Arany - a japán befektetők kerestek a legtöbbet az I. negyedévben
A World Gold Council szerint az aranyárfolyam alakulását az év első három hónapjában leginkább az USA gazdasági teljesítményében érzékelhető javulás, a kínai gazdaság lassulásával kapcsolatos félelmek, az Európai Központi Bank hitelezési tevékenységének bővítése, valamint az európai adósságkezelésnek a jövőben várható hatásfoka határozta meg. A világgazdaság számára eseménydús negyedév megnövekedett volatilitást is hozott a tőkepiacokon, amely során az arany jól állta a sarat. Ugyanakkor a részvényektől a nyersanyagokig széles fronton emelkedtek az árfolyamok. Ennek kapcsán befolyásoló tényező volt az olajár emelkedésének szívó hatása, és nem kevésbé a nagy alapkezelőknél megfigyelhető átcsoportosítások a portfóliókban.
A sárga nemesfém a legfontosabb valutákban kivétel nélkül erősödni tudott. Dollárban számolva az előző negyedév záróárához képest 8,6%-os is volt a növekedés az aktuális negyedév folyamán a londoni árfixing szerint. Ez csaknem a kétszerese az utóbbi tíz év átlagának, igaz a periódus átlagát tekintve mindössze 0,2%-os volt a növekedés 2011 utolsó negyedéhez képest. A legelégedettebbek a japán befektetők lehettek, hiszen a szigetország fizetőeszközében mérve 16,1%-kal emelkedett az arany árfolyama. Ennek hátterében többek között a Bank of Japan mennyiségi lazító intézkedéseinek nyomán leértékelődő jen érhető tetten.
A kockázatkerülő befektetői magatartásban észlelt változások különösen rányomták a bélyegüket a piacok alakulására. Az Egyesült Államok gazdaságának fokozatos magára találása és a reálkamatok normalizálódása sokak szemében rontja az arany kilátásait. Ennek kapcsán az elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy „egy kevésbé USA központú világban az amerikai reálkamatok jelentősége az aranyár számára meglehetősen megváltozott a két vagy három évtizeddel ezelőtti időkhöz képest. Akkor főként az USA-ból és Európából érkezett koncentráltan a kereslet zöme. Jelenleg azonban az arany iránti kereslet szétszóródva mutatkozik meg a világban, nagyobb hangsúlyt helyezve olyan országokra, mint amilyen India és Kína, de még sokan mások.”
Ugyanakkor éppen India és Kína okozták a piac megfigyelőinél a legtöbb fejtörést az év első három hónapjában. Egyrészt azzal, hogy India aranykereslete a gyengélkedő rúpiának és a drágulást okozó adóterheknek köszönhetően a becslések szerint valamelyest visszaeshetett. Másrészt pedig a kínai konjunktúra körüli aggodalmak keltettek némi zavart, tekintettel arra, hogy a gazdaság szárnyalásának a vártnál „keményebb landolása” derékba törheti a növekvő anyagi jóléttel együtt növekvő aranykeresletet.
Az európai gazdaság nehézségei, az adóssággondok kezelése, és a Görögországnak az utolsó pillanatban juttatott második mentőöv mind rávilágítottak arra, hogy az arany egy bevált fedezeti eszköz a leértékelődő valuták és az infláció lehetőségének kicsit sem csökkenő veszélye idején. Kiemelt szerep jut továbbá az aranynak az olajár emelkedése és a dollár gyengülése elleni védekezésben is. Különösen ez utóbbi áll ugyanakkor meglehetősen komplex kapcsolatban a nemesfém árfolyamával. Amikor a dollár árfolyama esik, akkor az arany jellemzően drágul, de globálisan is növekszik ma már az arany szerepe a devizakockázatok kivédésére.
A legszembetűnőbb jelenségek egyikeként azt emeli ki a tanulmány, hogy az aranyár erős ingadozása az árfolyam emelkedő tendenciájával járt együtt, ami éles ellentét jelent az egyéb nyersanyagok negatív árfolyam-következményekkel járó volatilitásával szemben.
Egy másik említésre méltó megállapítás, hogy annak dacára, hogy az arany jegyzése átmenetileg képes együttmozogni a kockázatosabb befektetési eszközökkel, a nemesfém hosszútávú korrelációja a részvénypiacokkal változatlanul elenyésző. Az elemzők statisztikai számításokkal kimutatták, hogy bár az aranyár a részvénypiacokkal megegyező irányba alakul időnként, de ezek az elmozdulások valójában mögöttes makrófolyamatokra vezethetőek vissza, mint amilyen például az arany negatív korrelációja a dollár árfolyamával.
