Egymást hitelezik a magyar cégek, de időre fizetnek
2015 első negyedévében a teljes hazai vállalatközi kereskedelem 72%-a halasztott fizetésen alapult (76,6% külföldi, és 67,3% belföldi partnerek esetében), ami jelentősen meghaladja a kelet-európai 38%-os (42,9%/38,4%), és a nyugat-európai 41,3%-os (44,9%/37,7%) átlagot is. Ez trendfordulót jelent, hiszen a tavalyi, rendkívül óvatos 49,2%-os átlag után a 2015-ös érték visszatérni látszik a két évvel ezelőttihez, amikor a teljes magyar külkereskedelmi és hazai céges értékesítés átlagosan 80,8%-a, illetve 73,6%-a bonyolódott halasztott fizetéssel – mutat rá az Atradius Fizetési Szokások Barométerének legfrissebb kiadása. A régió több mint 800 cégének fizetési tapasztalatait összefoglaló kutatási jelentésből kiderül: a közép-kelet-európai régió országai közül csak Magyarországon növekedtek az arányszámok, a többieknél csökkenték, illetve Szlovákiában volt tapasztalható stagnálás.
„Míg tavaly a magyar vállalkozások a régió egyik legóvatosabb játékosainak számítottak, idén mintha elfelejtették volna, amit az elmúlt években tanultak a korábbi csődhullámokból: ismét lelkesen hitelezik egymást, illetve külföldi partnereiket. Figyelembe véve, hogy a kelet-európai régió gazdasági fejlődésére negatív hatással van az orosz és ukrán gazdaságok visszaesése, illetve az eurózóna országainak gyenge növekedése, a magyar cégek egészségtelen kockázatot vállalnak ezzel a gyakorlattal. Ráadásul ez a hozzáállás két evvel ezelőtt sem bizonyult kifizetődőnek.” – foglalta össze Vanek Balázs, az Atradius Hitelbiztosító országigazgatója.
Az országigazgató szerint ugyanakkor némi óvatosságot feltételez a vállalkozások részéről, hogy csökkentek a magyar cégek által meghatározott fizetési határidők: a magyarországi válaszadók hazai céges vevőinek a kiállítás dátumától átlagosan 24 napjuk van a számla kiegyenlítésére. Ez a határidő átlagosan hét napos csökkenést jelez összességében a két évvel ezelőtti adatokhoz képest, jelenleg pedig hat nappal rövidebb a kelet-európai, és tízzel a nyugat-európai átlagnál.
Azonban a magyar vállalkozások külföldi vevőinek egy kicsit hosszabb idő, átlagosan 27 nap áll rendelkezésükre, hogy számláikat kiegyenlítsék. Ez négy nappal rövidebb, mint a kelet-európai, és 5 nappal rövidebb, mint a nyugat-európai átlag. Érdekesség, hogy a magyar cégek által adott fizetési határidők teljesen megegyeznek a lengyel cégek által megszabott határidőkkel.
A magyar vállalkozók lelkes hitelezési gyakorlatával azonban még nem élnek vissza jelentős mértékben üzleti partnereik, hiszen a határidőre ki nem fizetett számlák aránya 2013 és 2014 után ismét Magyarországon a legalacsonyabb a régióban: belföldi partnerek esetében 27,3%, külföldiekében 19,4%. Mindkét érték a legalacsonyabb a felmérésben részt vevő közép-európai országok között, és jelentősen a kelet-európai (41,2% belföldi és 34,2% külföldi) és a nyugat-európai átlag (40,2% belföldi és 35,4% külföldi) alatt helyezkedik el.
Ami késedelmek hosszát illeti, a válaszadók közül Magyarországon a hazai vevők átlagosan 10 nappal a fizetési határidő után rendezik számláikat, ami jóval a 20 napos kelet-európai átlag alatti érték. Ez azt jelenti, hogy a magyar beszállítók átlagosan 34 nappal a számla kiállítása után kapják meg a pénzüket, míg a kelet-európai átlag 50 nap körüli, a nyugat-európai pedig 56 nap. A válaszadók a lejárt külföldi számlák ellenértékét is körülbelül ugyanennyi idő elteltével kapják meg.
Vanek Balázs szerint az is pozitív adat a magyar cégek tekintetében, hogy a 90 napot meghaladó hazai kintlévőségek az összérték mindössze 2,7 %-át jelentik, és ez az arány jelentősen alacsonyabb a kelet-európai (7,2%) és a nyugat-európai átlagnál (7,6%) is. A 90 napot meghaladó külföldi vállalatközi kintlévőségek aránya 2,1%, ami ugyancsak lényegesen kisebb szám, mint a kelet-európai 6,7%-os, illetve a nyugat-európai 7%-os adat.
A késedelmes fizetések leggyakoribb oka az idei felmérésben sem változott: a magyarországi válaszadók többsége szerint a vállalatközi ügyfelek késedelmes fizetésének leggyakoribb oka a rendelkezésre álló pénzeszközök elégtelensége (78,6%-ban a belföldi ügyfelek és 64,7%-ban a külföldi ügyfelek esetében). Mindkét százalékarány jóval magasabb értéket mutat, mint a kelet-európai eredmények (60% a belföldi és 41,4% a külföldi ügyfelek vonatkozásában), illetve a nyugat-európai átlag (51,4% a belföldi és 37% a külföldi ügyfelek tekintetében). A magyar adatok nemcsak az átlagokat haladták meg, hanem egyben a felmérés legmagasabb értékei is.
Fontos megjegyezni, hogy a magyar cégek kintlévőségeik összértékének átlagosan 1%-át írták le behajthatatlan követelésként; az átlag Kelet-Európában 1,1%, Nyugat-Európában pedig 1,2%. Míg a magyar adatok nem változtak tavaly óta, addig a kelet-európai átlag 0,1, a nyugat európai 0,5 százalékpontos csökkenést mutat. A magyar válaszadók szerint a hazai behajthatatlan kintlévőségek leggyakrabban az építőiparból és a gépiparból származnak, különösen a gépipar termelt sok, a határokon átnyúló külkereskedelemből származó behajthatatlan kintlévőséget. A magyar válaszadók többsége (65%) szerint a kintlévőségek azért váltak behajthatatlanná, mert a vásárló csődöt jelentett, vagy felszámolta cégét. Kelet-Európában ez az arány 56,6%, Nyugat-Európában pedig 66,4%.
