A V4 visszatért!

Bár a találkozóra a szokásosnak mondható V4 elnökség rotációja miatt került sor, a gödöllői csúcstalálkozó az elmúlt években tapasztalt nemzetközi események és az ebből fakadó ideológiai-politikai ellentétek (amelyek sokszor személyes ellentétek is voltak), valamint az elmúlt hónapokban tapasztalt magyar belpolitikai változás miatt kiemelt jelentőségű volt.

Az elmúlt években tapasztalt politikai válság megbénította a kiváló lehetőségek előtt álló együttműködést; így mielőtt a konkrét részletek és eredmények ismertetésére térnék, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy függetlenül a napirendre tűzött kérdések tartalmától a legjelentősebb eredménynek az tekinthető, hogy a négy ország miniszterelnökei egyszerre ismét közös tárgyalóasztalhoz tudtak ülni. (Az egyeztetést megelőzően legutóbb 2024. február 27-én a cseh V4-elnökség szervezésében tartottak hivatalos találkozót a visegrádi országok miniszterelnökei.

A most zárult magyar elnökség egy éve alatt eddig elmaradt a miniszterelnöki találkozó, főként nem stratégiai és politikai következményekkel járó szakmai vagy szimbolikus találkozókra korlátozódott az intézményes párbeszéd: egy államfői, egy házelnöki, 8 szakminiszteri és mintegy 100, főként szakértői szintű találkozóra került sor az államigazgatás különböző területein.)

Ahhoz, hogy Közép-Európát újra hangolják, megkezdték a bizalom visszaépítését, ami már önmagában szintén sikerként könyvelhető el. Magyar Péter miniszterelnök, valamint Orbán Anita külügyminiszter korábbi nyilatkozataikban is kiemelték Magyarország nyugati intézményekhez való visszatérését, erősítve a regionális és EU-s együttműködéseket. Ezt a találkozón is megerősítette a magyar fél.

A találkozó maximálisan elérte egyik fő célját, ami a magas szintű politikai párbeszéd újraindítása volt. Ezen kívül konkrét együttműködési területeket is meghatároztak.

Ezen a ponton fontosnak tartom megjegyezni, hogy az együttműködés erőssége a közös érdekek megtalálása, valamint az azok mentén való kooperáció.

A négy ország méretbeli különbségeiből, valamint részben a földrajzi elhelyezkedésükből fakadóan (tekintve az országok szomszédait, valamint azok politikáját) továbbra is adódhatnak stratégiai különbségek, azonban ahogyan azt a találkozón is leszögezték, a jövőben nem a különbségekre kell koncentrálni, hanem pont azokra a területekre, amelyekben közös az érdek, így a Visegrádi Együttműködés visszanyerheti régi erejét.

(A V4 a 2010-es évek második felében például az Európai Unió egyik legtöbbet emlegetett politikai blokkjává nőtte ki magát. Brüsszelben, Berlinben és Párizsban egyaránt figyelni kellett arra, mit gondolnak a visegrádi országok a migrációról, az uniós hatáskörökről vagy az integráció jövőjéről.)

Azon túl, hogy a magas szintű politikai párbeszéd újraindításra került a négy ország között és megkezdődött a bizalom helyreállítása, a négy kormányfő megállapodott, hogy újraindítják a V4-ek rendszeres konzultációit az Európai Tanács, valamint az Európai Unió Tanácsának ülései előtt, illetve a közös érdekek hatékony érvényesítése céljából koordináltan lépnek fel az Európai Unió különböző fórumain.

Bár a Visegrádi Együttműködés soha nem hagyta el hivatalosan az Európai Tanács ülései előtti álláspontok összehangolásának gyakorlatát, a csúcstalálkozók előtti rendszeres konzultációk gyakorlatilag megszűntek Oroszország 2022-es, teljes körű ukrajnai inváziója után. A háborúval kapcsolatos eltérő nemzeti reakciók – különösen az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok, az Ukrajnának nyújtott katonai segítség és az uniós szankciók tekintetében – aláásták a szisztematikus koordinációhoz szükséges politikai kohéziót.

További kulcsfontosságú kérdésekben is körvonalazódott egyetértés, amelyben egyértelműen konszenzus született: a vezetők megállapodtak abban, hogy szorosan koordinálják álláspontjaikat az Európai Unió 2028–2034 közötti többéves pénzügyi keretéről folytatott tárgyalások során, különös tekintettel a kohéziós és a közös agrárpolitikai források megőrzésére és védelmére.

