Osztogatnak vagy fosztogatnak?

A PwC Magyarország Osztogatnak vagy fosztogatnak? – A sharing economy térnyerése című tanulmánya hét kiemelt iparágat vizsgál, – mobilitási iparág, kiskereskedelem és fogyasztói javak, turisztika és szállodaipar, szórakozás, multimédia és telekommunikáció, pénzügyi szektor, energetikai szektor, valamint emberi erőforrások szektor, – ahol a sharing economy már most jelentős, vagy nagy növekedési potenciállal rendelkezik.
 
„Munkavégzés a Kaptár közösségi házból, Szatyorboltból vásárlás, egy csavarhúzó bérlése a Miutcánk oldaláról, pihenés egy olasz házaspár kert végi házikójában. Rövid idő leforgása alatt teljesen más szokások váltak rutinszerűvé a néhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Minden bizonnyal az elmúlt és a következő évek egyik legfontosabb globális üzleti trendjéről és sikertörténetéről beszélhetünk a sharing economy esetében, amely – bár vitákkal övezett – kétségkívül jelentős hatással lesz az életünkre és az üzleti környezetre is” – mondja Osztovits Ádám, a PwC Magyarország üzleti tanácsadási csoportjának vezetője. 
 
A sharing economy lényege, hogy a felhasználók megosztják egymással: 

- kihasználatlan kapacitásaikat, erőforrásaikat (pl. tárgyi eszköz, szolgáltatás, pénz)
- on-demand jelleggel (a fogyasztási igény felmerülésekor azonnal), rendszerint egy

- IT-platformon keresztül,  bizalmi alapon, kiemelt jelentőséget tulajdonítva a személyes interakciónak, közösségi élménynek, 

- törekedve a fenntarthatóságra.
 
A PwC egy korábbi tanulmánya szerint 2013-ban azon öt iparágban, amelyben ez az új üzleti modell leginkább jelen van, 15 milliárd dollár árbevételt értek el a sharing economy vállalatok. 2025-re bevételük várhatóan már a 335 milliárd dollárt is eléri, és ezzel a vizsgált piacok bevételének felét a megosztáson alapuló modellt követő cégek fogják uralni. 2015 júliusában a Wall Street Journal elemzése szerint az Uber értéke meghaladta az 50 milliárd dollárt, amivel értékesebbnek számít, mint az S&P 500-as cégek 80%-a, míg az Airbnb elérte a 24 milliárd dolláros cégértéket.
 
A sharing economy terjedése több társadalmi, gazdasági változásra is visszavezethető. Ilyen például a fejlett digitális platformok, valamint eszközök okozta „IT-robbanás”, amely minimalizálta a terjesztési költségeket. Szintén hatással volt a sharing economy térnyerésére a globalizáció és az urbanizáció, hiszen ez utóbbi már földrajzilag is közelebb hozta egymáshoz a keresletet és a kínálatot, elősegítve ezzel a megosztás lehetőségét. További fontos trend a gazdasági racionalitás; a hozzáférés alapú gazdaságban elég csak az eszköz-használat után fizetni, így nem kell a fenntartás költségeit is magunkra vállalni. Végül pedig a fogyasztói igények is megváltoztak: más lett a tulajdonhoz való viszony; ma már nem olyan fontos, hogy birtokoljunk egy autót, az viszont annál inkább, hogy gyors megoldást találjunk egy adott problémára. A fogyasztói döntésekben továbbá a környezettudatos szemlélet is egyre nagyobb szerepet játszik. 

A tanulmány szerint mindezek mellett a sharing economy vállalatok sikerességének másik fő oka a méretgazdaságosságukból fakadó jelentős költségelőnyük: a lokális piacra belépő globális szereplőnek a szolgáltatásnyújtásra eső fix költsége alacsonyabb a helyi szereplőkénél. Továbbá üzleti modelljük révén rendkívül gyorsan is terjednek, mivel egy új piacra való belépés számukra csak minimális költségekkel jár.

„Bár az innováció a piaci verseny természetes velejárója, sőt hajtóereje,  a sharing economy cégek működése számos problémát és szabályozási igényt vet fel. Adózás és foglalkoztatás tekintetében szürkezónának tekinthető a szektor, így költségvetési szempontból egyértelműen a kifehérítése, az adóbevételek és a foglalkoztatottak számának növelése lehet a cél. A sharing economy szereplők ugyanis – akik akár professzionálisan, teljes munkaidőben is végezhetik az adott szolgáltatást – alacsonyabb költségekkel és kisebb adminisztratív terhekkel szembesülhetnek a hagyományos szereplőkhöz képest, így versenyelőnyhöz juthatnak. További nehézséget jelent, hogy ugyan a sharing economy platformok által működtetett értékelési rendszerek jelentős önszabályozó hatással bírnak, nem minden esetben biztosított a felhasználók megfelelő védelme előre nem kalkulálható esemény vagy hiba esetén” – hangsúlyozza Osztovits Ádám. 
 
Többen megkérdőjelezik, hogy valóban fenntartható-e a sharing economy cégek működési modellje, mivel jó néhány, jelentős felhasználóbázissal rendelkező cég is veszteségesen üzemel. Kérdéses, hogy a jellemzően kockázati tőkéből finanszírozott agresszív piacszerzési életszakasz után közép és hosszú távon tudnak-e majd nyereségesen működni ezen cégek. Azonban a sharing economy modell egyre gyorsuló terjedése, a cégek robbanásszerű növekedése tagadhatatlan tény, ezért a vállalatok nem hagyhatják figyelmen kívül ezt a trendet. A „hagyományos” cégeknek mindenekelőtt azt kell átgondolniuk, hogy melyek azon szolgáltatási területek, ahol potenciálisan megjelenhet egy sharing economy szereplő, majd ezek azonosítása után a cégeknek választ kell találniuk, hogyan képesek lépést tartani ezzel a trenddel.
 
Ennek viszgálata során a PwC szakemberei három fő irányvonalat azonosítottak:
 
1. A jelenlegi ügyfélkör védelme
2. Stratégiai együttműködések
3. Sharing economy termékek fejlesztése, vagy akár a teljes működés átállítása sharing economy modellre

A hatékony válaszok iparáganként és cégenként különbözhetnek. A kevésbé veszélyeztetett iparágak esetén, ahol a sharing economy szereplők csak a piac egy kis szegmensét tudják megszerezni, inkább a reaktív válaszok, mint az ügyfélkör védelme lehet helyes megközelítés rövid távon. Közép és hosszú távon azonban, illetve a sharing economy által jobban fenyegetett iparágakban proaktív lépések szükségesek.