Spórolunk tovább, vagy lépünk végre? Bolygónk léte a tét, csak még nem fogtuk fel.
Decemberben Koppenhágában lesz a csúcstalálkozó melyen végre törvénybe kellene foglalni a károsanyag kibocsátás konkrét mennyiségi korlátait.
Az APEC (az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködési Szervezet) 21 államának legutóbbi ilyen témájú értekezletén végül meggyőzték magukat a résztvevők, hogy túlságosan is irreális egy jogi kötelezettségekkel záródó decemberi csúcsban reménykedni. Nem titok: jelentős CO kibocsátáscsökkenésre való átállás komoly költséget, rövidtávú profitkiesést jelent.
A hosszútávú kockázat viszont óriási. Az átállás finanszírozása és annak módja kérdéses, hiszen egyes becslések szerint megközelítőleg 100 milliárd dollár klímabarát befektetése szükséges tíz év alatt, de hogy kik és pontosan mennyit is fizetnek, s a pénz hogyan jut el a valóban rászoruló országokhoz, nehezen eldönthető. A gyorsan felzárkózó országok, mint amilyen Kína és India, képesek segíteni a klímaváltozás
elleni harcot, ám hogy miként lehet ezen országoknak a különböző, meglehetősen önálló lépéseit a nemzetközi akciókkal összehangolni, szintén sarok pontja lehet a tárgyalásoknak.
Obama amerikai, és Hu Jintao kínai elnök az elmúlt héten igyekezett az együttműködés alapjait lefektetni a zöld energia és a közös projektek tekintetében, de a konkrét célokra és számokra vonatkozó döntés megint csak elmaradt.
A dán miniszterelnök, Loekke Rasmussen mindehhez hozzáfűzte azért, hogy "nem juthatunk fél megegyezésre Koppenhágában, mondván, a többit majd későbbre halasztjuk. Határozott vállalásokra, elkötelezettségre van szükség. Számokra van szükség. Cselekvésre van szükség! A koppenhágai csúcstalálkozó nem zárulhat csupán egy semmitmondó politikai deklarációval.”
Hogy így legyen, az értekezleten feltétlenül meg kell fogalmazni egy konkrét szöveget a finanszírozásról, a szegény országoknak átadásra kerülő tiszta energia technológiákról és az évi 10 milliárd dollár értékű pénzügyi gyorssegélyekről, amelyet a következő három évben nyújtanak a gazdag országok a szegényeknek – egészen addig, amíg meg nem születik egy végleges klíma-megállapodás.
Fel kéne már fogni a hatalmon lévőknek, hogy mi a tét.
Sokba kerül az átállás. Na és?
(forrás:Yahoo)
