A német gazdaságot súlyos szerkezeti gondok terhelik
Marcel Fratzscher egy keddi berlini háttérbeszélgetésen kiemelte, hogy Németország eddig jól vészelte át a válságot, aminek következtében "eufórikus hangulat" alakult ki, és sokan úgy gondolják, hogy Németországnak "nagyon jól megy a sora és boldog jövő áll előtte". Ez azonban illúzió, bár más országokkal összevetve valóban kedvező a németországi helyzet - jelentette ki. Németország az utóbbi tíz évben három nagy gazdaságpolitikai sikert ért el. Az egyik a munkanélküliek számának csaknem 50 százalékos csökkentése 5 millióról a 2,7-2,8 millió körüli szintre.
A "foglalkoztatási csoda" mellett a versenyképesség erősítése is sikerült, amit mutat a külkereskedelmi mérleg hatalmas többlete, a piacukon világelső német cégek hosszú sora, vagy éppen az, hogy Németországnak az "exportvilágbajnok" az állandó jelzője. A harmadik siker az államháztartás rendbetétele, ezt jelzi, hogy már 2012 óta nagyjából egyensúlyi állapotban van a költségvetés - fejtette ki. Ugyanakkor minden területen válságjelek mutatkoznak, és ezek öt fő problémára utalnak - tette hozzá a DIW elnöke. Az első a gazdasági növekedés alacsony szintje.
A 2000-től 2013-ig tartó időszakot együttvéve a német gazdaság növekedési üteme 2 százalékponttal elmaradt a francia gazdaság növekedési ütemétől, és 10 százalékponttal elmaradt a spanyol gazdaság mögött - emelte ki Marcel Fratzscher. A másik fő gond az alulfoglalkoztatottság, amelyet jól jelez, hogy a munkamennyiség - a munkával töltött órák száma - nem emelkedett a kétezres évek eleje óta. A "foglalkoztatási csoda" árnyoldala, hogy elsősorban az alacsony jövedelmet biztosító és a részmunkaidős állások száma nőtt.
Tömegek szeretnének teljes munkaidejű állást vállalni, de nem tudnak elhelyezkedni, mert nincs elég ilyen állás, a hamarosan bevezetendő minimálbér - óránkénti 8,5 eurós bruttó bér - alatt keresők száma pedig 4 millióra tehető. Ugyancsak a munkaerőpiac ellentmondásos fejlődését mutatja, hogy a német lakosság jelentős részének nettó bére és jövedelme csökkent 2000 óta, míg a szegények aránya 10 százalékról 14 százalékra emelkedett - mondta a szakértő.
A harmadik gazdaságpolitikai gondot az öngondoskodás, előgondoskodás területén zajló folyamatok jelentik - közölte a DIW elnöke, hangsúlyozva, hogy a megtakarítási ráta ugyan magas Németországban, de az egy főre jutó vagyon igen szerény méretű, és elmarad egyebek között az Olaszországban és Spanyolországban regisztrált szinttől. A gazdaságilag aktív népesség egészét jellemző nettó középérték 17 ezer euró, ami messze nem elég az öregkori anyagi biztonsághoz, vagy egy hirtelen keletkező válsághelyzet átvészeléséhez - emelte ki Fratzscher, hozzátéve, hogy a jelenség oka az, hogy "a németek rosszul takarékoskodnak", készpénzben vagy bankbetétben tartják a megtakarításaikat, és nemigen vásárolnak ingatlant vagy részvényt, és a biztosítási konstrukciók sem igazán kedveltek.
A negyedik gond ehhez kapcsolódóan a vagyoni egyenlőtlenség, ami az EU valamennyi tagállamát tekintve Németországban a legnagyobb - mutatott rá a DIW elnöke, hangsúlyozva egyebek között azt, hogy a nagyfokú egyenlőtlenség visszafogja a társadalmi mobilitást. Az ötödik gond szerinte az államháztartásban mutatkozik. Az állami vagyon értéke az utóbbi húsz évben több mint 500 milliárd euróval csökkent, mert "elhasználódott" a közlekedési, oktatási és közigazgatásai infrastruktúra, hiszen a költségvetési egyensúly helyreállítása és az államadósság stabilizálása elsősorban az állami beruházások elhalasztása révén valósult meg.
Ez azonban súlyos terheket helyez a következő nemzedékekre - mondta a DIW elnöke, rámutatva, hogy egyedül a közlekedési infrastruktúra állagmegóvásához a jelenleginél 10 milliárd euróval több forrásra van szükség. A magángazdaságban is főleg a beruházások hiányoznak - tette hozzá, kiemelve, hogy a német gazdaság kettős szerkezetű, az egyik oldalon a főként exportra termelő vagy a világgazdaságba más módon bekapcsolódó modern cégek állnak, a másik oldalon pedig mindenekelőtt a kevésbé fejlett hazai szolgáltató szektor.
A kitűnő helyzetről és remek kilátásokról szóló ábránd mellett illúzió az is, hogy Németországnak nincs szüksége Európára, és a jövőt az Ázsia, a nagy feltörekvő gazdaságok és az Egyesült Államok felé fordulás jelenti. A nyitás e régiók felé természetes és ésszerű folyamat, de továbbra is az EU lesz a legfontosabb gazdasági partner - mondta Marcel Fratzscher, kiemelve, hogy a német export 60 százaléka az EU-ba, ezen belül 40 százalék az euróövezetbe irányul, és nem várható az arányok nagyobb mértékű változása más régiók javára.
Hozzátette: illúzió az is, hogy a válságért az euró a felelős, és az EU csak "a németek pénzét akarja", hiszen az euróövezeti válságkezelés valamennyi lényeges lépése a német kormány hozzájárulásával, vagy éppen kezdeményezésére történt meg, és ezek a lépések nem utolsósorban a német befektetők és adófizetők érdekeit védik. Az euró pedig nem kiváltotta, hanem tompította a válságot, a közös pénz nélkül jó néhány ország csődbe ment volna - jegyezte meg a DIW elnöke.
Marcel Fratzscher hangsúlyozta: a német gazdaság jövőjét a beruházások ösztönzése mellett az euróövezeti integráció elmélyítése és az uniós intézmények megerősítése biztosíthatja. Így egyebek mellett létre kell hozni az IMF mintájára egy európai valutaalapot, és az euróövezeti országok pénzügypolitikájának összehangolásáért felelős "euróövezeti pénzügyminiszter" intézményét. (MTI)
