A fosszilis eredetű műanyag visszaszorítása nem működhet bioműanyag-stratégia nélkül

A fesztiválok, szabadtéri rendezvények, stadionok, repülőterek, tömegközlekedési csomópontok, valamint a kávézók és gyorséttermek működésében az egyszer használatos poharak és ételcsomagolások továbbra is alapvető szerepet töltenek be. Ezeken a helyszíneken a higiéniai követelmények, a logisztikai korlátok, a mosási infrastruktúra hiánya, a víz- és energiafelhasználás, valamint a fogyasztói szokások miatt a többször használatos rendszerek nem minden esetben vagy nem gazdaságosan alkalmazhatók. Ebben a környezetben a bioműanyagok és biopolimerek fontos átmeneti vagy kiegészítő megoldást jelenthetnek. A bioalapú műanyagok előállítása során felhasznált nyersanyagok jelentős része megújuló forrásból származik, így csökkenthető a fosszilis alapanyagoktól való függőség. Emellett számos bioműanyag-rendszer nem tartalmazza azokat az adalékanyagokat és összetevőket, amelyek a hagyományos műanyagokkal kapcsolatos egészségügyi és környezetvédelmi aggályok középpontjában állnak.

Az elmúlt években egyre több tudományos kutatás mutatott rá arra, hogy a környezetben felhalmozódó mikroműanyagok már kimutathatók az ivóvízben, az élelmiszerekben, az emberi vérben, a tüdőszövetben, sőt egyes vizsgálatok szerint a méhlepényben is. Bár a hosszú távú egészségügyi hatások tudományos megítélése még nem teljesen lezárt, a mikroműanyagok jelenléte és potenciális kockázata ma már széles körben elismert kutatási terület. Ebből a nézőpontból a megújuló alapanyagokra épülő, megfelelő körülmények között lebomló vagy komposztálható biopolimerek fontos szerepet játszhatnak a jövő fenntartható anyaghasználatában.

Környezeti szempontból szintén jelentős különbség mutatkozik a fosszilis eredetű műanyagok és a bioalapú alternatívák között. A biopolimerek életciklus-elemzései számos esetben alacsonyabb fosszilis szén-dioxid-terhelést mutatnak, és bizonyos alkalmazásokban lehetőséget teremtenek arra, hogy a termék az élelmiszer-hulladékkal együtt kerüljön szervesanyag-kezelési rendszerbe. Ez különösen fontos lehet olyan rendezvényeken és vendéglátóhelyeken, ahol az ételmaradékkal szennyezett csomagolóanyagok hagyományos újrahasznosítása gyakorlatilag nem megoldható.

A szabályozás és a gyakorlati működés közötti feszültség

A jelenlegi európai szabályozás ugyanakkor nem tesz érdemi különbséget a fosszilis eredetű egyszer használatos műanyagok és a bioalapú, komposztálható műanyagok között. A SUPD irányelv a termék egyszer használatos jellegére és a potenciális hulladékképződésre koncentrál, ezért a legtöbb bioműanyag pohár vagy bioműanyag bevonatú papírpohár ugyanabba a jogi kategóriába kerül, mint a hagyományos műanyag termékek. A gyakorlat oldaláról nézve azonban indokolt lehet a két anyagcsoport közötti különbségtétel. Amennyiben egy adott alkalmazásban az egyszer használatos csomagolás vagy pohár műszakilag, higiéniailag vagy gazdaságilag nem váltható ki többször használatos rendszerrel, úgy a bioalapú és komposztálható anyagok jelentősen kedvezőbb alternatívát kínálhatnak a fosszilis alapú műanyagokhoz képest.

Ennek megfelelően a fenntarthatósági célok elérésének nem kizárólag az egyszer használatos termékek teljes megszüntetése lehet az útja, hanem az is, hogy ahol az egyszer használatos megoldások elkerülhetetlenek, ott azok a lehető legkisebb környezeti és egészségügyi terhelést jelentő anyagokból készüljenek.

