Védjegyek a metaverzumban

Mi is az a metaverzum

A Cambridge Online Szótár találó definíciója szerint a metaverzum „egy virtuális világ, ahol az emberek avatárként lépnek kapcsolatba egymással egy háromdimenziós térben, amely utánozza a valóságot”. Csakúgy, mint a való világban, a felhasználónak a metaverzumban is lehetnek értéktárgyai, avatarját (digitális önmagát) különböző ruhákba öltöztetheti, és természetesen ingatlanokat is vehet, ahol digitális vállalkozásba kezdhet. A tulajdonjogot szintén digitálisan, a blokklánctechnológián alapuló NFT-k („nem helyettesíthető token”) útján lehet igazolni. És bár a tranzakciók nagy része virtuális valutákon keresztül történik, mindennek valós pénzben is kifejezhető, egyre nagyobb értéke van, melyre az utóbbi időben több híres cégcsoport is elkezdett felfigyelni.

A metaverzumban immár a való életből ismert márkás ruhákat, ékszereket vehetünk, hogy azokban aztán meglátogassunk egy koncertet, vagy éppen nyaralni induljunk egy híres hotellánc virtuális megfelelőjébe. Ennek a folyamatnak természetes velejárójaként a metaverzumban is elkezdtek megjelenni a való világ ismert márkáinak digitális hamisítványai. Mit tehetnek ez ellen az „eredeti” márkanevek tulajdonosai? Lehet-e védjegyekkel védeni egy márkás terméket a metaverzumban?

A virtuális termékek és szolgáltatások besorolása a védjegyjogban

Természetesen a digitális termékeket és szolgáltatásokat is lehet védjegyekkel oltalmazni, melyek a metaverzumban is kizárólagos jogokat biztosítanak az adott márkanév használatára a védjegy jogosultjának – magyarázza Kovács Márk ügyvéd.

A védjegy oltalmának terjedelmét az árujegyzéke határozza meg, amely nem más, mint azoknak az áruknak és szolgáltatásoknak a felsorolása, amelyek tekintetében a védjegyoltalom érvényes. Ha például egy márkanevet valaki motorkerékpárok tekintetében regisztrál, attól még fehérneműk tekintetében más (főszabályként) jogszerűen használhatja ugyanazt a márkanevet.

Az áruk és szolgáltatások különböző „osztályokba” vannak sorolva az ezt szabályozó nemzetközi szerződés, a Nizzai Megállapodás szerint. A megfelelő védjegyoltalom eléréséhez tehát elengedhetetlen a védjegy által lefedett áruk és szolgáltatások helyes feltüntetése és osztályokba sorolása, amihez meg kell érteni, hogy mi is a metaverzumban megjelenő digitális termék/szolgáltatás legfőbb jellemzője.

A védjegyek áruit és szolgáltatásait osztályokba soroló Nizzai Megállapodás jelenlegi verziója szerint a felhasználó elektronikus eszközére letölthető fájlként megjelenő digitális áruk a 9. osztályba tartoznak, míg a nem letölthető elektronikus termékek valójában nem termékek, hanem a 41. osztályba eső szolgáltatások. Mivel a metaverzumban megjelenő termékek általában ilyen, saját számítógépre/adathordozóra letölthető, vagy kizárólag az online térben megjelenő, nem letölthető digitális áruk formáját öltik, ezért elengedhetetlen, hogy a védjegy oltalma kiterjedjen a 9. és 41. osztályra is ahhoz, hogy a márkanév a metaverzumban is megfelelő oltalmat élvezzen.

„Így, ha a való életben valakinek a 25. osztályba eső „sapka” árukra terjed ki a védjegyoltalma, az nem biztos, hogy meg tudja akadályozni, hogy márkanevét a metaverzumban az avatarokat öltöztető digitális sapkákon használják, melyek megjelenési formájuktól függően (letölthető vagy kizárólag on-line megjelenő) a 9. vagy 41. osztályba esnek” – ismerteti a Schönherr szakértője.

Követi a jog a technikát?

A technikai fejlődéshez időközben a védjegyhivatalok is elkezdtek alkalmazkodni. A védjegyet ugyanis csak akkor lajstromozzák, ha az árujegyzék kellően pontosan meghatározott. Az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatalának kézikönyve már tartalmaz olyan, előre meghatározott megfogalmazást az árujegyzékhez, amely kifejezetten virtuális árukhoz használható, és amelyet a hivatal is elfogad a védjegybejelentés során, lásd:

- „Letölthető virtuális áruk, nevezetesen számítógépes programok, amelyek a következőket tartalmazzák: {jelleg, típus, pl. ruházati cikkek} online virtuális világokban való használatra” a 9. osztályban.
- „Szórakoztatási szolgáltatások, nevezetesen online, nem letölthető virtuális {pl. ruházat, háziállatok, bútorok stb.} szórakoztatási céllal létrehozott virtuális környezetekben való használatra” a 41. osztályban.

A közelmúltban az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala is kiadott egy rövid közleményt, mely szerint a digitális áruk a 9. osztályba tartoznak, de azok jellemzőit pontosan meg kell határozni, pl. „letölthető digitális áruk, nevezetesen digitális ruházati cikkek”. A hivatal azt is egyértelművé tette, hogy az NFT („non-fungible token”) megnevezés önmagában nem elég pontos védjegybejelentés céljára, meg kell jelölni, hogy az NFT milyen digitális áru azonosítását szolgálja.

Mit hoz a jövő?

Nem is olyan régen egy „letölthető digitális áruk, nevezetesen virtuális világokban használható cipők” árujegyzékkel bejelentett védjegy teljesen szürreálisnak hatott volna. Ám manapság ilyen védjegybejelentésekre nagyon is valós, sőt egyre növekvő igény mutatkozik. E nélkül ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a való életben megjelenő márkanevünket engedélyünk nélkül is, teljesen jogszerűen használják majd mások a metaverzumban a termékeink/szolgáltatásaink digitális megfelelőin.

„A megfelelő védjegyoltalomhoz továbbra is elengedhetetlen az adott vállalkozás által kínált áruk és szolgáltatások körének beazonosítása, és azok helyes osztályozása, valamint az árujegyzék kellően pontos megfogalmazása a védjegyhez kapcsolódó kockázatok csökkentése érdekében” – zárja az ügyvéd.