Nem az a kérdés, jön-e a NAV, hanem hogy mire lesz kíváncsi

Adóellenőrzés alá kerülni Magyarországon rendszerint valószínűség kérdése. A bizalmi vagyonkezelést használó családoknál most nem az lesz. A nyáron elfogadott adócsomag ugyanis nem lehetőséget ad az adóhatóságnak, hanem feladatot szab neki: a hivatal kötelezően ellenőrzi a 2023. szeptember 12. előtt nyilvántartásba vett bizalmi vagyonkezelők kezelt vagyonát és a magánalapítványokat, 2028 januárjától pedig – az elévülési időn belül – valamennyi kezelt vagyont. Aki időközben megszüntette a struktúráját, szintén nem ússza meg: ilyenkor a kérdéseket a vagyonrendelőnek, az alapítónak vagy a csatlakozónak teszik fel. A megszüntetés tehát nem kiút.

„Ritkán fordul elő, hogy a jogalkotó törvényi szinten írja elő, kit és milyen szempontok szerint kell ellenőrizni” – mondja dr. Békés Balázs, az SQN Trust igazgatósági tagja és a BékésPartners alapító partnere. „Ennek két olvasata van. A kellemetlen az, hogy az ellenőrzés nem mellőzhető, és hogy a törvényben felsorolt szempontok nem is korlátozzák az adóhatóságot. A megnyugtató viszont az, hogy így előre látható, mi következik. Az elmúlt években ritkán volt olyan adózói kör, amely ennyire pontosan tudta, mire kell felkészülnie – és ezt ki is lehet használni.”

A kedvezmény megmaradt, a keletkezése lesz a kérdés

A nyári csomagnak két rétege van, és a kettőt érdemes szétválasztani. Az egyik előre néz: az augusztus 31-től bevitt vagyonra új rendszer vonatkozik, amelyben a felértékelésből származó adóelőny lehetősége megszűnt. A másik hátra: ez az ellenőrzési kötelezettség, amely kizárólag a múlttal foglalkozik.

A korábban bevitt vagyonra a régi szabályok maradnak érvényben: az ötéves várakozási idő letelte után a kiadás továbbra is adómentes lehet. „A jogalkotó nem vette vissza a korábbi kedvezményt” – összegzi dr. Horváth Balázs, az SQN Trust igazgatósági tagja és a BékésPartners partnere. „Ehelyett azt vizsgáltatja meg, hogy a kedvezmény alapjául szolgáló konstrukció egyáltalán jogszerűen jött-e létre. Ez lényegében a védettség ára: a régi konstrukciók megmaradnak, de a következő két évben átvilágításra kerülnek.”

A törvény tételesen felsorolja, mire kell figyelnie a revizoroknak. A lista azonban nem zárt: a szöveg szerint az adóhatóság ezeket vizsgálja különösen – vagyis bármely más körülményt is mérlegre tehet.

Elsőként: hogyan született a vagyonkezelés

A törvény először a keletkezés körülményeire kérdez rá: hogyan, milyen céllal és milyen személyes, gazdasági háttérrel jött létre a kapcsolat a közreműködő tanácsadóval és az ellenjegyző ügyvéddel – és mi áll a kezelt vagyonhoz készült írásos szövegtervezetekben.

Az első kérdés lényegében az, hogy ki keresett meg kit, és mivel. Az SQN Trust szakértői szerint itt húzódik a legélesebb választóvonal: mást mutat, ha az ügyfél egy már fennálló élethelyzettel – közelgő generációváltással, betegséggel, cégeladással – fordult szakemberhez, és megint mást, ha a kapcsolat egy adómegtakarítási ajánlatból indult. Ha volt olyan valós esemény vagy szándék, amely a vagyonrendezést indokolta, az az adózó egyik legerősebb érve – feltéve, hogy maradt róla nyom.

A szövegtervezetekre vonatkozó pont első olvasatra nyugtalanító, a tanácsadók szerint azonban legalább annyira lehetőség is. Ha egy struktúrához több tervezet készült, ha az ügyfél észrevételezett, módosítást kért, ha volt vitatott pont, amelyen a felek egyeztettek, az önmagában bizonyítja, hogy érdemi munka folyt. A régi tervezetek és levelezések megőrzése ezért nem védekezési kényszer, hanem eszköz.