A jövő valószínűleg nem egyetlen univerzális megoldásról fog szólni. A többször használatos rendszerek, a betétdíjas megoldások, a biopolimerek, a komposztálható csomagolások és a helyi hulladékkezelési infrastruktúrák együttes alkalmazása adhat választ arra a kihívásra, hogyan lehet egyszerre biztosítani a higiéniai, gazdasági, fogyasztói és környezetvédelmi szempontokat. A bioműanyagok ebben a rendszerben nem feltétlenül a végső célt jelentik, de számos területen fontos és jelenleg nehezen nélkülözhető lépcsőfokot képviselnek a fosszilis alapú műanyagoktól való átmenet során.

Olaszország és a SUPD: a bioműanyag-párti modell

Az olasz megközelítés az Európai Unióban gyakorlatilag egyedülálló. Míg a SUPD alapfilozófiája szerint a bioalapú és komposztálható műanyagokat nagyrészt ugyanúgy kell kezelni, mint a fosszilis műanyagokat, Olaszország már a direktíva nemzeti átültetése során igyekezett különbséget tenni a két anyagcsoport között. Ez később az Európai Bizottsággal való jogvitákhoz is vezetett.  

Az olasz modell alapjai

Felmerülhet a kérdés, hogy van-e jogi lehetőség a SUPD eltérő nemzeti alkalmazására. A válasz igen, de korlátozott mértékben, ugyanis a SUPD irányelv, nem pedig rendelet. Az irányelv meghatározza az elérendő célokat, azonban a tagállamok maguk dönthetnek a végrehajtás módjáról. Ez bizonyos mozgásteret biztosít a nemzeti jogalkotónak. Olaszország ezt a mozgásteret használta ki a 196/2021. számú törvényerejű rendeletben, amely a SUPD olasz átültetése. A rendelet több ponton eltér az Európai Bizottság szigorú értelmezésétől, és kedvezőbb elbírálást biztosít egyes komposztálható bioműanyag termékeknek. A Bizottság szerint Olaszország túl messzire ment, ezért 2024-ben kötelezettségszegési eljárás előkészítését indította meg, mivel az olasz szabályozás olyan kivételeket is engedélyezett, amelyeket a SUPD eredeti szövege nem tartalmazEz önmagában bizonyítja, hogy az olasz kormány tudatosan egy bioműanyag-barát értelmezést választott.

Az olasz döntésnek számos különböző oka volt. Egyrészt, Olaszország Európa legnagyobb bioműanyag-ipari központja, ahol már jóval a SUPD előtt kiépült egy jelentős biopolimer- és komposztálható csomagolóipar.

A legismertebb szereplők:

-Novamont
-Assobioplastiche
-Biorepack

Több ezer munkahely és jelentős exportkapacitás kapcsolódik ehhez az iparághoz. Az olasz kormány álláspontja szerint a komposztálható bioműanyagok nem a probléma, hanem a megoldás részét képezik. Emellett Olaszország az EU egyik legfejlettebb szerveshulladék-gyűjtési rendszerét építette ki.

Az országban évek óta elterjedt:

-a szelektív biohulladék-gyűjtés,
-a komposztálható hulladékgyűjtő zsákok használata,
-az ipari komposztálás.

A komposztálható csomagolások ezért nem feltétlenül vegyes hulladékba kerülnek, hanem ugyanabba az áramlatba, mint az élelmiszer-maradék.  Az olasz érvelés lényege tehát, hogy a egy bioműanyag termék igazoltan komposztálható és egy működő szerveshulladék-rendszerben kerül kezelésre, akkor nem ugyanazt a környezeti kockázatot jelenti, mint egy fosszilis egyszer használatos műanyag. Továbbá egy erős agrárérdek is fűződik az általuk bevezetett szabályozáshoz, ugyanis a bioműanyagok jelentős része kukorica, keményítő, cukorrépa és egyéb mezőgazdasági alapanyagok felhasználásával készül.

