Kelet-Közép-Európa GDP-je 146 milliárd euróval lenne magasabb a nemek kiegyensúlyozottabb munkaerőpiaci részvétele esetén
A tanulmányban megvizsgált hét kelet-közép-európai országban (Horvátországban, Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Ukrajnában) a lakosság 52, illetve a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 60 százalékát adják a nők - ennek ellenére a munkaerőpiacon csak 45 százalék az arányuk.
A Magyarországon 25 éve jelenlévő McKinsey kutatása szerint három tényező különösen nagy hatással lehetne a gazdasági teljesítményre: a nőknek a mostaninál nagyobb részvétele a munkaerőpiacon, a nők által teljesített fizetett munkaórák számának növekedése, továbbá a nők erőteljesebb jelenléte a nagy termelékenységű szektorokban.
“A nők növekvő szerepvállalása a munka világában a kelet-közép-európai térségben tapasztalható munkaerőhiányon is enyhítene, hiszen jelenleg 630 000 álláshely betöltetlen a régióban. Ha a térség visszatér a járvány előtti gazdasági növekedéshez, ez a szám akár kétmillió fölé is emelkedhet 2030-ig. Másfelől viszont két és fél millió nő tudna megjelenni a munkaerő-kínálati oldalon, amennyiben a kelet-közép-európai országok megtennék a megfelelő lépéseket azért, hogy felszámolják a munkaerőpiacon tapasztalható nemi egyenlőtlenségeket” – mondta Matécsa Márta, a McKinsey munkatársa és a jelentés egyik szerzője.
A McKinsey elemzése szerint leginkább az egészségügyben, a szociális munka területén, a kis- és nagykereskedelemben, valamint a feldolgozóiparban várható a jövőben a munkaerő iránti kereslet növekedése. Figyelembe véve, hogy a női munkavállalók közel fele dolgozik ezen szektorok valamelyikében a régióban, a nők jó eséllyel pályázhatnának az itt keletkező új álláshelyek jelentős részére.
A makrogazdasági előnyök mellett az egyes vállalatok és vállalkozások is profitálhatnának a munkahelyi sokszínűség erősödéséből a jelentés szerint. A McKinsey által az utóbbi egy évtizedben elvégzett felmérések arra mutattak rá, hogy a nők növekvő aránya a vállalati felsővezetésben együtt jár az érintett cégek pénzügyi teljesítményének javulásával. A mostani tanulmány megerősítette, hogy ez az összefüggés a kelet-közép-európai régióban is fennáll. Kétszáz régiós nagyvállalat adatait megvizsgálva az látszott, hogy azok a vállalatok, amelyekben a leginkább kiegyenlített volt a nők és a férfiak aránya a felsővezetésben, 26 százalékkal nagyobb eséllyel értek el átlag feletti nyereséget, mint azok, ahol a nemek aránya kiegyensúlyozatlanabb volt, vagy egyáltalán nem volt női vezető az igazgatósági tagok között.
Kelet-Közép-Európában a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 60 százaléka és a vezető beosztással rendelkezők 37 százaléka nő – ez az arány magasabb a nyugat-európai átlagnál, sőt az észak-európai országokét is meghaladja. Ám minél feljebb haladunk a ranglétrán, annál kevesebb női vezetővel találkozunk. Ma a felsővezetői pozíciók körülbelül 20 százalékát töltik be nők Kelet-Közép-Európában, de a vezérigazgatóknak csupán a nyolc százaléka nő. Ráadásul a legjelentősebb régiós vállalatok 44 százalékában egyetlen női vezető sincs az igazgatósági tagok között. Ráadásul a nemek közötti egyenlőség megteremtésében történő előrehaladás az utóbbi években megtorpant. 2012-ben a női felsővezetők aránya 14 százalék volt a régióban, ami csak egy százalékponttal maradt el az északi országoktól, és kerek öt százalékponttal volt magasabb a nyugat-európai átlagnál. Nyolc évvel később a Közép-Kelet-Európa és az északi országok közötti különbség meghatszorozódott, miközben Nyugat-Európa mindössze 3 százalékpontra dolgozta le a hátrányát régiónkhoz képest.
