétel után Mao írásmódja önálló betűtípussá vált (ma „Mao-Tse-Tung Fontként” ismert), amelyet országszerte használtak újságokban, köztéri feliratokon, plakátokon, és még napjainkban, közel ötven évvel a diktátor halála után is népszerű Kínában.

A cikkben felhasznált fotók forrása: wikipédia

Indexképünk forrása: https://www.kazuya-akimoto.com/