Váratlan nyugdíj bejelentés! A nyugdíj korhatár csökkentését jelentették be
Emelés helyett átmeneti korhatárcsökkentést javasol a szakértő
A Nyugdíjguru alapvetően támogatja, hogy a nyugdíjba vonulás korhatárát a várható élettartam alakulásához igazítsák. Úgy véli, Magyarországon is indokolt lenne egy ilyen automatikus szabály bevezetése, a magyar lakosság életkilátásai azonban jelenleg nem tennének szükségessé azonnali korhatáremelést.
Farkas András hangsúlyozta: egy ilyen mechanizmus hozzávetőleg tíz éven keresztül nem eredményezne számottevő emelkedést a nyugdíjkorhatárban.
Álláspontját a magyarok alacsonyabb várható élettartamával indokolta. Az ismertetett adatok alapján Magyarország 4,4 évvel marad el az Európai Unió átlagától, bizonyos országokhoz viszonyítva pedig még ennél is jelentősebb a hátrány.
A nyugdíjkorhatár 62-ről 65 évre történő emelése így nagyobb ütemű volt annál, mint amit a magyarországi életkilátások javulása alátámasztott volna.
A szakértő elmondta, hogy már többször felvetette: 2035-ig átmenetileg 64 évre kellene mérsékelni a magyar nyugdíjkorhatárt. Ezt elsősorban a férfiak helyzetét figyelembe véve tartaná méltányos változtatásnak.
Kedvezőtlenebb életkilátásaik következtében ugyanis a korhatár elérése után jelenleg túlságosan kevés idejük marad arra, hogy megélhessék és élvezhessék nyugdíjas éveiket.
A Nyugdíjguru szerint nem megfelelő az a szemlélet, amely kizárólag arra összpontosít, hány éves kortól folyósítson az állam nyugdíjat. Legalább ilyen fontosnak tartja annak mérlegelését is, hogy az érintettek előreláthatóan mennyi időt tölthetnek nyugdíjasként. A szabályozás kialakításakor ezért a 65 éves korban várható további élettartamot is figyelembe kellene venni.
Ez a mutató azt fejezi ki, hogy a 65. életévüket már betöltött emberek átlagosan még hány évig élhetnek. Farkas András azt is lényegesnek nevezte, hogy az automatikus korhatárszabály kétirányú legyen: ha romlanak az életkilátások, a nyugdíjkorhatár mérséklésére is lehetőséget adjon.
A szakértő a koronavírus-járvány következményeivel szemléltette, miért nem tekinthető magától értetődőnek a várható élettartam megszakítás nélküli növekedése.
A finn példát említve olyan megoldást tartana megfelelőnek, amely nem csupán a korhatár emelését teszi lehetővé. Megítélése szerint az élettartamhoz igazodó rendszer csak akkor méltányos, ha a kedvezőtlen irányú változásokra is reagál.
Alacsonynak tartja a magyar nyugdíjkiadások szintjét
A hosszú távú előrejelzés értékelésekor Farkas András mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a kérdés megítéléséből nem hagyható ki Magyarország jelenlegi európai pozíciója. Az általa hivatkozott összehasonlítás szerint hazánk a 27 uniós tagország között a 25. helyet foglalja el a GDP-arányos nyugdíjráfordítások alapján.
Magyarországon ezek a kiadások a GDP 7,5–7,7 százalékát teszik ki, miközben az uniós átlag 10,9 százalék.
A szakértő az OECD aggodalmát rendkívül megalapozatlannak ítélte, és úgy fogalmazott, hogy az szükségtelenül kelt pánikot.
Értelmezése szerint az adatok sokkal inkább azt támasztják alá, hogy a magyar nyugdíjasok érdekében emelni kellene a ráfordításokat, legalább az európai uniós átlag megközelítéséig. Ebből következően a nyugdíjkiadások növekedését önmagában nem tartja olyan folyamatnak, amelyet feltétlenül meg kellene akadályozni.
Farkas András arra is rámutatott, hogy a 13. havi nyugdíj, a teljes összegűvé váló 14. havi juttatás és a Nők 40 program együttesen évente megközelítőleg 1800 milliárd forintos kiadást jelent. A nők kedvezményes nyugdíját részben olyan ráfordításnak tekinti, amely mögött nincs járulékfedezet.
Bár ez számottevő összeg, álláspontja szerint Magyarország ezekkel a juttatásokkal együtt is az uniós mezőny nyugdíjakra kevesebbet fordító országai közé tartozna.
A költségvetési helyzetről szólva a szakértő kiemelte: a hiány rendezése nem jelentheti egyszerűen a nyugdíjasokat megillető juttatások megkurtítását.
