Miért van annyi műanyag a Földközi-tengerben?
Az Európai Bizottság által közzétett adatok szerint a világ óceánjaiban jelenleg több, mint 150 millió tonna műanyag található, ehhez az emberiség évente további 4,8 és 12,7 millió tonna közti plasztikkal „járul hozzá”. Amint az mára sokak számára közismert: a műanyagok súlyosan veszélyeztetik a tengeri állatok egészségét, életét, hiszen a nagyobb darabokba beleakadhatnak, a kisebbeket összetéveszthetik táplálékukkal, a szervezetükbe kerülve pedig komoly szervi problémákat okozhatnak a plasztikok, amelyekből különböző káros vegyületek oldódhatnak ki.
A tengerekben található hulladék legnagyobb részét, közel felét az egyszer használatos műanyag termékek teszik ki (műanyag zacskók, evőeszközök, tányérok, poharak, cigarettacsikkek, fültisztító pálcikák).
A Földközi-tengerbe naponta 730 tonna hulladék ömlik, ami a WWF becslése alapján percenként 34 ezer műanyag palacknak felel meg. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) friss jelentése alapján éves szinten ez a mennyiség 229 ezer tonna műanyagot jelent, és ez a szám 2040-re megduplázódhat, jelenleg a Földközi-tengerben eddig több mint egymillió tonna műanyag halmozódhatott fel, a Görög Tengerkutató Központ (HCMR) tanulmánya alapján pedig mintegy 3760 tonna műanyaghulladék – bevásárlózacskó, vizespalack, polisztirol, mikroműanyag – lebeg a Földközi-tenger felszínén.
A Földközi-tenger a világ vizeiben lévő mikroműanyag 7%-át tartalmazhatja, miközben a Föld vízkészletének csupán 1%-át teszi ki, így mikroműanyag-szennyezettsége akár négyszer nagyobb is lehet a Csendes-óceán északi részén található szemétszigetek mikroplasztik-koncentrációjánál Az olasz Tengerkutató Intézet (ISMAR) és a Nemzeti Kutatótanács (CNR) októberben közzétett adatai szerint a Földközi-tengerben lévő mikroműanyag koncentrációja akkora, mint az óceánok nagy örvényeiben.
Honnan jön? Miből mennyi?
A szakértők szerint a műanyag döntő részt a Földközi-medence körül elhelyezkedő 33 országból származik, és leginkább a rossz hulladékgazdálkodás eredménye. A WWF szerint a Földközi-tenger medencéjében élő 150 millió ember fejenként 208-760 kilogramm szemetet termel évente. A nyári időszakban idelátogató 200 millió turista pedig akár 40%-kal is növelheti a térség hulladéktermelését. A tengerben található szemét a partokról, a szél és a tengeráramlatok segítségével kerül a mélybe, illetve a térség folyóiból, a Nílus a Pó, az Ebro, a Ceyhan és a Seyhan közvetítésével.
A szakértők szerint a műanyag döntő részt a Földközi-medence körül elhelyezkedő 33 országból származik, és leginkább a rossz hulladékgazdálkodás eredménye. A WWF szerint a Földközi-tenger medencéjében élő 150 millió ember fejenként 208-760 kilogramm szemetet termel évente. A nyári időszakban idelátogató 200 millió turista pedig akár 40%-kal is növelheti a térség hulladéktermelését. A tengerben található szemét a partokról, a szél és a tengeráramlatok segítségével kerül a mélybe, illetve a térség folyóiból, a Nílus a Pó, az Ebro, a Ceyhan és a Seyhan közvetítésével.
Mi a helyzet a mikroműanyagokkal?
Mikroműanyagokból évente mintegy 13 ezer tonna kerül a vízbe. A kerékabroncsokból származó por teszi ki az ilyen hulladék legnagyobb arányát (53 százalék), ezt követi a textilhulladék (33 százalék), a kozmetikumokból származó mikrogyöngyök (12 százalék) és műanyaggömbök (2 százalék).
A Greenpeace környezetvédelmi szervezet idei tanulmánya szerint a Földközi-tengerbe került műanyag akár háromezer méter mélységben is megtalálható, és ugyancsak idei hír, hogy a Földközi-tenger legmélyebb pontján, a Jón-tengeren, az 5112 méteres Calypso-árokban is találtak műanyagot, mégpedig szokatlanul nagy koncentrációjában.
A Deep Sea elnevezésű, magyar kutatók részvételével zajló Földközi tengeri kutatás során ugyancsak kiderült: már 6-10 m mélységben is nagyobb arányban vannak jelen az 1 mm-nél kisebb mikroműanyagok, mint a felszínen.