Másodszor: mit tartalmaznak a szerződések

A második csoport a szerződések tartalmát nézi: az ügyleti és a megbízási szerződés terjedelmét és részletezettségét, valamint az adóelőnnyel összefüggő rendelkezéseket.

A legkényesebb pont az utóbbi. Ide tartozik például a sikerdíj: az, ha a tanácsadó díjazása az elért adómegtakarítás valamekkora hányada. A BékésPartners érvelése szerint ebből azonban nem következik, hogy a vagyonkezelés elsődleges célja az adómegtakarítás lett volna. Az eredményhez kötött díjazás a tanácsadói piacon bevett díjszabási forma, nem pedig a megbízás céljának leírása.

„Több évtizednyi adótanácsadás után azt tudom mondani, hogy a díjazás formájából nem lehet a megbízás céljára következtetni” – teszi hozzá dr. Békés Balázs. „Az ügyfél attól még, hogy a tanácsadóját az elért eredmény arányában fizeti meg, ugyanúgy azért ül le vele, mert rendezni akarja az öröklést vagy meg akarja védeni a családi vagyont az üzleti kockázatoktól. A díjszabás technikai kérdés, a cél emberi. A kettőt nem szabad összekeverni – és a jogszabály sem keveri össze.”

Harmadszor: meddig állt fenn, és ki döntött valójában

A harmadik csoportban az idő dönt. A rövid élettartam – különösen az, ha a jogviszony nem sokkal egy nagyobb kiadás után megszűnik – arra utal, hogy a struktúra célja az ötéves várakozási idő „letöltése” volt. A logika fordítva is működik: az évek óta folyamatosan működő vagyonkezelés visszamenőleg is a valós szándékot támasztja alá.

A másik kérdés a döntéseké, és ez a valódiság tengelye. „Nem az számít, hogy a szereplők ismerik-e egymást – családi vagyonrendezésnél ez természetes –, hanem az, hogy a vagyon feletti tényleges rendelkezés átszállt-e. Ha a vagyonrendelő minden érdemi döntést maga hozott meg, az már nem adóelőny-kérdés, hanem a jogviszony valódiságáé.” – jegyezte meg dr. Horváth Balázs.

Itt szerkezeti előnyben vannak az engedéllyel működő, üzletszerű vagyonkezelők: a felügyelt működés magától termeli a papírt, a határozatokat, a beszámolókat és a kedvezményezetti tájékoztatásokat. A családi vagy baráti körben, eseti jelleggel ellátott vagyonkezelésnél ez a nyom gyakran teljesen hiányzik – nem azért, mert a szándék nem volt valós, hanem mert senki nem gondolt arra, hogy ezt egyszer igazolni kell.

Negyedszer: mikor és miért került ki vagyon

Az utolsó csoport a vagyonrendelés és az első, tőkeként kifizetett vagyonkiadás közötti időt, valamint a kiadás okát vizsgálja. A vizsgálat érdemi tétje itt lesz: a régi szabályok szerint az adóhatás nem a vagyonrendelésnél, hanem a kiadásnál jelentkezett.

A kiváltó okot becsülik alá a legtöbben. Vagyonkiadást jellemzően senki nem indokol írásban, az ellenőrzésben viszont pontosan ez lesz a kérdés: mi történt akkor, ami a juttatást kiváltotta? Egy lakásvásárlás vagy egy tervezett generációváltási lépés önálló, ellenőrizhető ok – de csak akkor, ha van róla nyom. Ha az egyetlen felhozható indok az, hogy letelt az öt év, az önmagában is árulkodó.

Ez az egyetlen pont, amelyen a jövőre nézve azonnal lehet javítani: mostantól minden kiadásnál érdemes néhány mondatban rögzíteni, mi váltotta ki. Augusztus 31-től ráadásul a nem tulajdonátruházó juttatások – tipikusan a kezelt vagyonhoz tartozó ingatlan vagy autó ingyenes használata – szintén adójogi következménnyel járnak a legszűkebb hozzátartozói körön kívül.