„Politikai halálos ítélet” vár Marine Le Penre?

A vizsgálat tíz éve kezdődött, az európai parlament szocialista elnöke, Martin Schultz és Christiane Taubira, Franciaország akkori igazságügyminisztere kezdeményezésére. A tárgyalás szeptember 30-án kezdődött, a védelem e héten kap szót. A bíróság jövő év elején hozza meg az ítéletet, ha pedig elfogadja az ügyészség javaslatát, akkor Le Pen nem indulhat a 2027-es elnökválasztáson abban az esetben sem, ha fellebbez az ítélet ellen.

Egy folyamatban lévő perről van szó tehát, konkrét következményeket még nem elemezhetünk. Az ügynek sokkal inkább a mögöttes tartalma, illetve az időzítésnek a kérdése lehet érdekes már most a számunkra. Hiszen a legutóbbi európai parlamenti, illetve az előrehozott nemzetgyűlési választásokon megszerzett szavazatok száma szerint Franciaország első pártjáról és potenciális leendő elnökéről van szó.

Felmerülhet tehát a kérdés, hogy vajon tekinthető-e ez az eset „politikai pernek”, és ha igen, akkor mely érvek alapján?

A vád szerint Marine Le Pen két, a pártját érintő, az európai parlament pénzügyi forrásait felhasználó csalás középpontjában áll. Az egyik vádpont közpénzek (4 és fél millió euró, azaz közel 2 milliárd forint) sikkasztásáról, a másik pedig a párt EP asszisztenseinek nem kizárólag az európai törvényhozó testületen belüli alkalmazásával kapcsolatos, 2004 és 2016 között. Másképpen szólva a vád középpontjában európai parlamenti juttatások pártcélokra történő törvénytelen használata áll.

A francia ügyészség szerda este öt év börtönbüntetés kiszabását kérte Marine Le Penre, továbbá azt, hogy szintén öt évre tiltsák el a politikai választásokon való indulástól. Mindez annyit jelentene, hogy a 2027-es elnökválasztáson a Nemzeti Tömörülés frontembere nem indulhat el.

Az ily módon kilátásba helyezett ítélet sokakban hatalmas felháborodást keltett Franciaország szerte. Ez részben Marine Le Pen egyre növekvő népszerűségével magyarázható. Hiszen a Nemzeti Tömörülés több mint 10 millió szavazóval az ország első pártja (még akkor is, ha ez sem a nemzetgyűlésben, sem a kormány összetételében nem érvényesül). De mire és kire voksolnak a franciák? A Nemzeti Tömörülés által képviselt értékek szerint, avagy Marine Le Pen személye számukra a meghatározó? Megrengetheti-e ez az ügy a franciák amúgy sem túl nagy bizalmát az európai intézményekben?

Marine Le Pen a kért ítéletek utáni televíziós nyilatkozatában elsősorban azt veti az ügyészség szemére, hogy eddig még hasonló ügyben soha nem látott szigorral kezeli az ügyet, precedens nélküli büntetést javasolva. „Nem sértettünk meg semmilyen francia törvényt vagy európai parlamenti előírást” – teszi hozzá felháborodva a Nemzeti Tömörülés nemzetgyűlési frakcióvezetője. Arra hivatkozik továbbá, hogy egyetlen fillért nem fordítottak személyes meggazdagodásukra, és hogy az érintett EP asszisztensek igenis ellátták a rájuk kitűzött feladatokat. A lázadásnak ezt az érzését, amelyet mélyen érez, franciák milliói érzik vele együtt, méghozzá pártszimpátiától függetlenül, hiszen „a francia népet megakadályozzák abban, hogy reménykedjen, hogy arra a jelöltre szavazzon, akire akar”. Arra a vádra pedig, miszerint az ügyben érintett európai parlamenti asszisztensek nem a nekik előírt feladatokat végezték, Marine Le Pen azzal válaszolt, hogy „ezeknek az asszisztenseknek nem csupán az EU törvényhozói testületén belüli, hanem a párt általános politikai munkáját is feladatuk segíteni”.

