Francia lap összeállítása a megszorítások magyar, izlandi és argentin társadalmi hatásairól

A sokáig Közép-Európa éllovasának számító Magyarországon "durva volt az ébredés", amikor 2008 októberében az ország kénytelen volt elfogadni a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 20 milliárd eurós hitelét. Szakértői kormány vette át az irányítást és nyelette le a keserű pirulát a magyarokkal: a megszorító csomag áfaemeléssel, a nyugdíjkorhatár megemelésével és a 13. havi nyugdíj megvonásával járt - emlékeztetett a La Croix.

A katolikus újság meglátása szerint a magyarok először beletörődtek a megszorítások hatásaiba, de a "konzervatív ellenzék az ország függetlensége elvesztésének témakörében indított kampányt. A Magyar Nemzet napilap pedig azzal vádolta meg a szocialistákat, hogy az IMF gyarmatává tették az országot". A választásokon az emberek kiadták a mérgüket: a szocialisták történelmi vereséget szenvedtek, a konzervatívok pedig óriási fölénnyel győztek, de a szélsőjobboldal most először 16,6 százalékos eredménnyel bejutott a parlamentbe.

"Ez a szélsőjobboldal a nadrágszíj összehúzására kényszerült magyarok keserűségén sütögette választási pecsenyéjét, akik megalázva érzik magukat amiatt, hogy hirtelen elvesztették helyüket Közép-Európa legvonzóbb országai között, s éppen a szomszédos Szlovákia javára" - fogalmazott a La Croix. Hozzátette: "Az új miniszterelnöknek, Orbán Viktornak úgy kell a nehéz helyzettel szembenéznie, hogy nincsen mozgástere a kiadási csapok megnyitására".

Az izlandi megszorításokról a helyi Vöröskereszt egyik munkatársa úgy nyilatkozott a lapnak, hogy azok hatása nem teljesen negatív, mert az emberek kevesebbet fogyasztanak, és ezt sokan jó dolognak tartják. "Az az érzésünk, hogy a 2000 és 2008 közötti mesterségesen eufórikus időszak után - amikor a gazdagok és a szegények között egyre inkább nőtt a különbség, amely megosztotta a társadalmat - most térünk vissza a normális életbe" - mondta a lapnak Solveig Olafsdottir. Másfél év alatt az izlandi valuta értéke a felére esett vissza, s ennek következményeként a külföldi devizában felvett hitelek visszafizetései megduplázódtak.

A nagyrészt importált élelmiszeripari termékek ára negyven százalékkal nőtt, a fizetések reálértéke 5-10 százalékkal csökkent, a munkanélküliség 1-ről 10 százalékra emelkedett. "Az emberek jelentős része dühös és a felelősöket keresi. Harminc bankár megtömte a zsebét néhány év alatt. Az izlandi nép pedig nem hajlandó azok helyett fizetni, akik ellen nem folyik eljárás, és akik feltehetően valamelyik adóparadicsomban rejtegetik a pénzüket" - fogalmazott egy francia-izlandi a lapnak.

Argentínában a három évig tartó gazdasági recesszió után 2001-ben egymást követték a megszorító intézkedések, és az ország nem tudta ellenőrzés alatt tartani külső adósságállományát. December elején a kormány korlátozta a bankokban a készpénzben felvehető összegeket, s ennek hatására zavargások törtek ki: szükségállapotot rendeltek el és moratóriumot hirdetettek a nemzeti adósságra, amely elérte a 132 milliárd dollárt.

A nemzeti valuta hirtelen 65 százalékot esett vissza - idézte fel a La Croix. "Közgazdaságtant tanultam ekkoriban Buenos Airesben. Az éttermek és az autóbuszok szinte teljesen kiürültek. Az emberek kukáztak, hogy eladjanak mindent, amit lehet. Az argentinok fele a szegénységi küszöb szintjére került" - emlékezett vissza Edgardo Torija-Zane a lapban. Argentína jelenleg az egyik legdinamikusabban fejlődő ország, amely mostanában állapodik meg a válság idejének utolsó hitelezőivel.

Az egykori közgazdaságtan-hallgató szerint a politikai elit korrupciója és az IMF javaslatai miatt a kilencvenes években követett liberális reformok okozta traumatikus tapasztalat máig nyomokat hagyott maga után. A Párizsban oktató Luis Miotti professzor úgy emlékezett vissza, hogy amikor Argentína fizetésképtelenné vált, ünnep volt Buenos Airesben, de mindenki tudta, hogy egy nap azért fizetni kell.

Az emberek első helyen a kormányt hibáztatták, aztán a globalizációt, a tőkét és a gazdagokat. Az IMF pedig a bűnbak volt. Véleménye szerint a görögök is évtizedekig fogják emlegetni a mostani válságot, s a történetben Európának nem jut jó szerep.