Magyar vállalkozók hazaköltözése Dubajból az adótanácsadó szemével

A nemzetközi adószakértő több pontban emelte ki, hogy milyen helyzetben vannak azok a vállalkozók, akik Dubajban alapítottak céget, esetleg oda is költöztek, azonban a növekvő geopolitikai kockázatok miatt a hazatelepülést fontolgatják.

Az Egyesült Arab Emírségek, mint üzleti központ

„Az elmúlt évtizedekben a UAE gazdasága jelentős átalakuláson ment keresztül, amely egy tudatos gazdaságpolitikai stratégia eredménye. Ennek keretében az ország fokozatosan csökkentette olajfüggőségét, és egy diverzifikált, innovatív gazdasági modellt alakított ki. A stratégia egyik kulcseleme a külföldi tőke és vállalkozások bevonzása volt, amelynek eredményeként számos magyar érdekeltségű vállalkozás is létrejött az Emírségekben” – mondta Majed Abdel-Fattah, az SQN Trust munkatársa, a közel-keleti térség szakértője.

A kedvező gazdasági és adózási környezet – ideértve azt is, hogy 2023-ig nem volt társasági adó, illetve a mai napig nincs személyi jövedelemadó – jelentős vonzerőt jelentett a vállalkozók számára. E tényezők hatására sok legitim magyar vállalkozó is úgy döntött, hogy az Emírségekbe, azon belül is Dubajba helyezi át tevékenységét.

Ezt támasztja alá, hogy a Dubajban (is) működő magyar vállalkozások száma 2024-ben egy év alatt 48%-kal nőtt, így a Dubaji Iparkamara létrehozta a Magyar Üzleti Tanácsot a két ország közötti gazdasági együttműködés erősítésének érdekében.

Dubajban ma már több száz magyar cég működik, de az iparági becslések alapján ez a szám akár a többszöröse is lehet, ha az úgynevezett „free zone”-okban (az arab világban elterjedt olyan zónák, ahol egyszerűbben, gyorsabban lehet cégeket alapítani, melyekre kedvezőbb jogszabályok vonatkoznak) megalapított cégeket is beleszámoljuk.

Ahogy a fentiekben bemutattuk, Dubaj az elmúlt években érezhetően magyar üzleti központtá nőtte ki magát, azonban a közelmúlt háborús eseményeinek köszönhetően, ma már nem csak az a kérdés, hogy hányan mentek ki, hanem az is, hogy mivel járna, ha hirtelen haza kell települni. Az adótanácsadók várakozása szerint amennyiben a konfliktus tovább eszkalálódik, úgy egyre több megkeresés érkezhet olyan vállalkozóktól, akik a hazaköltözést fontolgatják, azonban nincsenek tisztában annak adózási következményeivel.

A hazatelepülés adójogi keretei: két kulcskérdés

Ahhoz, hogy meg tudjuk határozni, milyen adójogi következményekkel jár egy vállalkozó hazaköltözése, először a nemzetközi adózás alapvető működését szükséges röviden áttekinteni.

A nemzetközi adózás rendszerében az államok alapvetően két kapcsolóelv mentén érvényesíthetik adóztatási igényüket egy adott jövedelem tekintetében. Az egyik ilyen kapcsolóelv az illetőség, amelynek alapján az adott állam belső joga szerint a jövedelmet szerző személy belföldi illetőségűnek minősül. Az illetőség állama főszabály szerint jogosult a belföldi illetőségű személy teljes, úgynevezett világjövedelmének megadóztatására, függetlenül a jövedelmek földrajzi forrásától.

