A hidrogén fénykorát hozhatja el az energiaválság?

Az európai üvegházhatású gázok mintegy háromnegyedéért felelős energiaszektor széndioxid-mentesítésének egyik meghatározó szereplője a hidrogén. Az Európai Bizottság által 2019 decemberében közzétett, a korábban bejelentett célkitűzéseket megerősítő tervszámok elég ambiciózusak: 2050-re van előirányozva a nettó nulla kibocsátás elérése 1990-hez képest, ehhez pedig 2030-ra 55 százalékkal kell visszafogni a kibocsátást.

Ezek teljesítéséhez az európai hidrogénigény 2030-ra meghaladja a 30 millió tonnát, ami a háromszorosa az EU hidrogénstratégiájában leírt jelenlegi szakpolitikai célkitűzésnek – derül ki a Hydrogen4EU jelentésből. Az IFP Energies Nouvelles, a SINTEF Energi és a Deloitte Finance SAS konzorciumának felmérése megállapítja azt is, hogy a 2030-as és 2040-es években jelentősen megnő a hidrogén iránti kereslet, és 2050-re már a 100 millió tonnát is meghaladja.

Ennek több mint fele a közlekedési ágazatból származik, részben fogyasztási célból, részben pedig a szintetikus üzemanyagok előállításához szükséges köztes alapanyagként. Ettől csak alig marad el az energetikai célú ipari hidrogénigény, ami 2050-re eléri a 45 millió tonnát. A főként technológiai hő és gőz előállítására használt hidrogénben különösen az acélágazatban és a vegyiparban van kiemelkedően nagy potenciál. A fennmaradó 5 millió tonnát az épületek és az energiatermelés fogja felhasználni.

Mindezekhez természetesen az ukrajnai konfliktus előtti energetikai status quo jelentette a kiindulási alapot. Elsősorban az orosz gáz és kőolaj magas használati aránya miatt az európai energiamixben, másodsorban pedig azért, mert az elemzés figyelembe vette az Észak-Afrikából, a Közel-Keletről, Oroszországból és Ukrajnából származó hidrogénimport potenciálját. Ez azonban már azóta nem több történelemnél, ráadásul az Oroszország felől érkező kőolajtól és földgáztól határozottan és erőltetett menetben fognak megszabadulni az európai államok, így nem lenne meglepetés, ha az Európai Zöld Megállapodásba belefoglalt célok is változnának.

„Az energiaárak brutális ralija már eddig is átgondoltatta például a megújulók szerepét a piaci szereplőkkel, a február végén kirobbant ukrajnai konfliktus azonban még inkább felerősíti a változás igényét az energetikai piacokon” – véli Mező Csaba, a Deloitte Magyarország energia tanácsadás üzletágának partnere, aki szerint a mostani helyzet minden olyan energiaformának javítja az esélyeit, amellyel Európa közelebb jut ahhoz, hogy önellátó legyen energiában. Megítélése szerint a piac jóval érzékenyebb lesz, mint korábban. El fognak készülni például azok a cseppfolyós gáz terminálok, amelyekről az olcsó orosz gáz mellett sokat lamentáltak a befektetők, és még azt sem zárja ki, hogy a németek újraindítják a szénerőműveket, hogy ezeket is hidrogéntermelésre használják.

Ugyanakkor a hidrogén esetében az komoly fejfájást okozhat a szakember szerint, hogy Ukrajna meglévő, atomerőművekre épített és a későbbi uniós exportra kihegyezett hidrogénstratégiája eltűnik a süllyesztőben. Közben a gázból előállított hidrogén lehetősége is távolabb kerül, mint opció, az orosz gáz jóval kisebb részben szerepel potenciális energiaforrásként a tervekben.

Mező Csaba szerint jelen helyzetben háttérbe szorulnak a tartalékpiacon jelenleg dominánsnak számító gázerőművek is, miközben felértékelődik a hidrogén energiatárolási képessége: amikor van sok áram, abból lehet hidrogént előállítani, amely ipari méretekben „elspájzolva” később kiegyenlítő feladatokat is képes lehet ellátni az elektromos hálózatban.

A szakember úgy véli, az akár atomerőművel, akár szénnel, akár metánnal előállítható hidrogénnel középtávon jelentősen csökkenteni lehet a kőolaj szerepét, ez pedig a gyors önellátásra váltás felé segíti az Európai Uniót és a teljes kontinenst. Hasonló derűlátással nyilatkozott a március elején rendezett Budapest Hydrogen Summit-on Johannes Trüby, a Deloitte gazdasági tanácsadásért felelős ügyvezető igazgatója. Mint mondta, amennyiben az adatbázisunkban szereplő több mint 300 hidrogénprojekt mindegyikében megszületik a jelentős anyagi kötelezettségvállalásokról szóló végső pénzügyi döntés (Final Investment Decision, FID), akkor ez több mint 5 millió tonna tiszta hidrogén előállítását jelentené 2030-ra. Ráadásul ez csak az elkövetkező három évre tervezett beruházásokra vonatkozik: a már bejelentett projektekből kiindulva a szakember akár a 20 millió tonnás kapacitást is reálisnak tartja, miközben a jelenlegi európai hidrogénfogyasztás körülbelül 10 millió tonna körül alakul.