MNB - Megint a külső tanácstagok döntöttek a kamatcsökkentésről

Az alapkamat 5,75 százalékos szinten tartására voksolt az MNB elnöke, Simor András és két alelnöke, Király Júlia és Karvalits Ferenc, míg 5,50 százalékra csökkentésére Bártfai-Mager Andrea, Cinkotai János, Gerhardt Ferenc és Kocziszky György.  A monetáris tanács január 29-én már egymást követő hatodik alkalommal csökkentette 0,25 százalékponttal az irányadó kamatszintet.   

A jövőbeni monetáris politikai lépések tekintetében a tanács tagjai egyetértettek abban, hogy az irányadó kamat további csökkentésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha a középtávú inflációs kilátások összhangban maradnak a 3 százalékos céllal, és fennmaradnak a kedvező pénzügyi piaci folyamatok. A tanács tagjai fontosnak tartották annak hangsúlyozását, hogy a jelenlegi inflációs és reálgazdasági kilátásoknak megfelelő monetáris politikai irányultság kialakításához az eddig alkalmazott monetáris politikai eszköztár elegendő mozgásteret biztosít. A döntéshozók egyetértenek abban, hogy a nem konvencionális eszközök körének bővítése a hazai viszonyok között mindössze akut pénzpiaci zavarok esetén jelenthet hatékony segítséget.    

A tanács megítélése szerint az idén mind a külső, mind a belső keresleti tényezők csupán mérsékelt bővülést vetítenek előre. Folytatódik a mérlegkiigazítás, a fogyasztás és a beruházás a szigorú hitelezési feltételek és a bizonytalan gazdasági környezet következtében az idén tovább csökkenhet, amit csak 2014-től követhet lassú élénkülés. A kibocsátás elmarad a potenciális szintjétől, a munkanélküliség pedig meghaladja a strukturális tényezők által meghatározott hosszú távú szintjét.    

A kedvezőtlen beruházási dinamika, valamint a tartósan magas munkanélküliség arra utal, hogy a gazdaság potenciális növekedése is érdemben elmarad a válság előtti ütemétől, és a következő két évben is alig bővülhet. A monetáris tanács a gyenge keresleti környezet tartós fennmaradására számít, ami a döntéshozók többsége szerint biztosíthatja, hogy az infláció az átmeneti sokkok kifutását követően a 3 százalékos cél közelében alakuljon. Néhány tanácstag szerint ugyanakkor a gyenge kereslet dezinflációs hatása nem annyira erős, hogy lazább monetáris kondíciók mellett elérhető legyen az inflációs cél.    

A tanács tagjai egyetértettek abban, hogy a monetáris politika számára releváns középtávú inflációs kilátások szempontjából meghatározó, hogy a kedvezőtlen növekedési kilátások és a gyenge belső kereslet mellett a vállalati költségeket emelő intézkedések milyen mértékben és időzítéssel jelennek meg az árakban. A termelési költségek áthárításának módját és időzítését illetően nagy a bizonytalanság, és továbbra sem egységes a testület tagjainak várakozása.    

A tanács tagjainak többsége szerint a gyenge keresleti környezet és a kihasználatlan kapacitások következtében kisebb tere van a vállalatoknak arra, hogy a magasabb árakon keresztül hárítsák át a megnövekedett termelési költségeiket, így az inflációs cél a monetáris politika horizontján teljesülhet. Néhány tanácstag ezzel szemben úgy véli, hogy a szabad kapacitások már többnyire leépültek, ráadásul a célt huzamosabb ideje meghaladó infláció miatt a várakozások horgonyzottsága gyengülhetett, ami szintén növelheti az árazáson keresztül történő alkalmazkodás esélyét.    

A döntéshozók abban egyetértettek, hogy az első negyedévben megjelenő makroadatok csökkenteni fogják a vállalatok viselkedését övező bizonytalanságot. Egy tanácstag annak a véleményének adott hangot, hogy a kamatcsökkentések az erős hitelkínálati korlátok következtében érdemben nem képesek segíteni a növekedést, így pedig nincs értelme a magasabb infláció kockázatát vállalni. Egy másik döntéshozó pedig kiemelte, hogy a piaci elemzők a célnál magasabb inflációra számítanak csökkenő kamatpálya mellett, ami azt sugallja, hogy a piac nem tartja elkötelezettnek a tanácsot az infláció kordában tartása mellett; megítélése szerint ezen a ponton már nem elegendő ennek ellenkezőjét csupán kommunikációval bizonyítania az eddig lazítást támogató tagoknak.

Az elmúlt hetekben tapasztalt forintgyengülés kiváltó okait illetően nem volt egységes a döntéshozók megítélése. Bár a tanácstagok abban egyetértettek, hogy a hazai fizetőeszköz tartós és nagymértékű leértékelődése kedvezőtlen mind az inflációs kilátások, mind a pénzügyi stabilitási kockázatok szempontjából, a döntéshozók többsége a forint gyengülését inkább a jegybankelnökváltás utáni monetáris politikát övező piaci bizonytalansággal és a nem konvencionális eszközök alkalmazásától való félelmekkel magyarázta.    

A testület néhány tagja ezzel szemben úgy vélekedett, hogy a forint tavaly augusztus óta tartó gyengülésében fontos szerepet játszottak az eddigi és a beárazott további kamatcsökkentések, és az inflációs cél középtávú elérése szempontjából kockázatos a további kamatcsökkentés a jelenlegi helyzetben; helyette kiváró, óvatos monetáris politika indokolt. A monetáris tanács tagjai továbbra is egyetértettek az Európai Unióval, illetve a Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodás fontosságában a kockázati felárak mérséklődése, ezáltal az államadósság fenntarthatósága, a hitelezési aktivitás élénkülése és a befektetői környezet kiszámíthatósága érdekében - ismerteti a rövidített jegyzőkönyv. (MTI)