Európai Bíróság- érvényes a barangolásról szóló uniós rendelet

A bíróság döntésével elutasította négy európai szolgáltató ezzel ellentétes álláspontját. A barangolásról szóló rendelet rögzíti, hogy a mobiltelefon-szolgáltatók milyen legmagasabb árat számíthatnak fel a felhasználó által a saját hálózatán kívül fogadott, illetve kezdeményezett, úgynevezett barangolásos beszédhívásokért.

A rendeletet azon uniós cikkely alapján fogadták el, amely lehetővé teszi, hogy a közösség jogszabályt alkosson "a tagállamok jogának közelítése céljából a belső piac fokozatos létrehozásának, illetve működésének akadályozására alkalmas eltérések vagy esetleges eltérések esetén". A rendeletnek eredetileg ez év június 30-án kellett volna hatályát vesztenie.

Tavaly júniusban azonban 2012. június 30-ig meghosszabbították a rendelet érvényességét, és egyúttal kiterjesztették az árplafont az SMS-ekre, valamint az adatátviteli szolgáltatásokra is. Négy nagy európai mobiltelefon-szolgáltató, a Vodafone, a Telefónica O2, a T-Mobile és az Orange azonban megkérdőjelezte a barangolásról szóló rendelet érvényességét Anglia és Wales főbírósága előtt.

E bíróság azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy a közösség rendelkezett-e hatáskörrel a rendelet elfogadására, illetve, hogy a közösségi jogalkotó a legmagasabb kiskereskedelmi árak meghatározásával nem sértette-e meg az arányosság, illetve a szubszidiaritás elvét. A luxembourgi testület megállapította, hogy a rendelet célja a belső piac működési feltételeinek javítása volt, így azt el lehetett fogadni.

A rendelet elfogadásának idején a nemzetközi barangolási szolgáltatások kiskereskedelmi árának szintje magas volt, a költségek és az árak közötti kapcsolat pedig nem tükrözte a piaci versenyt. Az arányosság követelményét illetően az Európai Bíróság úgy foglalt állást, hogy a kiskereskedelmi díjkorlátok alkalmasak és szükségesek ahhoz, hogy megvédjék a fogyasztókat a magas árszinttel szemben.

A szubszidiaritás elve értelmében a közösség csak akkor járhat el, ha ugyanazt a célkitűzést a tagállamok nem tudják saját maguk kielégítően megvalósítani. Az Európai Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a belső piac zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében közösségi szintű megközelítésre volt szükség.