Lehangoló előrejelzést tett közzé a GKI

A magyar GDP 2012-ben az EU átlagánál (0,3%) lényegesen nagyobb mértékben, 1,5%-kal csökken. Noha a visszaesésből a mezőgazdaság mintegy 0,7 százalékpontot magyaráz, a magyar visszaesés enélkül is jóval nagyobb az EU átlagánál. A beruházások 4%-kal, a fogyasztás 2%-kal esik vissza. A magyar bankrendszerből a 2012 szeptemberét megelőző egy év alatt 2300 milliárd forint külföldi forrás tűnt el, ez 28%-os csökkenés.

A kormány láthatóan nem akar megállapodni az IMF-fel és az Európai Bizottsággal. Bár 2012-13-ra várhatóan teljesül a GDP 3%-a alatti államháztartási hiány, a folyamat fenntarthatatlansága miatt egyáltalán nem biztos, hogy Magyarország 2014-ben kikerül a túlzottdeficit-eljárás alól. A 2013. évi költségvetési törvényjavaslat a fő számok nyári parlamenti megszavazása után szinte teljesen átíródott, de a bejelentett kormányzati intézkedések és főleg a költségvetési kihatások jelentős része igen bizonytalan. Ezért a 2012 decemberében megszavazott költségvetési törvény 2013-ban is (többször) változni fog.

A GKI előrejelzése szerint 2013-ban az EU módszertana szerinti államháztartási hiány alulról, vagy választási költekezés megvalósulása, illetve az EU Bíróság esetleges kedvezőtlen ítéletei esetén felülről közelítve a GDP 3%-a környékén alakul. A külső egyensúly 2013-ban is kedvező lesz, de a trend enyhén romló. A kivitel bővülése kissé meg fogja haladni a behozatalét (5 illetve 4,5%), s az áruforgalmi egyenleg 8 milliárd euróra, a GDP 7%-áról 7,6%-ára nő. A folyó fizetési mérleg aktívuma azonban a tovább emelkedő jövedelem-kiáramlás miatt 0,5 milliárd euró passzívumra vált, aminek következtében a külső finanszírozási képesség - a kissé növekvő EU-támogatások ellenére – 3 milliárd euróról 2,5 milliárd euróra, a GDP 2,4%-ára csökken. A magyar működőtőke-import – az autóipari beruházások fékeződését is tükrözve – a rossz hazai befektetési klíma miatt várhatóan elmarad a tőkeexporttól. Magyarország összes külfölddel szembeni nettó adóssága (a közvetlen befektetéseken belül elszámolt egyéb tőke nélkül) a 2011. év végi 44,6 milliárd euróval szemben 2012 és 2013 végén várhatóan 44 milliárd euró lesz. A nettó külső adósság egyharmada sem jut az államháztartásra és az MNB-re.

2013-tól a korábbi terveknek megfelelően teljesen megszűnik a szuperbruttó adóalap, vagyis az effektív adókulcs minden jövedelem kategória esetében egységesen 16% lesz. Megszűnik a havi bruttó 660 ezer forint felett keresők járulékplafonja. A minimálbér 5,4%-kal, 93 ezerről 98 ezer forintra emelkedik, vagyis ezen a szinten a reálkeresetek (5%-os inflációt feltételezve) lényegében nem változnak. A nemzetgazdaság egészében azonban a recessziós-stagnáló környezetben a cégek és az államháztartás költségviselő-képessége nem teszi lehetővé az ilyen ütemű béremelést. A GKI 4,5% körüli bruttó és nettó béremelést prognosztizál oly módon, hogy az előbbiek alulról, az utóbbiak felülről közelítik azt. A nyugdíjak reálértéke nem változik. A reáljövedelmek a jövedelmi elemek közel felét kitevő keresetek reálértékének csökkenése és a nyugdíjak reálértékbeli változatlansága, a cafeteria terheinek emelése, a vállalkozói jövedelmek némi emelkedése, a szociális juttatások reálérték-vesztése mellett az enyhén romló tényleges foglalkoztatást is figyelembe véve kb. 1%-kal csökkennek, mely 1%-kal csökkenő fogyasztást valószínűsít. A lakosság nettó hitel-visszafizető marad.

