Vezetői fizetések, avagy a vezérigazgatói poszton nincs globalizáció
A multinacionális, sok piacon jelen lévő cégek a mind olcsóbb munkaerőt keresik szerte a világon. Az egyetlen kivétel a legdrágább munkaerő: a vezérigazgató. Főképp az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában az igazgatótanácsok kevés hajlandóságot tanúsítanak a nemzetközi toborzásra, amivel viszonylagosan csökkenthetnék a legdrágább munkaerő árát, ehelyett mind meredekebb fizetésemeléseket fogadtatnak el a felső vezetők számára a részvényesekkel.
A fizetésemelés mértéke messze meghaladja az elért eredményt - írták elemzésékben a Reuters szakértői. A GMI és az Incomes Data Services kutatóműhely utolsó felmérése szerint a válságos 2010-es évben a vállalatvezetők jövedelemnövekedésének középértéke 36,5 százalék volt az amerikai S and P 500-as tőzsdemutatóban lévő vállatoknál és 43 százalék Nagy-Britanniában az FTSE-100-as mutatóban lévő cégeknél, miközben a részvényesek osztaléka átlagosan 15 százalékkal gyarapodott.
Egy korábbi, 1993-as adatfelvétel szerint az amerikai főfőnökök fizetése 130-szorosa volt az alkalmazottak átlagfizetésének, de ma már annak körülbelül a 350-szeresét keresik meg. A tetszetős érv a globalizáció. Mivel a vezérigazgatónak való szakemberek ma már világszerte válogathatnak az álláslehetőségek közül, a részvényesek nem lehetnek meglepve azon, hogy megtartásuk sokba kerül a cégnek. Ezt az elméletet azonban nem igazolja az élet: a tehetségek ugyan tényleg világszerte kereshetnek állást, őket azonban nemigen keresik hazájukon kívül.
A nagyvállalatokat tipikusan hazai illetőségű személyek vezetik. Az Egyesült Államok ötven legnagyobb bevételű cége közül alig néhánynak a vezérigazgatója külföldi illetőségű. Ennek megfelelően a vezetők nem is hozzák az elvárható eredményeket. A nemzetközi teljesítményfelméréssel foglalkozó svájci Obermatt pénzügykutató intézet szerint mind az Egyesült Államokban, mind az FTSE-100-as tőzsdemutatóban lévő brit nagyvállalatok körében vannak olyanok, amelyek a cég teljesítményéhez képest alulfizetik vezetőiket, de a kilengés nagyobb a túlfizetés irányában, ás általános tapasztalat, hogy a felső vezető fizetésének semmi köze a cég teljesítményéhez.
Más szakértők úgy vélik, sokszor nehéz lenne összekapcsolni a kettőt. Egy bányavállalat vezetőjének fizetése nyilván nem emelkedhet rakétasebességgel csak mert a réz éppen akkora sebességgel drágul egy vagy más időszakban, más oldalról egy hozzáértő vezető több és sok pénzt érdemel akkor is, ha a cége veszteséges ugyan, de nélküle a veszteség sokkal nagyobb lenne, vagy akár csődbe ment volna a vállalat - írta a Financial Times az Obermatt megállapításait kommentálva. Mindenesetre az Obermatt szerint a legnagyobb amerikai vállalatok mintegy 42 százalékánál a vezérigazgató fizetése átlagon felüli, miközben a cége teljesítménye átlagon aluli.
Az FTSE-100-asban lévő húsz legnagyobb cég mindegyikénél túlfizetett volt a vezérigazgató a cég teljesítményéhez képest az Obermatt szerint. A vállalati teljesítményhez képest számított túlfizetés mérete 4 millió font és 138,5 millió font között alakult a 2010. decemberrel zárult három évben. Jóllehet e kutatóintézet szerint az Egyesült Államokban "gyakorlatilag nem létezik" összefüggés a vezetői fizetés és a vállalat teljesítménye között, ezt a "modellt" előszeretettel alkalmazzák Nagy-Britanniában, sőt, másutt is. Az FTSE-250-esben lévő cégek 77 százalékának a vezetője brit illetőségű, és a többieknek is a többsége amerikai.
A tíz legnagyobb profitú német vállalat egyikét sem vezeti külföldi, és hasonlóan hazafiasak a japán cégek is. Pedig egy külföldi vezérigazgató nemcsak olcsóbb lehet - már csak azért is, mert a nemzetközi vezetőkínálat nagyobb, mint pusztán a hazai -, hanem az eredményességet is segítheti, ha például egyik vagy másik külföldi piacon különösen érdekelt multi éppen onnan való vezetőt keres magának. Mégis a kulturális akadályok, az urambátyámság és időnként politikai korlátok is akadályozzák, hogy a cégek nemzetközi toborzással mérsékeljék felső vezetőik fizetését - írták a Reuters elemzői, hozzátéve: mindennek fényében a részvényesek aligha hihetik el, hogy a szabadpiac globalizálódása miatt hízik a vezérigazgatók borítékja. (MTI)