Adókedvezményekkel és támogatásokkal a fenntarthatóságért

Olaszország bevezetett egy úgynevezett MACSI műanyagadót, amelynek mértéke 0,45 €/kg műanyag. A szabályozás azonban kifejezetten kizárja a komposztálható műanyagokat, az újrahasznosított műanyagokat illetve bizonyos egészségügyi csomagolásokat. Ennek értelmében egy komposztálható bioműanyag termék adóelőnyt élvez a hagyományos műanyaggal szemben. Az olasz bioműanyag-ipar évek óta részesül továbbá kutatás-fejlesztési támogatásokban, ipari innovációs programokban, regionális beruházási támogatásokban és körforgásos gazdasági fejlesztési programokban, ezek az intézkedések pedig a biopolimer- és komposztálható csomagolóanyag-ipar fejlődését segítették elő. Emellett számos olasz önkormányzat és közintézmény előnyben részesíti az EN 13432 szerint tanúsított komposztálható termékeket valamint a biohulladék-rendszerrel kompatibilis csomagolásokat, ami közvetett gazdasági támogatást jelent az ágazatnak.  

Figyelemre méltó gazdasági eredmények

Olaszország ma az EU egyik legnagyobb bioműanyag piaca. A bioplasztik és fenntartható csomagolási piac értékét mintegy 550 millió USD-ra becsülik, és folyamatos növekedést mutat. A komposztálható csomagolások kezelésére külön iparág jött létre: a Biorepack rendszer 2024-ben 57,8%-os újrahasznosítási/hasznosítási arányt jelentett a komposztálható csomagolások esetében. A bioműanyag ipar ráadásul számos munkahelyet is teremtett az olasz gazdaságban, hiszen alapanyaggyártókat, feldolgozóipari szereplőket, csomagolóanyag-gyártókat, komposztálóüzemeket és hulladékkezelőket kapcsol össze egy integrált értékláncban.  

Bibo álláspont és vélemény (Juhász András, alapító és ügyvezető):

A magyar piaci szereplők jelentős része ma még elsősorban gazdasági oldalról közelíti meg az egyszer használatos műanyagok szabályozásának kérdését. Vállalkozói szemmel sokan az üzemeltetési költségek növekedését látják a SUPD irányelv hazai alkalmazásában, miközben sem a piaci szereplők, sem a végfelhasználók jelentős része nincs teljes mértékben tisztában a probléma valódi természetével és nagyságrendjével.

A klasszikus, fosszilis alapú műanyagból készült élelmiszer-csomagolóanyagok esetében nem csupán hulladékgazdálkodási problémáról beszélünk. Hő, fény, zsíros vagy savas élelmiszerekkel való érintkezés, illetve hosszabb tárolás hatására egyes műanyagokból és bevonatokból adalékanyagok, lágyítók, stabilizátorok, színezékek, égésgátlók, biszfenol-származékok, ftalátok vagy más nem kívánatos vegyületek oldódhatnak ki. Ezek az anyagok bekerülhetnek az élelmiszerbe, majd az emberi szervezetbe. A tudományos kutatások alapján bizonyos műanyag-adalékanyagok és egyes mikroműanyag-részecskék kapcsolatba hozhatók hormonrendszeri zavarokkal, termékenységi problémákkal, fejlődési rendellenességekkel, gyulladásos folyamatokkal, anyagcsere-zavarokkal, immunológiai hatásokkal és egyes betegségek kockázatának növekedésével. A probléma különösen jelentős az élelmiszerrel érintkező csomagolóanyagok esetében, hiszen ezek közvetlen kapcsolatban állnak mindennapi fogyasztásunkkal.

Környezeti szempontból a helyzet legalább ilyen aggasztó. A klasszikus műanyagok a hulladéklerakókban és a természetben nem valódi biológiai lebomláson mennek keresztül, hanem egyre kisebb darabokra esnek szét, mikroműanyagokká és nanoműanyagokká alakulnak. Ezek a részecskék a talajba, a felszíni és felszín alatti vizekbe kerülhetnek, majd a vízkörforgás részeként visszajuthatnak a mezőgazdasági területekre. Számos kutatás igazolta, hogy a növények képesek bizonyos mikroméretű részecskéket és szennyező anyagokat felvenni a gyökérzónán keresztül, így azok végső soron megjelenhetnek a termesztett növényekben, a búzában, a paradicsomban, az almában és más mezőgazdasági terményekben, amelyeket nap mint nap elfogyasztunk.

