Ilyen volt Észak-Korea éve
A két Korea közti feszültségek csökkentésének előszele már januárban érezhető volt, amikor Phenjan és Szöul megegyezett, előbbi is képviselteti magát a dél-koreai Phjongcshangban megrendezett téli olimpián. Az északi és a déli sportolók együtt vonultak be a nyitóünnepségen a Koreai-félsziget egységét jelképező kék-fehér zászló alatt, a két Korea ráadásul közös női jégkorong-válogatottat indított a versenyen. Emellett számos magas rangú észak-koreai tisztviselő látogatott el a téli játékokra.
Az olimpiai párbeszéd sikere megteremtette a lehetőséget a Kim Dzsong Un és Mun Dzse In dél-koreai elnök közötti, illetve később a Kim-Trump csúcshoz.
Kim és Mun találkozójára április 27-én volt a jogilag egymással még mindig hadban álló két Koreát elválasztó demarkációs vonal mentén fekvő Panmindzsonban. 1953 óta Kim Dzsong Un volt az első észak-koreai vezető, aki Dél-Korea területére lépett.
A két koreai vezető megbeszélései jelentős eredményekkel zárultak: célul tűzték ki a Koreai-félsziget teljes atommentesítését, a békeszerződés megkötését, diplomáciai kapcsolataik szorosabbra fűzését, a rendszeres katonai egyeztetéseket, a gazdasági kapcsolatok erősítését.
A sikeres találkozó nyomán Kim Dzsong Un megítélése is változáson ment át Dél-Koreában, a fiatalok körében kedvező benyomás alakult ki róla. Szakértők azonban emlékeztettek, hogy Kim továbbra is a népét sanyargató, brutális rezsim vezetője.
Az elkövetkező hónapokban egyre gyakoribbá váltak a Korea-közti egyeztetések. A félsziget atommentesítését Szöul - úgy tűnik - nem tette elsődleges céljává, fontosabbnak találta a kapcsolatok szorosabbra fűzését. Egyebek közt megállapodtak arról, hogy tartózkodnak minden ellenséges tevékenyégtől a közös határövezetben, és megkezdték a fegyverek kivonását Panmindzsonból, határellenőrzési posztok felszámolását, az észak-koreai vasútvonal modernizálását és a határon átívelő összekapcsolásának előmunkálatait. Egyelőre tehát minden jel arra utal, hogy Szöul komolyan gondolja a közeledést Phenjanhoz, eltökélt abban, hogy a demilitarizált övezetet - Kim szavai szerint - a béke szigetévé tegye.
Phenjan Washington iránti jó szándéka jeléül májusban lerombolta a Phungeriben lévő atomlétesítményt. Szakértők szerint tette ezt azért, mert már nem volt szüksége a létesítményre, amelynek lebontása nem gyakorolt hatást az ázsiai ország nukleáris arzenáljára.
Donald Trump júniusban személyesen találkozott Kim Dzson Unnal Szingapúrban. A két vezető a tavalyi évben sértések tömkelegével illette egymást, Trump egyebek közt köpcös, rakétás embernek nevezte az észak-koreai vezetőt, Phenjan pedig nemes egyszerűséggel lefogyatékosozta az amerikai elnököt.
A szingapúri csúcs után ez a kapcsolat radikális változáson ment át, Trump megenyhült, szavai szerint baráti kapcsolatot épített ki Kimmel. A találkozón ugyanis Kim megerősítette országa eltökéltségét a nukleáris leszerelésben, és megállapodtak a koreai háborúban elesett amerikai katonák földi maradványainak visszaszolgáltatásában.
Észak-Korea számos gesztust tett Washingtonnak: betartva ígéretét, több száz katona maradványait adta vissza az Egyesült Államoknak, és bontási munkálatokba kezdett a Dongcsang-riben található rakétaközpontjában. A nyár végére azonban e munkálatok leálltak, miközben a jongbjoni atomerőműben építkezések indultak.
A nukleáris leszerelésnek Washington nem szabott határidőt, amit az amerikai elnök védelmébe is vett. Mi több, kijelentette: megszűnt az Észak-Korea jelentette veszély, és nem kell sürgetni a leszerelést.
Miközben Trump a Kimmel ápolt jó kapcsolatával dicsekedett, az atommentesítésre vonatkozó tárgyalások elakadtak. Mike Pompeo több alkalommal is Phenjanba utazott hogy előrelépést érjen el, de mindig üres kézzel tért vissza.
Az amerika-észak-koreai tárgyalások a nyáron jó irányba haladtak, Trump jó szándéka jeléül felfüggesztett egy augusztusi amerikai-dél-koreai hadgyakorlatot is. Washington mindazonáltal nem enyhített a Phenjan elleni szankciókon, mi több, újabbakat hozott.
Phenjan egyre vérmesebben az ellene kivetett szankciók feloldását követelte, indoklása szerint a nukleáris leszerelése folytatásához. Washington azonban nem engedett ebből, és novemberben a Koreai-félsziget körüli hadgyakorlatokat is újraindította.
A Phenjan valódi szándékait övező ködöt szertefoszlatta a KCNA észak-koreai hírügynökség karácsony előtt kiadott, éles hangvételű, Washingtonnak szánt közleménye, melyben leszögezte: Észak-Korea sosem fogja egyoldalúan feladni nukleáris fegyverzetét.
Szöul felismerte azt, hogy nem kérheti északi szomszédjától, hogy váljon meg egyetlen aduászától, a nukleáris fegyverektől. Ehelyett a kölcsönös bizalmat építő politikára helyezte a hangsúlyt, amivel hosszú távon mindkét Korea gazdasága jól járhat, az így szorosabbra fűzött együttműködés révén pedig biztosíthatja a félsziget békéjét. Vélhetően Szöul tisztában van azzal, hogy Kim Dzsong Un szívéhez a gazdasági fellendülésen át vezet az út.
Ennek viszont akadálya az Egyesült Államok és az ENSZ szankciói Phenjan ellen.
Mindennek fényében megállapítható, hogy patthelyzet alakult ki: Washington nem oldja fel szankcióit, amíg Phenjan nem bizonyítja, előrelépést történt a leszerelés területén, Phenjannak viszont gazdasági ösztönzés nélkül esze ágában sem lesz megválni fegyvereitől.
Kalkulátor ajánlónk:
Fix számokkal lottózol? Akkor ez neked való kalkulátor
Összeilletek-e a pároddal? Párkapcsolati kalkulátor
Mekkora az agyam a magyar átlaghoz képest?
