Elemzés - A Kreml jogi alapot épít a tekintélyelvű kormányzáshoz
Vlagyimir Putyin elnök rendszere kifogyott az ötletekből, de nincs híján az undorító taktikai húzásoknak - így értékelte a The Economist a kifejezetten represszív jellegű három törvény elfogadását. A negyedik törvény értelmében horribilis bírsággal sújthatók a nem engedélyezett tiltakozó megmozdulások szervezői és résztvevői. Mindez egybecseng Putyin Nyugat-ellenes retorikájával, amely ostromlott erődnek állítja be Oroszországot, ellenfeleit pedig a külső ellenség által mozgatott báboknak.
Az államfő szombaton aláírta a civil szervezetek működését szigorító törvényt, amely így hatályba is lépett. Ez kötelezi az Oroszországban működő, külföldi finanszírozású nem kormányzati szervezeteket, hogy "külföldi ügynökként" vetessék magukat nyilvántartásba. A törvényt be nem tartó szervezeteket az eddiginél szigorúbb büntetéssel sújtják, működésüket bírósági ítélet nélkül akár hat hónapra is felfüggeszthetik. Az NGO-knak a jövőben minden külföldről származó segélyről haladéktalanul tájékoztatniuk kell az orosz hatóságokat, ha nem akarnak pénz- vagy akár börtönbüntetést kockáztatni.
A fenti négy törvény akkor is okot adna aggodalomra, ha Oroszország jogállam volna, erős hangú szabad sajtóval. A jogszabályok ugyanis igen laza megfogalmazásúak, elfogadásukat pedig vitriolos hangú hivatalos magyarázat előzte meg. Még rosszabbá teszi a helyzetet az orosz állami szervek és közintézmények működési módja. Ezek elsősorban saját érdekeiket tartják szem előtt, büntetlenséget élveznek és fentről érkező utasításokat hajtanak végre, ami melegágya a korrupciónak. Egyúttal magyarázatot ad azoknak a vizsgálatoknak az erőtlenségére, amelyeknek a Putyin hivatali ideje alatti visszaéléseket - köztük Szergej Magnyickij ügyvéd börtönben bekövetkezett halálát - kellett (volna) felderíteniük.
Az orosz lakosság joggal tart attól, hogy az új törvényeket szelektíven és bosszúálló módon fogják alkalmazni az illetékesek. Vlagyimir Putyin egyszerre próbálja elrettenteni ellenfeleit és megmutatni keményvonalas híveinek, hogy megvan benne az akarat a szigorú fellépéshez, és képes a dumában is elfogadtatni irányvonalát. Ugyanakkor ez az elnök gyöngeségét is jelzi - vélte a brit hírmagazin. A múltban Putyin - népszerűsége hullámán lovagolva, valamint a bőségesen áramló olaj- és gázbevételeknek köszönhetően - megengedhette magának, hogy ne vegyen tudomást az ellenzék tüntetéseiről, amelyek csak kevés embert mozgattak meg.
Elviselte a média szurkálódásait is: az állami televízió rá nézve kedvező beszámolói ugyanis bőven ellensúlyozták a kritikát. Ma viszont a rezsim gazdasági modellje, amelynek alapját a hatalom "szinekúra" pozícióinak elosztása képezi, kimerülőben van. A városi középosztály szemében igencsak szálka a hivatalos szintre emelt törvénytelenség. A Vlagyimir Putyinról szóló talpnyaló sajtójelentések irritálóak. Nem különben a hatalmon lévők pökhendiségének megannyi jele, például az elterjedt választási csalás vagy a lezser hatalomváltás Vlagyimir Putyin és elődje, Dmitrij Medvegyev között. Az orosz hatóságok képtelenek reagálni a lakosság új hangulatára, ami veszélyes lehet.
A rezsim berkein belül sokan tudják, hogy a rendszer változtatásra szorul, ám sokan félnek is a vele járó következményektől: a valóban szabad sajtó vagy független ügyészek veszedelmes kérdéseket fogalmazhatnának meg az utóbbi 12 év korrupciójáról és erőszakcselekményeiről. Mindennek következtében Oroszország gyorsan halad a rossz irányba: abba, amely közelebb viszi a szovjet időkhöz és távolítja az európai fősodortól, ahol valójában volna a helye. Nem valószínű, hogy ez hosszú időn át fenntartható lenne. A durva módszerek, például ellenzéki vezetők bebörtönzése, még több tiltakozás kockázatát hordozzák magukban.
Egy átfogó elnyomás - például fizikai erő alkalmazása nagyszámú tüntető szétoszlatására - még odébb van. Ez alighanem meghaladná a korrupt, inkompetens és demoralizált rendőrség és belügyi alakulatok erejét. Ám még a részleges belföldi elnyomás (amelyet esetleg agresszió vagy károkozás kísérne külföldön) is undorító volna. A kívülállók joggal aggódnak, a fő áldozat azonban maga az orosz lakosság volna. Az oroszok méltóságot, igazságot és igazságosságot akarnak, ezeket pedig nem helyettesíthetik Vlagyimir Putyin elnök meggondolatlan törvényei és goromba szavai - írta a The Economist. (MTI)