A probléma valódi ismeretében nem lehet kérdés, hogy hosszú távon csökkentenünk kell a klasszikus, fosszilis alapú műanyagok használatát, különösen az élelmiszerrel érintkező csomagolóanyagok területén. Ugyanakkor nem elegendő az egyszer használatos klasszikus műanyagokat többször használatos klasszikus műanyagokra cserélni, hiszen az alapanyag eredetéből és tulajdonságaiból fakadó környezeti terhelés továbbra is fennmarad. A fenntarthatóbb jövő egyik fontos eleme lehet az organikus, megújuló alapanyagokból előállított bioműanyagok alkalmazása, amelyek megfelelő körülmények között biológiai úton lebomlanak, és a körforgásos gazdaság részévé válhatnak.

Cégünk csapatával immár 13 éve kutatjuk és fejlesztjük a bioműanyagokat. Az alapanyag-fejlesztéstől kezdve a késztermékgyártásig teljes értékláncban dolgozunk, így első kézből tapasztaljuk a technológia fejlődését, a gyártási kihívásokat és a piaci lehetőségeket.

Fontos látni, hogy a bioműanyag termékek ára akkor közelíthet a klasszikus műanyagokéhoz, ha a gyártók nagy volumeneket tudnak előállítani és forgalmazni. Az elmúlt négy évben a lebomló catering eszközeink piaci árában már mintegy 20%-os árcsökkenést tudtunk elérni. A forgalom további növekedésével ez az árkülönbség tovább mérsékelhető.

Különösen fontos eredménynek tartjuk, hogy bioműanyag bevonattal készülő, a hatályos szabályozási követelményeknek megfelelő, akár a vendéglátóhely saját logójával ellátható kávéspoharaink ára ma már gyakorlatilag megegyezik a hagyományos műanyag bevonatos poharak árszintjével. Ez jól mutatja, hogy a technológiai fejlődés és a méretgazdaságosság képes megszüntetni az alternatív megoldások korábbi versenyhátrányát.

Az olasz példához hasonló adókedvezményekkel, beruházási támogatásokkal és célzott ösztönzőkkel ez a folyamat Magyarországon is jelentősen felgyorsítható lenne.

Meggyőződésünk, hogy megfelelő szabályozási és gazdasági környezet mellett a bioműanyag termékek széles köre egy-két éven belül teljes mértékben versenyképessé válhatna a klasszikus műanyagokkal.A teljes körű megoldáshoz ugyanakkor elengedhetetlen a hulladékgazdálkodási rendszer fejlesztése is. Magyarország 2024-ben már megkezdte az organikus élelmiszerhulladék elkülönített gyűjtésének bevezetését az Európai Unió körforgásos gazdasági célkitűzéseivel összhangban, azonban a rendszer országos kiterjesztése és hatékony működése még számos kihívással néz szembe. Mindeközben az alternatív megoldásokat fejlesztő és gyártó vállalatok folyamatosan viselik az ezekhez kapcsolódó többletterheket és költségeket. Az organikus hulladékgyűjtés teljes körű bevezetése teremthetné meg azt a rendszerszintű megoldást, amelyben a komposztálható csomagolóanyagok és az élelmiszerhulladék közösen kezelhető, majd értékes szervesanyagként visszaforgatható lenne a természetes körfolyamatokba. Ez már valóban a körforgásos gazdaság elveinek megfelelő működést jelentene.

Cégünk vezetőjeként kiváló példának tartom azokat az országokat, ahol a szabályozás, az iparági szereplők és a fogyasztók együttműködése révén már működőképes, zárt körforgású rendszerek jöttek létre. Ezekben az esetekben nemcsak a környezeti terhelés csökkent, hanem új gazdasági lehetőségek is megnyíltak, bizonyítva, hogy a fenntarthatóság és a versenyképesség nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő tényezők lehetnek.

Meggyőződésem, hogy Magyarország számára is ez jelenti a helyes irányt. Az innovatív bioműanyag-ipar támogatása, a szerves hulladékgyűjtési rendszerek fejlesztése, valamint a fenntartható alternatívák szélesebb körű alkalmazása nem csupán környezetvédelmi kérdés, hanem hosszú távú egészségügyi, gazdasági és társadalmi érdek is. Az előttünk álló feladat nem kisebb, mint olyan megoldásokat választani, amelyek egyszerre szolgálják a gazdaság fejlődését, a lakosság egészségét és a természeti környezet védelmét.