Különleges honfoglalás kori lelet került elő Pest vármegyében

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója úgy fogalmazott, hogy az új leletek rávilágítanak a két intézmény restaurátorainak és régészeinek rendkívül magas színvonalú, példaértékű munkájára.

Magyarország páratlan szakértelemmel, kapacitással és tudással rendelkezik ezen a téren - hívta fel a figyelmet, avval folytatva, hogy az újabb szenzációs lelet azt mutatja meg, hogy nagyobb figyelemre, segítségre, jogszabályi garanciákra és anyagi támogatásra van szükség.

Az a tény - mondta -, hogy két éven belül három, a nemzeti emlékezet szempontjából kiemelkedő jelentőségű, de világviszonylatban is példátlan értéket képviselő régészeti lelet került elő, azt mutatja, hogy óriási potenciál van mind a magyar régészet teljesítményében, tudásában, mind pedig a Kárpát-medencében mint Európa egyik leggazdagabb régészeti lelőhelybázisában. Ebben a munkában nem lehet magukra hagyni a múzeumokat - folytatta -, és nem lehet megengedni, hogy a tíz évvel ezelőtti négyzetméteráron tárjanak fel a régészek.

A főigazgató arra hívta fel a döntéshozók figyelmét, hogy ha nem történik változás, akkor előbb-utóbb a régészeti feladatellátás fog veszélybe kerülni, az pedig azzal a kockázattal jár, hogy nem fognak olyan leletek előkerülni, mint a pátyi vagy a csomádi tarsolylemezek.

L. Simon László hangsúlyozta azt is, hogy fenntarthatatlan a veszélyhelyzeti rendelkezés idején hozott szabályozás, amely szerint a régészeti nagyberuházásoknál az 1 százalékos régészeti hozzájárulási díj 1 ezrelékre csökkent. A főigazgató szerint megengedhetetlen az is, hogy a jelenlegi bérszínvonalon maradjon a magyar régészek, múzeumi dolgozók fizetése. A főigazgató a feladatellátás érdekében szükséges partnerséget kért a kormánytól.

A Tarsolylemezek című kiállítás kapcsán szólt arról is, hogy három erdélyi múzeumba kívánják elvinni az anyagot, reményeik szerint pedig később nyugati múzeumokban is be tudják mutatni. Prosek Zoltán, az FMC igazgatója köszöntőjében a többi között azt emelte ki, hogy az elmúlt években szoros kapcsolat alakult ki a két intézmény között, és a tervek szerint ez az együttműködés a jövőben is folytatódni fog.

Virágos Gábor régész, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti főigazgató-helyettese, a tárlat egyik kurátora hangsúlyozta, hogy a honfoglalás kori tarsolylemezek és tarsolyveretek, illetve tarsolyok a magyarság szempontjából a második legfontosabb leletanyagnak számítanak a koronázási ékszerek után. Kiemelte azt is, hogy az első alkalom, és valószínűleg hosszú időre az utolsó, amikor az összes leletanyag együtt látható. "Ebből a szempontból kiemelkedő jelentőségű az, hogy most még egy darab érkezett a már ismert 40-hez." Hozzáfűzte azt is, hogy amennyiben továbbviszik Erdélybe, lehetőség lesz arra, hogy még egy darab csatlakozzon hozzá, hiszen közben Kolozsváron is előkerült egy tarsolydísz.

Szólt arról is, hogy a koncepció szerint folytatni szeretnék a sikeres honfoglalás kori kutatást és bemutatást, és a sztyeppei népek történetében visszafelé haladva a következő az avar kor lenne.

Rajna András régész, az FMC osztályvezetője egyebek mellett arról beszélt, hogy az elmúlt évtizedek alatt nagyon sokat tanultak, és a mai feltárások számos új elemmel bővültek. A mai tudomány csak úgy megy előre - emlékeztetett -, ha genetikai, antropológiai vizsgálatokat végeznek, s "ez mind pénz, idő és egészen más stílus, mint egy autópályaásatás, ahol harminc nap alatt kell óriási területeket feltárni". Hogy a pátyi ásatások - amelyek jelenleg is zajlanak - közben kiállítás születhessen, nagyon széleskörű összefogásra volt szükség - mutatott rá, hozzátéve, hogy az új csomádi lelet már látható a szeptember 17-ig nyitva tartó szentendrei kiállításon.

A szakmai munkát irányító Rácz Tibor Ákos, az FMC régésze és Füredi Ágnes, a Nemzeti Régészeti Intézet munkatársa a többi között arról beszéltek, hogy a Csomád határában található új lelőhelyet a Közösségi Régészeti Egyesület és az FMC közösségi régészeti programjának egyik helyi önkéntese fedezte fel.

Egy korábban nem ismert honfoglalás kori lelőhely került itt elő - mondták el, és mivel a helyszín régészeti szempontból fokozottan veszélyeztetett, a mielőbbi leletmentő feltárás mellett döntöttek.

A célzott kutatás során egy honfoglalás kori, valamikor a 10. század derekán elhunyt férfi sírját sikerült megmenteni. Egyes leletek olyan állapotban maradtak meg, hogy eredeti - úgynevezett in situ - helyzetben a környező talajjal együtt felszedve azokat, lehetőség nyílt jól felszerelt restaurátorműhelyben elvégezni a pontosabb, szakszerű dokumentálást és azonnali konzerválást. Az anyag először az FMC restaurátorműhelyébe került, ezt követően a fa-, bőr-, textil-, fémmaradványok restaurálását a Nemzeti Régészeti Intézet (NRI) egyedi felszerelésű restaurálási műhelye végezte kutatási együttműködés keretében.

Harazin-Szabó Krisztina, az NRI Régészeti Restaurálási Osztály vezetője egyebek mellett azt emelte ki, hogy a tarsolylemez csak vezérlelete a sírnak, mert számos más tárgy is volt benne, melyek restaurálási munkálatai még folynak.

A lemezről szólva elmondta, hogy egy ezüst- és egy bronzlemez van egybeszegecselve, és "közötte nagyon szerencsésen megmaradt a bőrszíj maradványa is".