Ha jók a szomszédok, szélütésünk se lesz
Ha a szomszédok kedvesek, barátságosak, ha az emberek beszélgetnek egymással az utcán, néven ismerik egymást, ott sok társadalmi gond ritkábban adódik, de egy új tudományos vizsgálat, amelynek vezetője Susan A. Everson-Rose volt, most azt is igazolta, hogy a szélütést elszenvedő, átlagosan 75 esztendős amerikaiak nagyobb eséllyel élnek tovább, mint a ridegebb környezetben lakók. A munkacsoport Chicago három szomszédos részén kérdezett meg 5789 idős embert életéről, szomszédairól és azokról a kapcsolatokról, amelyek az utcában ezeknek az embereknek a környezetét jelentették.
A vizsgált területben élők egészségét, sorsát 11 éven keresztül figyelték. Az egészségügyi statisztikák tanúsága szerint ebben a csoportban 186 ember halt meg szélütés következtében és 701 résztvevőnek volt első alkalommal agyi katasztrófája. A kutatók a statisztikai értékelés során figyelembe vették a szélütésre vonatkozó kockázati tényezőket, a magas vérnyomást, a dohányzást, a cukorbetegséget, a mozgáshiányt és a társadalmi-gazdasági helyzetet is. A szomszédságra vonatkozó kérdések arra vonatkoztak, hogy milyen emberi, társadalmi összetartás létezik a környéken.
Megkérdezték, hogy beszélgetnek-e az utcában az emberek egymással, hány szomszéd van, akit névről ismernek, látták-e, hogy az emberek ténylegesen segítik egymást a gyerekek rendben tartásában, legalább hetenként egyszer megbeszélik-e szomszédaikkal a mindennapi gondokat? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott válaszokat pontozták és minél több pozitív választ kaptak, annál összetartóbbnak minősítették az adott környezetet. Minden egyes pont növelte az adott helyen élők, lakók túlélési esélyét szélütés esetén. A túlélés minden pont esetén 53 százalékkal javult, az idős emberek nemétől függetlenül. A környezeti összetartás a szélütés gyakoriságát nem csökkentette, csak a túlélés valószínűségét.
