A munkáltatók részéről egyre általánosabb elvárás a szabadidőben végzett munka
Az Európai Munkavédelmi Ügynökség (EU-OSHA) „Egészséges munkahelyek – Kezeljük a stresszt!” kampányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a munka-magánélet egyensúlyának felborulása komoly negatív stressz forrást jelent, ami életünk mindkét fő területére hatást gyakorol, és egészségi problémákhoz is vezethet, így a munkavállalóknak és a munkáltatóknak közös érdeke az egyensúly fenntartása.
Egyre általánosabbá válik a 24/7
Az elmúlt két évtizedben radikális változás ment végbe a munkaerő piacon és a munkavállalók demográfiai profiljában. A hagyományos egykeresős családmodellt felváltotta a kétkeresős, az egyedülállók aránya pedig egyre magasabb. A technikai eszközök fejlődésének is köszönhetően a munkahelyeken egyre általánosabb elvárássá vált a rugalmas, állandó elérhetőséget igénylő, ún. 24/7 munkavégzés. Az Eurofound (Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért) egy korábbi, az európai munkakörülményeket vizsgáló felmérése szerint a több mint heti 48 órában dolgozó európai munkavállalók 20%-a, míg a 40-47 órát dolgozók 18%-a végez a szabadidejében is hetente legalább egyszer munkát.
Idő, elkötelezettség és elégedettség egyensúlya
A munkánk és magánéletünk egyensúlya alatt azt az állapotot értjük, amikor egy munkavállaló elkötelezett a munkája és a magánélete iránt és elégedett munkahelyi és családi szerepével is. Az egyensúly három összetevője az idő, az elkötelezettség és az elégedettség. Amikor azonban az egyénnek küzdenie kell ennek fenntartásáért, és hogy megfeleljen a követelményeknek, a munkahelyen és családi életben egyaránt, felborulhat az egyensúly.
A munka és magánélet közötti egyensúly felborulásának problémája elsősorban a gyermekes munkavállalókat érinti, akiknél a fizetetlen, vagyis otthoni munkavégzés aránya jóval nagyobb a gyermektelen munkavállalókhoz képest. A statisztikai adatok szerint a párkapcsolatban élő és az egyedülálló, gyermekes nők dolgoznak a legtöbbet: átlagosan heti 34 órájuk telik fizetett, 32 óra fizetetlen munkavégzéssel (házimunka, eltartottakkal törődés, képzéseken való részvétel, önkéntes aktivitások, vagyis a fizetett munkán kívüli más, a társadalom számára hasznos tevékenység). A férfiak esetében az egyedülálló szülők a leginkább leterheltek: ők átlagban 42 órát töltenek munkahelyi elfoglaltsággal, és 27 órát fizetetlen munkavégzéssel.
Ennek fényében érthető, hogy a felmérés szerint a munkavállalók mintegy ötöde, azaz 18% állítja, hogy életében nincs egyensúlyban a munka és a magánélet, ami legnagyobb arányban a gyermekes, 35-49 év közötti férfiak számára okoz problémát: 23%-uk nem teljesen, vagy egyáltalán nem érzi egyensúlyban e két területet. A nők közül a 35 év alatti és a 35-49 éves korosztályban egyaránt minden 6. megkérdezett (17%) állította, hogy a munkával töltött órák számát túlsúlyban érzi a családdal vagy társas kapcsolatokkal töltött idővel szemben.
Az Európai Munkavédelmi Ügynökség (EU-OSHA) arra hívja fel a figyelmet, hogy a munka-magánélet egyensúlyának megszűnése nagyobb leterheltséget okoz, és az időbeosztás felborulásához, valamint viselkedésbeli változás miatti konfliktusokhoz is vezethet egyes családokban és a munkahelyeken egyaránt. Ezek a konfliktusok alapvető kihatással vannak a családi és társas életre, valamint a munkahelyi teljesítőképességre, ezért az egyénnek és a munkáltatónak egyaránt érdeke a munka és szabadidő egyensúlyának fenntartása.
Milyen hatása van az egyensúly felbomlásának?
A munka-magánélet egyensúly felbomlására komoly stressz-faktorként kell tekintenünk: tanulmányok szerint a probléma kapcsolatba hozható az egyén fizikai és lelki egészségének romlásával, a saját életvitelével való elégedettségének csökkenésével, a negatív stressz erősödésével, az érzelmi kimerültséggel, a növekvő alkoholfogyasztással, a depresszió kialakulásával, étvágycsökkenéssel és fáradékonysággal. Mindezek mellett motivációvesztést, kiégést vagy az ún. „munkaholizmust”, vagyis a munkától való függőséget is nagymértékben erősíti, ha nem tudjuk szétválasztani a munkát a magánélettől.
Az egyensúly felbomlása nem csak az egyénre, de a szervezetre is káros: növekszik a munkahelyi stressz, ami negatívan hat a munka eredményességére, emellett gyengül a munkavállaló szervezet iránti elkötelezettsége. Éppen ezért fontos, hogy a munkáltatók megismerjék és alkalmazzák azokat a programokat, melyek segítenek megőrizni a munka-magánélet egyensúlyt. Az Európai Munkavédelmi Ügynökség tanulmánya olyan munkaadói stratégia kialakítását is javasolja, amely hangsúlyt fektet a feladatok megosztására, lehetővé teszi az időszakos távollétet vagy megengedi az otthoni munkavégzést gyermekes és gyermektelen munkavállalók számára egyaránt.
Az egyes munkahelyek eltérő gyakorlattal rendelkeznek a mindennapi egyensúly fenntartásában, de szakemberek segítségével egyszerűen kialakítható a szervezet számára leginkább megfelelő program.