Mi áll a női és férfi munkavállalók közötti eltérő munkaerőpiaci arányok hátterében? Egy 3000 női és férfi munkavállaló bevonásával Csehországban, Magyarországon és Lengyelországban elvégzett felmérésből kiderül, hogy a nők 28 százaléka meg van győződve arról, hogy női mivoltuk megnehezíti számukra mind az előléptetést, mind a fizetésemelést. Emellett a nők csaknem harmada (27%) állítja azt, hogy a munka és magánélet egyensúlyának hiánya akadályozza meg őket a felsővezetői pozíciók elérésében (a férfiaknak csak az egyötöde mondta ugyanezt).
A COVID-19 járvány tovább súlyosbította a munka és a magánélet egyensúlyával kapcsolatos problémákat. Miközben nők és férfiak egyaránt több időt töltenek manapság otthoni és fizetetlen házimunkával, a női válaszadók több mint 40 százaléka fontolgatja azt, hogy a járvány miatt kialakult helyzetben még kevesebb időt fog a fizetett munkájára szánni – vagyis csökkenteni fogja a munkaórák számát, részmunkaidős foglalkoztatásra tér át, kisebb megterheléssel járó munkakört választ, vagy akár abba is hagyja a munkát. Azoknak a nőknek a többsége (54%), akiknek tíz évesnél fiatalabb gyermeke van, ezeket az opciókat mérlegeli. Ha a szándékaik valóra válnak, annak súlyos következményei lehetnek a kelet-közép-európai gazdaságokra nézve, veszélyeztetve a nők munkaerőpiacon elért korábbi eredményeit is.
“A kelet-közép-európai gazdaságok nagyobb eséllyel térhetnek vissza ahhoz a kedvező növekedési pályához, amelyet a járvány előtti időszakban élveztek, amennyiben képesek javítani a nők helyzetén a munkahelyeken. Azok a tényezők, amelyek korábban a növekedés motorjainak számítottak – mint például a munkaerőköltség terén mutatkozó előny és a hagyományos iparágak fejlesztése –, egyre kevesebbet nyomnak a latban. A kutatásunk azonban azt mutatja, hogy a nők helyzetbe hozása nagyon is hatékony eszköz lehet a régió versenyképességének megerősítésére” – mondta Jurica Novak, a McKinsey közép-európai vezetője és a tanulmány egyik társszerzője.
A nők nagyobb arányú foglalkoztatása által kínált növekedési potenciál kiaknázása célzott intézkedésekkel érhető. A McKinsey szerint az alábbi négy prioritás segíthet a megoldásban:
1. Konszenzusos vízió és intézkedések, amely a nők és a férfiak foglalkoztatottságában mutatkozó különbségek felszámolására irányulnak. Az e téren elért eredményeket fontos mérni és folyamatosan kommunikálni.
2. Az alulreprezentált csoportok tehetségeit támogató programok: vezetőképzés elősegítése, illetve olyan mentorprogramok indítása, amelyek kifejezetten a nők és más alulreprezentált csoportok számára készülnek.
3. A munka és magánélet egyensúlyának javítása mindkét nem esetében: még több rugalmas munkavégzési lehetőség elérhetővé tétele (részmunkaidő, távoli munkavégzés, kötetlen munkavégzés), a férfiak gyermekgondozásra fordítható idejének növelése, illetve a magas szinvonalú és megfizethető gyermekgondozás elérhetőségének növelése
4. Társadalmi hatások: a McKinsey kutatásai azt mutatják, hogy amennyiben a döntéshozók nyilvánosan is felvállalják azokat a törekvéseket, amelyek a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolására irányulnak – ahelyett, hogy ezt a feladatot egy „sokszínűségért felelő munkatársnak” delegálnák –, az eredmények is hamarabb megmutatkoznak. Fontos továbbá a nők jelenléte a felsővezetésben, mert ők példát tudnak mutatni a szervezet egésze számára.
