Vállalkozást vezet? Ezt nagyon fontos tudnia!

A Gazdasági Versenyhivatal rendszeresen találkozik azzal a gyakorlattal, miszerint a beszállítók vagy gyártók előírják viszonteladóiknak (jellemzően nagy-, vagy kiskereskedőknek), hogy milyen áron értékesíthetik termékeiket. Ez a gyakorlat a versenyjogban a viszonteladási árak rögzítéseként (resale price maintenance, röviden: RPM) ismert, amit több módon is elérhetnek a beszállítók. Például fix vagy minimum árat határoznak meg a szerződésben, de akár szóbeli megállapodások alapján is előállhatnak ilyen helyzetek.

Az RPM az egyik legsúlyosabb jogsértésnek minősül mind a magyar, mind az európai versenyjogban. Az RPM piaci versenyre gyakorolt káros hatásai jelentősek lehetnek, mert:

-megszűnik a kereskedők önálló árképzése;
-a termékek árai magasabbak lesznek az árverseny hiánya miatt;
-a magasabb árak következtében a fogyasztói kereslet csökken;
-csökken a piaci hatékonyság és az innováció;
-végső soron csökken a fogyasztói jólét. 

A gyakorlat jogsértő jellege alapvetően nem függ a beszállító vállalkozás méretétől, top cégek, valamint kis- és középvállalkozások is egyaránt elkövethetik. A GVH akkor is megállapíthat jogsértést, ha az árrögzítést nem ellenőrizték, a megállapodás ellenére végül nem alkalmazták, avagy csak „véletlenül” került a szerződésbe.

A kulcs: a kereskedő árképzési szabadságának fennmaradása

A beszállító gyakorlatának értékelésekor kulcsfontosságú kérdés, hogy a viszonteladó árképzési szabadsága fennmarad-e, avagy csorbításra kerül. Lehet több olyan eset is, melyekben nem minősül jogsértőnek a viszonteladási árakkal kapcsolatos egyeztetés:

-Az árak szigorúan ajánlásként jelennek meg a beszállító részéről, aki semmilyen nyomást nem gyakorol a kereskedőre azok alkalmazását illetően. 

-A beszállító és a kereskedő azonos tulajdonosi körbe tartoznak.

-A beszállító maximális árakat határozott meg, és nem alkalmazta azokat burkolt minimum, vagy fix árként.

-Az ármeghatározás ügynöki megállapodás keretében történik, ahol a kereskedő nem vállal pénzügyi kockázatot.

A GVH javaslatai a vállalkozások számára

A versenyhatóság a beszállítók számára azt javasolja, hogy üzleti gyakorlataik felülvizsgálatai során ügyeljenek arra, hogy a kereskedők számára nem határoznak meg kötelező árakat sem fix, sem minimum jelleggel. Amennyiben ajánlott árakat alkalmaznak, ügyeljenek arra, hogy fenntartsák a kereskedő szabad választásást az attól való eltérést illetően. Ne helyezzenek kilátásba szankciókat, ne „győzködjék” a kereskedőket, és ne monitorozzák, hogy betartják-e az ajánlást.

Amennyiben egy beszállító üzleti gyakorlatainak értékelése során arra a következtésre jut, hogy jelenleg vagy korábban rögzített viszonteladói árakat alkalmazott, ajánlott a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordulnia engedékenységi kérelem keretében. Így a beszállító bírságcsökkentésre és akár a bírság teljes elengedésére is jogosult lehet.

Ez utóbbira biztosan nem lesz jogosult a vállalkozás, amennyiben a jogsértő gyakorlatot saját észlelésben vagy más piaci jelzés alapján tárja fel a GVH.

Nem csak a beszállítóknak érdemes felülvizsgálni üzleti gyakorlataikat. Bár a viszonteladók jellemzően kisebb döntési szabadsággal rendelkeznek, és gyakran elszenvedői az árrögzítésnek, ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek felelősek a jogsértésben. Ha egy kereskedő aktívan kéri vagy ösztönzi a beszállítóját az árrögzítés alkalmazására, avagy tudatosan együttműködik egy ilyen stratégia megvalósításában, akkor szintén jogsértést követhet el. Ilyenkor a viszonteladónak is érdemes engedékenységi kérelemmel fordulnia a GVH-hoz. Amennyiben egy kereskedő úgy látja, hogy vele szemben a fentebb ismertetett viszonteladói árrögzítést alkalmazzák, akkor panasszal vagy bejelentéssel fordulhat a versenyhatósághoz.

A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálói által összeállított tájékoztató füzet ingyenesen elérhető a nemzeti versenyhatóság weboldalán.