Lássunk tisztán! - Euróövezeti kisokos
Az euró világkereskedelmi premierjére 1999. január 4-én, hétfőn kezdődött az ausztráliai Sydneyben, 1,1747 dolláros árfolyamon. A közös pénz legutóbbi idei csúcsa a dollárral szemben múlt szerdán volt 1,4939 dolláron, ez új rekord 2009. december 4-e óta is. Az idei mélypontja 1,2874 dollár - egyszersmind négyhavi mélypont -, ezt január 9-én érte el. Az euró tavaly 6,52 százalékkal gyengült a dollárhoz képest. Előzőleg, 2009-ben 2,39 százalékkal erősödött, 2008-ban 4,27 százalékot vesztett, miután 2008 július 15-én, 1,6038 dolláron, elérte történelmi csúcsát. Az eddigi mélypontja 0,8225 dollár volt, 2000. októberben.
Az Európai Közösség hat tagállama már a Bretton Woods-i pénzrendszer 1971-es összeomlása után egymáshoz kötötte valutáinak árfolyamát, 1979-ben pedig megegyeztek az európai átváltási mechanizmus (ERM) létrehozásáról. A közös elszámolási egységként létrehozott ECU (amelyet az akkor már kibővült Közösség valutáinak súlyozott átlagaként határoztak meg) sikeres volt, de nem jelent meg készpénzként. A közös pénz bevezetéséről szóló első rendelkezések az 1992-es maastrichti szerződésbe kerültek be, ezután kidolgozták a közös valuta stabilitását célzó konvergencia-feltételeket.
Ezeket az 1997-ben elfogadott Stabilitási és Növekedési Paktum rögzítette: alapvető elemei, hogy a tagországok és a tagságra jelentkező országok államháztartási hiánya nem haladhatja meg a hazai össztermékük (GDP) 3 százalékát, illetve a bruttó kormányzati adósságuk a GDP 60 százalékát. A közös pénz az EU 1995-ös madridi értekezletén kapta az euró nevet, amely mellé szimbólum is került: a jel alapja a görög epszilon, amely utal az európai civilizáció gyökereire és természetesen Európa kezdőbetűjére. A jelben látható két párhuzamos vonal az egyenlőség jele, és azt a reményt fejezi ki, hogy az euró értékálló pénznem lesz.
Bár a konvergencia-feltételeknek maradéktalanul csak Luxemburg felelt meg, 1999. január elsején Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország a megszűnő ECU helyett számlapénzként bevezette az eurót. A nemzeti valuták még maradtak a készpénzforgalomban, azonban örökre rögzített árfolyamon az euróhoz képest - ezeket az árfolyamokat 1998. december 31-én határozták meg. Így megszűnt a devizapiac az euróövezeti tagországok nemzeti valutáiból, azok a gyakorlatban már csak az euró "nem decimális" váltópénzeként működtek.
Az euróövezethez 2001. január elsején csatlakozott Görögország, miközben Dánia népszavazáson elutasította az eurót, és távol maradt Nagy-Britannia és Svédország is, kivételként az EU-beli szabály alól, amely minden EU-tagország számára célként jelöli meg az euró bevezetését. Az EU-bővítés egyik feltétele 1993 óta az is, hogy az új EU-tagországoknak ígéretet kell tenniük az euró bevezetésére. Az euróövezet 2007-ben Szlovéniával, 2008-ban Ciprussal és Máltával, 2009-ben Szlovákiával és idén Észtországgal bővült. 2002. január elsejével a nemzeti valutákat a készpénzforgalomban is felváltották az eurócentek és bankók.
A nemzeti fizetőeszközök kivonása 2002. február 28-ra fejeződött be. A hivatalos kivonástól függetlenül bárki, akinél maradt a már nem érvényes nemzeti pénzekből, még évekig beválthatta, illetve beválthatja azokat euróra a megfelelő euróövezeti országok központi bankjaiban. A német, az osztrák, a spanyol és az ír központi bank határidő nélkül vállalta a beváltást. A tagállamok jellegzetességeire azóta csak az egyes országokban előállított euró- és eurócent érmék fejoldali vésete utal, amelyet minden tagállam saját maga alakíthat ki (az érmék a fejoldaltól függetlenül érvényesek az egész eurózónában). Pénzérméből 1, 2, 5, 10, 20 és 50 centes, 1 és a 2 eurós van forgalomban, a papírpénzek egyformák. A legkisebb címlet az 5 eurós, a legnagyobb az 500 eurós bankjegy. Az 1 és 2 eurós érmék - a magyar 100 forintoshoz hasonlóan - belső "arany" és külső "ezüst" részből állnak.
Az "arany" rész 75 százalék réz, 20 százalék cink és 5 százalék nikkel ötvözete. Az "ezüst" rész 75 százalék réz és 25 százalék nikkel. A 10, a 20 és az 50 eurócentes érmék 89 százalék réz, 5 százalék alumínium, 5 százalék cink és 1 százalék ón ötvözetéből, az 1, a 2 és az 5 centes érmék rézzel futtatott acélból készülnek. Egyik anyagnak sincs ismert mérgező hatása az emberi szervezetre, a réz ötvözése mikrobaellenessé teszi az érméket, az ötvözetek hipoallergének, vagyis rendkívül csekély az allergiakockázatuk, habár a nikkel miatt az 1 és a 2 eurós érmék érintkezési érzékenységet (contact dermatitis), bőrirritációt okozhatnak erre érzékeny embereknek, feltéve, ha ezek az érmék tartósan érintkeznek a bőrrel (például nyakláncon viselve).
Pénzügyi megállapodás révén Monaco, San Marino és a Vatikán is áttért az euróra, és korlátozott mértékben jogosultak a pénzverésre is, de nem tagjai sem az Európai Központi Banknak, sem az euróövezeti gazdasági és pénzügyminiszterek tanácsának (Eurogroup). Az eurót egyoldalú döntéssel használja Andorra, Montenegró és Koszovó is, így a közös pénz 327 millió európai fizetőeszköze. További 175 millióan élnek világszerte olyan országokban - összesen 23-ban -, amelyek valutájuk árfolyammozgását az euróhoz kötötték, közülük 150 millióan, 14 afrikai országban. Ők többnyire a francia frankhoz való kötést váltották fel az euróhoz kötéssel. Az euró a világ második számú tartalékvalutája és a második legnagyobb devizapiaci forgalmú valutája az amerikai dollár után. A készpénzforgalomban lévő bankjegyek és érmék értékével tavaly júniusban már megelőzte a dollárt. Az EU-n belüli euróátutalások hazai fizetésnek minősülnek, hazai díjszabással. Ez vonatkozik az euróövezeten kívüli EU-tagokra is, ha az átutalás euróban történik.