A beruházások 2013-ban 2%-kal tovább csökkennek, az építésiek 3%-kal, a gépberuházások 1%-kal. A kétezres évek első évtizedében még 20-25%-os beruházási ráta 17%-hoz közelít, ami kirívóan alacsony arány.

Az iparban csak minimális, 1% körüli termelésnövekedés várható. A járműipar növekvő kapacitásainak kihasználását ugyanis nehezíti az európai gépkocsi-kereslet kedvezőtlen alakulása, az elektronikai ipar még nem talál magára, a belföldi értékesítés pedig tovább csökken. Az építőipar számára az uniós források által finanszírozott beruházások, különösen az út- és vasútfejlesztés jelenthet keresletet. Az építőipar teljesítménye 2013-ban már nyolcadik éve csökken, ezúttal mintegy 2%-kal. A szolgáltató szféra visszaesésének 2013. „csak” a hetedik éve lesz. Az infó-kommunikációs ágazaton kívül – ennek dinamikája lassul - azonban már a szállításban is szerény növekedés várható (elsősorban a vasúti és a nemzetközi fuvarozásban). A kiskereskedelmi forgalom mintegy 1%-kal csökken. A gazdaságpolitika által lefagyasztott – bűnbakká kikiáltott és extra adókkal teljes profitjától megfosztott - pénzügyi szektor a gazdaság egészének fejlődését visszafogja. A közszolgáltatásokban a várhatóan tovább emelkedő közfoglalkoztatás ellenére ugyancsak a teljesítmény csökkenése várható. A mezőgazdaság 2013-ban valószínűleg nem éri el a 2011. évi szintet. A búza vetésterülete 10%-kal kisebb lesz az előző évinél, de átlagos időjárás esetén a magasabb termésátlagok bőven pótolhatják az így kieső termésmennyiséget. Az állattenyésztésben viszont további visszaesés várható. A GDP összességében stagnál, de ez is szinte kizárólag a mezőgazdaságnak – az alacsony idei bázisnak – lesz az eredménye. A magnövekedés -0,3%, vagyis valójában lassulva, de folytatódik a visszaesés. (2011-13-ban, három év alatt összesen a GDP nem nő, 2013-ban a 2010. évi szinten lesz!)

A foglalkoztatás 2013-ban statisztikailag kissé növekedhet, de ebben az előző évihez hasonlóan a közmunkának és a külföldi munkavállalásnak lesz szerepe. A munkanélküliség éves átlagos szintje továbbra is 11% körüli.

Az infláció alakulását 2013-ban is kormányzati döntések dominálják. A vállalatokra terhelt különadók áthárításának mértéke nehezen becsülhető. A telefonadó biztos, hogy beépül a fogyasztói árakba. A vezetékadó áthárítása kérdéses, mivel piaci szolgáltatókat és önkormányzati, állami cégeket is érint. Összességében 2013-ra 5%-os drágulási ütem várható. A politikai döntések ezt bármikor felülírhatják. Amennyiben a kormány ténylegesen meglépi az energiaár-csökkentést, s korlátozza a szolgáltatók áremelését, akkor alacsonyabb infláció is lehetséges.

2013 elején az alapkamat 5,5%-ra csökkenhet, ezt követően az immár kizárólag a jelenlegi kormány által jelölt tagokból álló Monetáris Tanács és az új jegybanki vezetés feltehetőleg folytatni kívánja a kamatcsökkentést, erre azonban már nem sok tere nyílik az árfolyam veszélyeztetése nélkül. Nyugodt nemzetközi pénzpiaci helyzetet és szigorú, menet közbeni kiigazításra is kész költségvetési politikát feltételezve az árfolyam éves átlagban kissé, 285 forint/euróra erősödhet (jelentős ingadozások mellett).