Tranzakciós adó - egységes bevezetésére csekély az esély Európában

Ami eddig létezett és amiről mostanában világszerte vitatkoznak, az a tőkepiaci adásvételi műveletek kisebb vagy nagyobb körére kivetett, ügyletérték alapú adó. Ám egyelőre nincs esély még efféle tranzakciós adó általános bevezetésére, illetve kiterjesztésére vagy egységesítésére az EU-ban vagy világszinten. A tranzakciós adó őse 1694-ben jelent meg a londoni értéktőzsdén: ez volt a pecsétilleték, amelyet a részvényvásárlók fizettek az ügyleti okirat hivatalos lebélyegzéséért. Ez - módosított formában - ma is érvényben van Nagy-Britanniában.

A tranzakciós adó új, illetve kiterjesztett formáit először a múlt században javasolták jeles közgazdászok - a brit John Maynard Keynes 1936-ban, az amerikai James Tobin 1972-ben, a német Paul Bernd Spahn 1995-ben -, de ezek a javaslatok is mind csak az értékpapír- vagy a valutaügyletekre szóltak. Az állampolgárok folyószámla-forgalmát eddig csak Ausztráliában (1982-2002 között), Argentínában (1984-1992 között) és Brazíliában (1993-2007 között) terhelték adóval.

Az adó érvényben lévő formái Nagy-Britanniában jelenleg az 1808-as reform óta alkalmazott értékalapú "okmánybélyeg" illeték a materiális részvényforgalomra, és az 1986 óta kivetett "illetékmegváltás" az okmány formájában meg nem jelenő (dematerializált) részvények forgalmára. Ez utóbbi adja ma már a tranzakciós adóbevétel 90 százalékát. Az ügyleti érték 0,5 százalékát kitevő illetékmegváltást a Nagy-Britanniában bejegyzett társaságok részvényeinek adásvételére vetik ki, a bevétel 40 százaléka külföldiektől származik.

A fokozatos könnyítések nyomán ma már az ügyletek több mint 70 százaléka adómentes: helytállási kötelezettségükért cserébe nem fizetnek mindenekelőtt a tőzsdetag alkuszok és bankok. Az utóbbi időben a tranzakciós adókból származó bevétel mintegy 0,8 százalékot tett ki Őfelsége Adóhivatalának összes bevételéből, és a konjunktúrától függően a brit GDP 0,2-0,4 százalékának felelt meg. Az Egyesült Államokban 1914 és 1966 között a szövetségi kormány 0,1 százalékos adót szedett az elsődleges részvénykibocsátás után, és 0,04 százalékos adót a másodpiaci forgalom után.

Jelenleg ez az adó már csak az ügyleti érték 0,0034 százaléka. Japánban régebben nemcsak a részvényforgalomra, hanem a kötvényeladásra is adót vetettek ki, de a tőkepiac liberalizálásakor ezeket 1999-ben megszüntették. Svédországban 1984-től 0,5 százalékot, majd 1 százalékot kellett fizetni a részvény-, részvényopciós és határidős ügyletekre, illetve lejárattól függően 0,002-0,003 százalékot a kötvényügyletekre. Miután emiatt a forgalom a töredékére csökkent, és így az adóbevétel is messze elmaradt a várttól, ezeket az adókat 1991-ben megszüntették - mindmáig a svéd példa a legelrettentőbb világszerte.

Ezen kívül is sok országban sújtják különféle, többnyire 1 százalék alatti adók az értékpapír-forgalmat, és mindenütt alacsonyabb adókulcs vagy adómentesség jár a kevésbé spekulatívnak tartott ügyletekre, vagy például - mint Lengyelországban - a kormánykötvényekre és a jegybank kötvényeire. Az új gazdasági világválság megint fölkeltette a kormányok érdeklődését. Sokaknak azért szimpatikus a tranzakciós adó, mert szerintük a válságért felelősnek tartott pénzügyi szolgáltatókat sújtaná "igazságosan", továbbá "adócsalásbiztos", és a tőkepiaci adásvételi műveletek kisebb vagy nagyobb körére kivetett változata nem a bérből és fizetésből élők zsebéből húzza ki a pénzt, legalábbis nem közvetlenül.

Európában a vita tárgya most az Európai Bizottság által tavaly szeptemberben javasolt koncepció. A bizottság javaslata szerint az FTT-t (pénzügyi tranzakciós adót) 2014-től kellene bevezetni. Az adó kizárólag a pénzügyi intézmények közötti értékpapír-forgalmat sújtaná: 0,1 százalék erejéig a részvény- és kötvényügyleteket, és 0,01 százalékos kulccsal a származékos ügyleteket. Az adót minden EU-ban honos pénzügyi cégnek fizetnie kellene az ilyen ügyletei után, függetlenül attól, hogy külföldi-e, vagy pedig attól, hol zajlott az ügylet: az EU-ban vagy azon kívül.

Efféle döntéshez egyhangúság kell az EU-ban, az azonban nincs meg. Nagy-Britannia, Svédország, Hollandia, Luxemburg ellenzi az egységes, szélesebb merítésű adó EU-beli bevezetését, a cseh kormány sem lelkes, Szlovénia, Írország, Észtország, Dánia álláspontja bizonytalan. A brüsszeli bizottság szerint az új adó évente 57 milliárd eurót hozhatna a közös költségvetésbe, ennyivel enyhítve a tagországok jelenlegi befizetési kötelezettségét, amelynek fő forrása az áfa.

A fanyalgók fő érve az, hogy ha az adót egyoldalúan vezetnék be, akkor a tőke elmenekülne Európából, így tehát a bizottság bevételi jóslata is csak vágyálom. Világméretű összefogásnak azonban egyelőre nem látszanak jelei. Ezt látva az ötlet fő támogatói, Franciaország és Németország már hajlanak arra, hogy a javaslatot felvizezzék: eleinte talán csak az euróövezetben, illetve a patinás brit mintát követve csak a részvények adásvételére vetnék ki az új adót.

Franciaország a maga részéről meg is próbálkozik ezzel idén augusztustól, úgy, hogy a 0,1 százalékos adót a részvényforgalmon kívül az államadósság-biztosítási származékos papírokra (CDS) is kiveti. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban az EU-beli átfogó pénzügyi tranzakciós adó ügye hamvába halni látszik. (MTI)