A jogi eljárásban alkalmazott kettős mércét is elítéli, hiszen, amennyiben az indítványozott büntetéseket megítélik, a frakcióvezető nem nyújthat be fellebbezést. A „politikai pert” emlegető Le Pen az eljárást „demokráciaellenesnek” minősíti, mondván, hogy amennyiben az ügyészség által kért ítéletet meghozzák, „egy, a franciák többsége által elnöknek kívánt politikust akadályoznának meg abban, hogy jelöltesse magát a 2027-es választáson”.

De mi a Nemzeti Tömörülés reakciója a kialakult helyzettel szemben? A párt Jordan Bardella indítványozására petíciót kezdeményezett, ezzel téve lehetővé a franciák számára, hogy felháborodásuknak hangot adjanak. A szimpatizánsokhoz intézett, mobilizációra felszólító levelében Bardella arról ír, hogy „itt nem pártatlan törvénykezésről van szó, hanem egy Marine Le Pen és a Nemzeti Tömörülés elleni kérlelhetetlenségről és bosszúról”. A szóban forgó petícióval kapcsolatban Le Pen határozottan visszautasítja annak a vádját, miszerint ezzel, illetve a közösségi médián folytatott „hadjáratukkal” bármilyen módon is befolyásolni próbálnák a folyamatban lévő eljárást.

Talán a legérdekesebb kérdés az, hogy a Nemzeti Tömörülés akár előnyt is kovácsolhat ebből a helyzetből. Új esély lehet a párt számára, hogy elnöke, Jordan Bardella előtérbe kerülhessen. Mára már sokak számára egyértelművé vált, hogy a Marine Le Pen által „kiképzett” fiatal politikus fokozatosan háttérbe szorítja mentorát. Ezzel a párt nevét fémjelző, ma pedig a vádlottak padján ülő háromszoros elnökjelölt is tisztában van.

A Le Pen név sokak számára még mindig rosszul cseng, a párt évek óta tartó „tisztító hadjárata” ellenére. A tíz napja kórházban lévő 96 éves, az akkor még Nemzeti Front névre hallgató párt alapítója, Jean-Marie Le Pen, a közelmúltban ismét a figyelem középpontjába került, egy neonáci csoport tagjaival kántálva. Ugyan a család, így az elsők között Marine Le Pen is vádat emelt gyengeséggel való visszaélés címen, a név a mai napig elő-elő kerül, botrányt kavarva és befeketítve ezzel az egész pártot.

Ezzel szemben Jordan Bardella politikai karrierjének újabb löketet adhat egy esetleges, Marine Le Pen 2027-es elnökválasztáson való indulását megakadályozó ítélet. A még csak 29 éves Bardella a napokban megjelentetett, „Amit keresek” (Ce que je cherche – értsd: Amit meg akarok valósítani) című memoárja is ennek a folyamatnak a része lehet. A júliusi nemzetgyűlési választási vereség tanulságait levonó, többek között Napóleon Bonaparte-ot és Charles de Gaulle-t idéző fiatal politikus ambícióival kapcsolatban aligha lehetnek kételyeink.

Ugyanakkor a Nemzeti Front, majd Tömörülés köreiben kinevelt ifjú titánnak sokan a szemére vetik, hogy se különösebb képzéssel, illetve diplomával, se politikai körökön kívül szerzett szakmai tapasztalattal nem rendelkezik (erre a francia politikai zsargon az apparatchik szót használja, persze pejoratív felhanggal).

