A versenyképesség csökkenése fojtogatja a francia ipart
2009-ben az ipari termelés 18,5 százalékkal esett vissza az előző évhez képest, és még ma is 14,5 százalékkal marad el a válság előttitől - jelentette április 21-én a COE-Rexecode gazdasági elemzőközpont. A 3,5 millió ipari munkahelyből 250 ezer szűnt meg, mindazonáltal a csökkenés kisebb, mint az 1992-93-as válság idején, noha ezúttal sokkal mélyebb volt az ipari visszaesés.
Hasonló volt a helyzet a vállalati csődök tekintetében is: mintegy 4000 cég szűnt meg az elmúlt évben, míg az előző recesszió idején évi 9000 zárt be. A francia ipari szövetségeket - a szektor cégeinek mintegy 75 százalékát - képviselő GFI szervezet elnöke, Yvon Jacob ezt azzal magyarázza, hogy az állam és illetékes szervezetei ezúttal hatékonyabban ellensúlyozták a válság brutális hatásait, akár az adórendszer rugalmasabb fizetési határidőiről, akár a bankok szerepének ösztönzéséről volt szó. Maguk a vállalatok is a lehető legnagyobb mértékben védeni igyekeztek a munkahelyeket, például gyakran folyamodtak a részleges foglalkoztatáshoz elbocsátás helyett. Amennyiben a munkahelyek számának csökkenése ugyanúgy alakul, mint a termelésé, a francia ipar akár 400 ezer munkahelyet is elveszthetett volna.
A válságból való kilábolás azonban problematikusnak ígérkezik, ugyanis a francia ipar gyengélkedése nem a 2008-as válsággal kezdődött. Az elmúlt évtizedben a Franciaországban működő üzemek profitja csaknem a felére csökkent. A jövedelmezőséget legjobban kifejező bruttó bevételi többlet 55 milliárd euróról 30 milliárd euróra zuhant 2009-ben. Ez a szédítő csökkenés francia sajátosság maradt, egyetlen szomszéd országban sem volt példa hasonlóra, sőt a német ipar jövedelmezősége még nőtt is. A francia cégek éveken át elszenvedett veszteségei megannyi elmaradt beruházást jelentenek az üzemek modernizálásában, a konkurensekhez való alkalmazkodásban, új gyártási eljárások kifejlesztésében.
Yvon Jacob szerint a francia vállalatok versenyképességének csökkenése azzal függ össze, hogy túl magas adók terhelik a termelőeszközöket. Ez főleg a versenytársakkal való összehasonlításban igaz: Franciaországban a cégeket terhelő adók a GDP 11 százalékára rúgnak, szemben a tizenötök Európájának 6,5 százalékos átlagával, és ezen belül Németország 6 százalékával. Eredmény: Franciaország ipara nehezebben adja el termékeit, kivitelének részesedése az európai forgalom 16,7 százalékáról annak 13,5 százalékára csökkent. A versenyképesség problémája a bel- és külföldi befektetésekre is hat, ezek ugyanis a kedvezőbb feltételeket biztosító országokba irányulnak.
Így például a német Bosch cég fokozatosan kivonul Franciaországból, és a francia ipar olyan vezető vállalatai, mint a Schneider, a Lafarge vagy a Saint-Gobain, egyre kevésbé tanúsítanak "hazafias reflexeket" - vagyis maguk is mindinkább külföldön ruháznak be. Amikor pedig mégis Franciaországban invesztálnak, akkor a projektek viszonylag korlátozott volumenű szegmensek kiaknázására korlátozódnak. Így például a Saint-Gobain 100 millió eurós beruházással üveggyapot alapú szigetelőanyagok gyártására épít üzemet Chemillé településen a Loire mentén, 150 munkahellyel. "38 éve nem nyitottunk meg új gyárat Franciaországban" - ismerte el egyik szóvivője, azaz az új üzem bizonyos értelemben az a kivétel, amely erősíti a szabályt. Yvon Jacob szerint ez így nem mehet tovább a francia iparban, mert "öt év múlva átlépjük azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút".
Csakhogy a mostani fellendülés nem lesz képes véget vetni a francia ipar hanyatlásának, elsősorban azért, mert a talpra állás lassú és lagymatag - írta a Le Monde. A lap idézte a COE-Rexecode vezérigazgatóját, aki szerint a javulás ellenére a 2010-es perspektívák bizonytalanok maradnak. "A háztartások fogyasztása csökkent az első negyedévben és főleg, az ipari nyersanyagok euróban kifejezett árai egyetlen év alatt 100 százalékkal nőttek" - figyelmeztetett Didier Ferrand, az elemző cég vezetője.
