Szexbotrány - Európa rosszul járhat az IMF-vezéri utódlással
Noha egyes londoni lapok már arról cikkeztek, hogy az IMF vezérigazgatói helye voltaképpen Gordon Brown volt miniszterelnöknek "dukál", a nemzetközi szervezeten belül már régóta arról folyik a vita, hogy a vezetés reformjának jegyében ne válasszanak-e meg inkább most először egy feltörekvő gazdaságú országból érkező vezérigazgatót. Az IMF működési rendjében tavaly novemberben, éppen Strauss-Kahn támogatásával bevezetett változtatások következtében ugyanis megnőtt a világgazdaságban is megerősödött fejlődő országok, így Kína, India és Brazília szavazatának súlya.
Ezzel létrejött annak az elvi lehetősége, hogy a tagállamok szakítsanak azzal a sok évtizedes, hallgatólagos megegyezéssel, hogy az IMF vezetője mindig egy európai, a Világbanké pedig egy amerikai tisztségviselő legyen. Dominique Strauss-Kahn közgazdászprofesszor, volt francia pénzügyminiszter, aki 2007 novemberében öt évre vette át az IMF irányítását, azzal váltott ki elismerést, hogy a globális pénzügyi válság idején segített rávenni a világ vezetőit: pumpáljanak dollármilliárdokat a gazdaságba. De a francia IMF-vezér elsősorban a bajba jutott európai gazdaságok (a magyar, az izlandi a görög, az ír és a portugál) iránti elkötelezettsége - a kívülállók szerint elfogultsága - miatt vált ismertté.
Az IMF-nek az öreg kontinens iránti részlehajlása - vagy megértése? - egy csapásra megszűnhet, amint a szervezet élére nem európai vezérigazgató kerül. Részben erre enged következtetni az eurónak a Strauss-Kahn őrizetbe vétele óta végbement árfolyamvesztése is. A világgazdaság súlypontjának eltolódása mellett a regionális váltáshoz a szubjektív feltételek is adottak, mert a fejlődő országokból nem egy kompetens közgazdász került már az IMF látóterébe. Közöttük tartják számon Trevor Manuelt, a dél-afrikai tervbizottság vezetőjét, aki hazájának leghosszabb ideig hivatalban lévő pénzügyminisztere volt, valamint Kemal Dervist, a török pénzügyek volt irányítóját, aki sokáig az ENSZ Fejlődési Programját irányította. Manuel és Dervis együtt dolgozott a Nobel-díjas Michael Pence által létrehozott bizottságban, amelynek feladata a harmadik világbeli országok gyors és fenntartható gazdasági fejlődésének ösztönzése volt.
Az esélyesek között emlegetik az indiai Montek Szingh Ahuluvaliát, az IMF független értékelő hivatalának első igazgatóját, aki Újdelhiben a tervbizottság és a miniszterelnök gazdasági tanácsadói testületének tagja volt. De szóba jöhet még Tharman Sanmugaratnam szingarpúri pénzügyminiszter, valamint a mexikói központi bank jelenlegi elnöke, Agustin Carstens vagy elődje, Guillermo Ortiz is. Az európaiak azonban most, hogy a görög adósságfinanszírozás éppen a körmükre égni látszik, nem könnyen áldoznák be a hagyományosan biztos pontnak tartott pozíciót valutaalap élén. Többen máris azt állítják, hogy a belső működési szabályok megváltozása nem jelenti automatikusan azt is, hogy egyúttal módosult volna az IMF és a Világbank vezetőjének kiválasztási módja is. Így tehát még kérdéses, hogy teremt-e új precedenst az IMF-vezér utódlása körüli egyezkedés. Az Egyesült Államok a maga részéről minden esetre még sohasem jelezte, hogy hajlandó lenne lemondani a Világbank elnöki posztjának betöltésétől.