Bardella több ponton is eltér a mentora által kijelölt irányhoz képest. Többek között abban, hogy ő nagy francia jobboldali koalícióban gondolkodik, a Marine Le Pen által meghirdetett „se jobb, se bal” irányvonal helyett – vagy talán inkább annak ellenében. Bardella potenciálisan elég jól lefektette az alapokat ahhoz, hogy elszakadjon Le Pentől és valami újat hozzon létre. Keményvonalas bevándorlásellenes programjának lényege nagyrészt ugyanaz maradt, de ennek ellenére úgy tűnik, hogy a Nemzeti Front örökösének sikerült kialakítania egy elfogadhatóbb arculatot.

Bardella ráadásul vonzóbb a fiatalabb szavazók számára is, akik egyre kevésbé bíznak a régi intézményekben. Az ily módon kialakult helyzettel végre akár arra is lehetőség nyílhat, hogy a párt, Bardella előtérbe kerülésével és leendő elnökjelöltségével egyszer s mindenkorra szakítson az alapító Jean-Marie Le Pen holokauszttagadó múltjával.

Egy másik érv is a mellett szólhat, hogy a Nemzeti Tömörülés akár új lendületet is vehet ennek a pernek a kapcsán. A párt fennen hirdetett rendszerellenes elkötelezettségének része ugyanis az is, hogy pontosan ennek a rendszernek az áldozataként, sőt egyenesen mártírjaként állíthatja be Marine Le Pent. És itt nem csupán a francia belpolitika, hanem az EU ellen is elhangzik a „boszorkányüldözés” vádja.

Az ily módon megütött, áldozati pozíciót sulykoló hangnem azonban egy másik kérdést is felvet: egy folyamatban lévő tárgyalásról van szó, a védelem az elkövetkezendő két hétben kap majd szót. Marine Le Pen és párttársainak nyilatkozatai azonban azt is sugallhatják, hogy szerintük ezt a pert elveszítik, megfosztva frakcióvezetőjüket a 2027-es elnökválasztáson való indulástól.

Marine Le Pen az elmúlt napokban tett nyilatkozataiban elhangzott állítása, miszerint ez a per precedens nélküli, nem állja meg a helyét (legalábbis egyéb érvek hiányában semmiképp). A szintén köztársasági elnöki versengésben babérokra törő François Fillont és Alain Juppét is 10–10 év közéletben való részvételtől való eltiltásra ítéltek. De ezt a listát Nicolas Sarkozy vagy akár Jacques Chirac nevével is folytathatnánk.

A belügyminiszter, Bruno Retailleau, vasárnapi reakciójában kiemeli, hogy „Marine Le Pen nincs sem a törvények fölött, sem azokon kívül”. Hozzáteszi továbbá, hogy „egyértelműen politikai kommunikációról van szó ebben a szerepjátékban”. A hatalmak elválasztása elvének tiszteletben tartása érdekében azonban a belügyminiszter nem kívánta kommentálni azt a feltételezést, hogy a „politikai halálos ítélet” kifejezés használatával Le Pen a bírákat akarná befolyásolni.

Egy politikusra, képviselőre, pártvezérre ugyanúgy vonatkozik a törvény, mint bármelyik honfitársára. Viszont a kettős mérce alkalmazása is tetten érhető a hat hete tartó tárgyalás bizonyos pontjain: az egyik ügyész szájából, Le Pen elmondása és több jogi szakértő megerősítése szerint is, az alábbi mondat hangzott el: „az érintett szerződésekben nem találtunk semmi elítélendőt, de nem kérhetem a felmentést, mert az igencsak fájdalmas lenne számomra”.

Marine Le Pen tehát főként azzal érvel, hogy ebben a perben nem az állampolgár, hanem a politikus ellen folyik eljárás, melynek végső célja az ő politikai karrierjének kerékbetörése.

Mint a fentiekben láthattuk, a szóban forgó eljárás és a lehetséges ítélet valóban leginkább személyesen Marine Le Pennek árthat, hiszen pártja még előnyt is kovácsolhat ebből a helyzetből. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az ítéletre még várnunk kell.