Történelmileg a V4-országok gazdaságai nagymértékben támaszkodtak az EU regionális fejlesztési és strukturális alapjaira, hogy áthidalják a Nyugat-Európával fennálló gazdasági szakadékot. Mivel az Európai Bizottság javasolja e források egységes nemzeti tervekbe történő összevonását, a V4-országok arra összpontosítanak, hogy megőrizzék a kohéziós célokra elkülönített forráskereteket, hogy megakadályozzák a regionális egyenlőtlenségek további mélyülését.

Szlovákia arra készül, hogy július 1-jén átvegye a V4-csoport rotációs elnökségét. Ennek apropóján Robert Fico szlovák miniszterelnök kijelentette, hogy az ipari versenyképesség lesz a legfőbb prioritás. Figyelmeztetett arra, hogy a magas villamosenergia-árak aláássák az európai ipart. Hozzátette, hogy a négy ország közösen fog lobbizni az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének módosításáért.

Ezekkel kapcsolatban a kormányfők Gödöllőn megállapodtak abban, hogy felkérik az illetékes minisztereiket és az EU-s tárgyalópartnereiket, hogy állítsák vissza az együttműködési csatornákat az uniós politikák területén annak érdekében, hogy helyreállítsák a visegrádi országok korábbi hatékony koordinációs keretrendszerét.

A miniszterelnökök ezeken túlmenően egyetértettek abban, hogy a szoros regionális együttműködés különösen fontos a regionális közlekedési és energetikai infrastruktúra fejlesztése terén, elsősorban az észak–déli tengely mentén. Ezzel kapcsolatban Magyar Péter egy konkrét Varsó–Prága–Pozsony–Budapest nagy sebességű vasúti vonalra adott javaslatot. Ezen túlmenően leszögezték, hogy a régió versenyképességének növelése érdekében fokozottabb együttműködésre van szükség a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, a határokon átnyúló kiberbiztonság és a digitális közszolgáltatások területén.

A Visegrádi Együttműködés bővítése vissza-visszatérő napirendi pont az együttműködés történetében. A találkozón megállapodtak abban, hogy érdekegyezés esetén érdemes erősíteni az együttműködést európai uniós vagy harmadik országokkal, így visszatérni a V4+ formátumhoz egy-egy specifikus területen. Fico és Babiš ezzel kapcsolatban azt javasolták, hogy a V4+ formátumot használják fel arra, hogy Írországot bevonják a költségvetési tárgyalásokba, Ausztriát és Németországot pedig az ipari versenyképességi és szén-dioxid-árazási politikákba.

A találkozót követően egyértelműen arra következtethetünk, hogy a V4 visszatért, sőt erősíthető, hiszen a megújulás ösztönzői mindig politikaiak voltak és a közös politikai akarat most létezik. A négy ország újra meghatározta azokat az együttműködési területeket, amelyek mentén a V4 visszatérhet régi önmagához. Donald Tusk is úgy fogalmazott: ,,ha mindig szem előtt tartjuk, hogy ami összeköt minket, az erősebb annál, ami elválaszt minket, akkor Európa elkezd majd ránk figyelni.”

A lengyel miniszterelnök továbbá emlékeztetett arra, hogy amikor a V4 a múltban szolidárisan lépett fel, példát mutatott azoknak az országoknak, amelyek ellentétben álltak az EU-val vagy olyan nagyobb tagállamokkal, mint Németország és Franciaország. Érvelése szerint „a V4 is az egyik legnagyobb hatalom lesz, ha a csoport visszatér a kölcsönös lojalitáshoz”. A megújulás gátja az elmúlt években a külpolitikában tapasztalt ellentét volt, amelyre ráerősítettek a politikai, olykor személyes ellentétek is.

Létezhet-e tehát így tartós közép-európai politikai egység, amikor a régió országai a kontinens legfontosabb biztonságpolitikai kihívásait alapvetően eltérően értelmezik?

Az elmúlt évek alapján erre a kérdésre negatívabb csengésű választ tudnánk adni, azonban az elmúlt csúcstalálkozó ezt alapvetően változtatta meg. Az együttműködési szándék jelenleg tapintható, valamint egyértelműen látszódik, mert a kormányfők szándéka, hogy félre tudják tenni az ellentéteiket annak érdekében, hogy megerősítsék államaik és régiójuk pozícióját (ahogyan az egy valóban pragmatikus kormányzástól várható). Tehát létrehozható egy erős közép-európai politikai egység, amelynek tartósságát az adja, hogy a most megtárgyalt napirendi pontok közös gyakorlati projektekké válnak.