A Málta környékén végzett kutatások egyik résztvevője, Dr. Bordós Gábor, az Eurofins vizsgálólaboratórium projektmenedzsere a Laboratorium.hu tudományos portálnak elmondta, hogy a mikroműanyagok mélyebb rétegekben történő masszív jelenléte hátterében a részecskék sűrűségének megváltozása, azaz szennyeződése is állhat. Dr. Bordós Gábor szerint a jelenség összefüggésbe hozható a környezeti feltételekkel (pl. sótartalom) és bizonyos polimerek természetével, mint például a sűrűség, méret, alak vagy tömeg.
„Mivel a mikroműanyagok jelentős része a tengervíznél kisebb sűrűségű, feltételezhetjük, hogy a lesüllyedésük oka – a tengervíz mozgása és az áramlatok mellett – a megváltozott sűrűségük lehet. Mindennek hátterében pedig az is állhat, hogy különböző mikroorganizmusok vagy szennyező anyagok tapadnak rájuk.”
Mit okoznak a mikroműanyagok? Mi bajunk lesz, ha fürdünk a vízben?
Amint a fenti kutatásból is kiderült, a műanyagok és különösen a mikroműanyagok felületén számos olyan szennyező tapadhat meg, amelyek kifejezetten ártalmasak az élő szervezetekre. Ilyenek a különböző vegyszerek, növényvédő-szerek vagy gyógyszermaradékok, mikroorganizmusok.
Bár az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) állásfoglalása alapján a mikroműanyagok hosszú távú hatásai még nem teljesen ismertek, sok kutató mégis arra figyelmeztet, hogy a mikroműanyagok gyulladásokat okozhatnak a felületükön megtapadt toxikus vegyületek miatt. Azok a műanyagmolekulák pedig, amelyek szerkezetükben, összetételükben esetleg hasonlítanak az emberi hormonokhoz, befolyásolhatják a hormonrendszerünket. A szervezetben hosszabb távon felhalmozódó mikroplasztikok pedig károsíthatják a májat, a vesét vagy a tüdőt, illetve bejutnak a bélflórába is.
Mit teszünk a szörnyű környezetszennyezés ellen? Mit kell tudni a jogi szabályozásról?
Az Európában használt műanyag 40%-a csomagolóanyag, amely évente több mint 16 millió tonna hulladékot jelent, ám ennek mindössze az egyharmadát hasznosítják újra. Nem véletlen, hogy a műanyagok témája egyike azon hét területnek, amelyet az Európai Bizottság kulcsfontosságúnak tart a körkörös gazdaság 2050-ig való megvalósítása során. A műanyagok körkörös gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia fokozatosan megszüntetné a mikroműanyagok használatát.
Antonio Troya, az IUCN Mediterrán Együttműködési Központjának igazgatója kiemeli, hogy évente csaknem negyedével, több mint 50 ezer tonnával lehetne csökkenteni a Földközi-tengerbe kerülő hulladék mennyiségét, ha a legjobb globális gyakorlatnak megfelelően fejlesztenék a hulladékkezelést a 100 legszennyezőbb nagyvárosban. A WWF megoldási javaslatai között szerepel többek között a jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodások bevezetése; a környezetbe bocsájtott műanyaggal szembeni fellépés nemzeti és helyi szinten; a halászati felszerelések szakszerű összegyűjtése; illetve az egyszer használatos műanyagok betiltása.
Egymillió tonna műanyag újrahasznosítása annyival csökkenti a szén-dioxid kibocsátását, mintha egymillióval kevesebb autó lenne az utakon.
Az Európai Unió állásfoglalása alapján a leghatékonyabban úgy tudjuk felvenni a harcot a problémával, ha megakadályozzuk, hogy még több műanyag kerüljön a világ óceánjaiba.
A probléma kezelésére az EU betiltotta azon egyszer használatos műanyag termékeket, amelyeknek már létezik környezetbarát változata: a fent már említett műanyag fültisztító pálcikákat, evőeszközöket, tányérokat, szívószálakat, italkeverőket és léggömb pálcikákat. A Parlament emellett hozzáadta a listához a vékony nejlonzsákokat, az oxidatív úton lebomló műanyagból készült, és egyes polisztirol termékeket is.
Emellett kiterjesztették a gyártó felelősségét, különös tekintettel a dohánygyárakra, a „szennyező fizet” elvet alkalmazva, ezentúl a gyártók és nem a halászok állják a tengerekben hátrahagyott vagy elveszett halászhálók összegyűjtésének 259 és 695 millió euró közötti költségét(!) Az uniós országoknak emellett az elveszített halászeszközök legalább 50%-át be kell gyűjteniük évente, és 2025-ig azok 15%-át újra kell hasznosítaniuk.
2029-re a műanyag palackok 90 százalékát gyűjteni kell (például egy rendszeren keresztül, ahol a palack betéti díját visszakapják a vásárlók), 2025-re a műanyag palackok összetételének 25 százaléka, 2030-ra pedig 30 százaléka újrahasznosított anyag kell, hogy legyen, speciális jelölés segítségével kell felhívni a vásárlók figyelmét a helyes hulladékkezelésre.
