Mihamarabb munkába kell állnia annak a diáknak, aki szeptemberben saját albérletbe szeretne költözni – akár 800 ezer forintos kaucióval is indulhat a tanév
A lakhatási költségek és a diákmunkával megszerezhető jövedelmek közötti egyensúly megteremtése továbbra is komoly tervezést igényel a hallgatóktól, hiszen a havi kiadások mellett a tanévkezdéskor jelentkező egyszeri költségekkel is számolniuk kell. Az ingatlan.com[1] és a KSH legfrissebb adatai[2] alapján az országos átlagos lakbérszint meghaladta a havi 250 ezer forintot, a fővárosban pedig egy átlagos lakás bérleti díja a havi 270 ezer forintot is elérheti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy 2500 forintos átlagos diákmunka-órabérrel számolva Budapesten legalább 108 órát kell ledolgozni egyetlen havi díj finanszírozásához. A vidéki egyetemi központokban valamivel kedvezőbb a helyzet, de a nyomás ott is érezhető: Debrecenben havi 84, Szegeden 72, míg Pécsett körülbelül 64 munkaóra szükséges a lakbér kitermeléséhez.
A legnagyobb anyagi kihívást azonban az albérleti piacra való belépés jelenti, hiszen a bérleti szerződések megkötésekor jellemzően kéthavi kauciót és egy tárgyhavi bérleti díjat kell előre megfizetni. Ez a belépési költség Budapesten akár 800 ezer forint körüli összeget is megközelítheti, amelynek összegyűjtéséhez egy diáknak – a WHC által jelzett átlagos órabérekkel kalkulálva – összesen 324 órát kell munkával töltenie a nyár folyamán. Ez a tetemes összeg kényszeríti a hallgatókat arra, hogy akár már a vizsgaidőszak alatt munkába álljanak, ha szeptemberben önálló albérletbe szeretnének költözni.
A piaci alapú albérletek mellett a kollégiumi díjak emelkedése is meghatározó tényezővé vált a 2026-os szezonban. Míg az államilag támogatott férőhelyek továbbra is havi 15 ezer és 25 ezer forint közötti sávban mozognak, az önköltséges vagy magánkollégiumi szobák havi díja az egyetemi városokban már a 60 ezer és 90 ezer forint közötti összeget is eléri. Ez azt jelenti, hogy egy hallgatónak már pusztán a kollégiumi lakhatás biztosításához is havi 25-35 órát kell munkával töltenie, ami tovább növeli a nyári munkavégzés jelentőségét a tanévkezdés előtti anyagi biztonság megteremtésében.
A gazdasági realitások azonban a megszerezhető órabéreknél kezdődnek. A WHC adatai szerint a 2026-os szezonban a kereskedelemben jellemzően 2200 és 2400 forint közötti bruttó órabérekkel találkozhatnak a fiatalok, míg a vendéglátásban és a fesztiválokon ez az összeg a 2800 forintot is elérheti. A szellemi munkák és gyakornoki pozíciók 2300 forinttól indulnak, de speciális nyelvtudással a 3000 forintos határt is átléphetik.
„Azt látjuk, hogy ha egy fiatal valóban dolgozni szeretne, a földrajzi területtől és a vállalt műszakoktól függően havi bruttó 323 ezer és 420 ezer forint közötti összeget is hazavihet. Ez Budapesten még mindig feszített tempót igényel az albérlet árak mellett, de a vidéki egyetemi városokban havi 50-60 órányi munkával már reálisan megteremthető a lakhatás alapja” – hangsúlyozta Margitics Ákos, a WHC szövetkezeti-szolgáltatás üzletágának (WHC Family, Senior, Student) vezetője.
A WHC adatai szerint a legnagyobb igény idén is a turisztikai és kereskedelmi szektorban várható a diákmunkások iránt, de jelentős elmozdulás látszik a logisztika, a gyógyszeripar és az autóipar irányába is. Az utóbbi területeken a tartós munkaerőhiány miatt a vállalatok egyre inkább nyitnak a diákok felé, akiket már a gyártási folyamatokba és a csomagolásba is aktívan bevonnak.
„A diákmunkára ma már nem érdemes csupán a nyári szabadságolások vagy a felmerülő szezonális munkák miatt kialakult létszámhiány gyors tűzoltásaként tekinteni. A cégeknek fel kell ismerniük a stratégiai jelentőségüket is, hiszen a legdrágább munkaerő továbbra is az, amelyik hiányzik a rendszerből. Azok a munkáltatók, akik már a diákmunka alatt mentális biztonságot, támogató mentorálást és valódi szakmai iránytűt mutatnak a fiataloknak, nem csupán az aktuális feladatokat oldják meg, hanem a potenciális jövőbeni, elkötelezett munkatársaik hűségét alapozzák meg" – tette hozzá Margitics Ákos.
Az idei év valódi győztesei azok a munkáltatók lesznek, akik felismerik: bár a diákok számára a nyári munkavállalás elsődleges mozgatórugója az anyagi biztonság megteremtése, a pozitív tapasztalatok hosszú távú elköteleződést szülhetnek.