A másik meghatározó kapcsolóelv a forráselv, amelynek keretében az adott állam a jövedelem keletkezési helye alapján, forrásországként jogosult adóztatni. Ebben az esetben az adóztatási jog kizárólag az adott államban keletkező jövedelemre terjed ki, és nem érinti a jövedelemszerző teljes jövedelmét. Mindezek alapján a nemzetközi tranzakciók adójogi megítélése során első lépésként az érintett felek adóügyi illetőségének meghatározása szükséges, ezt követően pedig az egyes jövedelmek jogcímének és forrásának vizsgálata. A kérdés vizsgálata során tehát két kulcstényezőt szükséges megvizsgálni: a társaság illetőségét és jövedelmeinek adózását, valamint a tulajdonos illetőségét és jövedelmeinek adózását.

Amennyiben a társaság továbbra is az Emírségekben működik, az Emírségekben van bejegyezve, úgy az illetősége változatlanul a UAE-ben marad. Bár a magyar belső jog alapján a tényleges üzletvezetés helye meghatározó tényező a társasági illetőség szempontjából, a két állam között fennálló kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény („Egyezmény”) rendelkezései ezt felülírják, és a társaság illetőségét a bejegyzés szerinti államhoz, azaz az Egyesült Arab Emírségekhez rendelik.

Ezzel együtt, amennyiben a társaságot valójában Magyarországról irányítják és a napi ügyvezetés is Magyarországról történik, úgy a társaságnak úgynevezett telephelye keletkezhet Magyarországon. Ilyen esetekben a telephelyhez allokálható jövedelem adóztatására Magyarország jogot formálhat. Fontos tisztázni, hogy ez vélhetően adóteherben nem fog emelkedést jelenteni, hiszen mindkét országban a társasági adó nominális mértéke 9%, azonban az adminisztratív teherrel mindenképpen számolni érdemes.

Fontos kérdésre emlékeztet ugyanakkor Dr. Horváth Balázs: „Más a helyzet azonban a tulajdonos szintjén. Amennyiben egy magyar állampolgár tartósan Magyarországra költözik vissza, úgy az Egyezmény szabályai alapján adóügyi illetősége nagy valószínűséggel Magyarországra kerül, tekintettel arra, hogy személyes és gazdasági kapcsolatai ide fűzik szorosabban, valamint itt tölti idejének túlnyomó részét (ugyanakkor minden eset egyedi megítélés alá esik, ezért célszerű szakértő bevonása).

Ennek következtében Magyarország jogosulttá válik a magánszemély teljes, világjövedelmének megadóztatására.”

A jövedelmek tekintetében pedig megállapítható, hogy amennyiben az emírségekbeli társaság osztalékot, kamatot vagy jogdíjat fizet a már magyar adóügyi illetőségű tulajdonos részére, úgy az Egyezmény szabályai alapján ezek a jövedelmek a magánszemély illetősége szerinti államban, azaz Magyarországon adóznak. Ennek megfelelően meg kell fizetni utánuk a 15%-os személyi jövedelemadót, illetve – a törvényi felső határig – a 13%-os szociális hozzájárulási adót is.

A fentiek alapján látható, hogy a Dubajból történő hazatelepülés adójogi szempontból korántsem pusztán adminisztratív kérdés, hanem komplex, több tényezőt érintő döntés, amely jelentős adókötelezettségekkel járhat. Különösen fontos a magánszemély illetőségének változása, valamint a különböző jövedelmek magyarországi adóztatása, amelyek sok esetben a korábban élvezett adóelőnyök megszűnését eredményezik.

„Mindezekre tekintettel kiemelten javasolt a hazaköltözést megelőzően részletes adótervezés elvégzése, amely lehetőséget biztosíthat a kockázatok mérséklésére és az adóteher optimalizálására. Azt fontos látni, hogy a hazaköltözés nem csupán lakóhelyváltás, hanem egy komplex adójogi újra pozicionálás. Aki ezt nem megfelelően készíti elő, az könnyen elveszítheti mindazt az adóelőnyt, amelyért eredetileg Dubajba ment. Tapasztalataink szerint a megfelelő struktúra kialakítása és a lépések időzítése jelentős különbséget eredményezhet a végső adópozícióban” – nyilatkozta Dr. Horváth Balázs.