A vagyonadó nem válthatja ki a vagyonvisszaszerzést!
A köztársasági elnök aláírásával hivatalosan is létrejött a Magyar Nemzeti Vagyonvédelmi és Visszaszerzési Hivatal (MNVVH). A Blochamps Capital szerint ez fontos mérföldkő, ugyanakkor már most érdemes világosan elválasztani egymástól két olyan kérdést, amelyeket a közélet hajlamos összemosni: a jogellenesen megszerzett vagyon visszaszerzését és a jogszerűen megszerzett vagyon nagyobb közteherviselését.
„A vagyonvisszaszerzés nem politikai szlogen, hanem rendkívül összetett jogi feladat. Egy ilyen hivatal sikerét nem a gyorsasága, hanem az fogja meghatározni, hogy képes-e jogállami keretek között, bizonyítékokra, nemzetközi jogsegélyre, bírósági eljárásokra és jogerős döntésekre építve valóban visszaszerezni a jogellenesen megszerzett vagyont” – mondta Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezetője.
Két külön jogintézmény
A Blochamps ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy az új hivatal felállásával különösen fontossá vált egy alapelv egyértelmű rögzítése. A vagyonadó és a vagyonvisszaszerzés között sem jogi, sem gyakorlati kapcsolat nem alakulhat ki a köztudatban. Már most világossá kell tenni, hogy egy önként vállalt magasabb közteherviselés sem közvetlenül, sem közvetve nem befolyásolhatja a jogellenesen megszerzett vagyonok feltárását és visszaszerzését célzó vizsgálatokat.
„A jogszerűen megszerzett vagyon nagyobb közteherviselése és a jogellenesen megszerzett vagyon visszaszerzése két teljesen külön kérdés. Az egyik nem válthatja ki a másikat. Illetve az illetéktelen úton néhány év alatt szerzett vagyonnal elért gazdagság nem egyenlő a több évtizedes organikus vállalkozói életút vagyonépítésének gyümölcsével” – fogalmazott Karagich.
A Blochamps már a vagyonadó első terveinek megjelenésekor arra hívta fel a figyelmet, hogy a valóban legnagyobb vagyonok egy jelentős része nem egyetlen magyarországi vállalkozásban vagy egyetlen bankszámlán jelenik meg, hanem nemzetközi befektetési struktúrákban, több országon átívelő tulajdonosi konstrukciókban és különböző vagyonkezelési megoldásokban. Ezek elérése minden országban lényegesen összetettebb feladat, mint azoknak a magyar vállalkozóknak a megadóztatása, akik átlátható, Magyarországon évtizedek óta működő cégekben tartják adózott vagyonukat.
Karagich István szerint a legrosszabb üzenet az lenne, ha akár csak kialakulna az a képzet, hogy a nagyobb közteherviselés vállalása mérsékelheti egy későbbi vagyonvisszaszerzési eljárás kockázatát. A két folyamatnak teljesen függetlennek kell maradnia egymástól.
„Ha bárki úgy gondolja, hogy egy magasabb adófizetési hajlandóság bármilyen módon mérsékelheti egy esetleges vagyonosodási vagy vagyonvisszaszerzési vizsgálat intenzitását, az súlyosan félreérti a jogállam működését. A jogszerűség nem válhat alku tárgyává” – hangsúlyozta Karagich István.
A brit példa nem a vagyoneltitkolásról szól
A Blochamps ügyvezetője emlékeztet arra, hogy Nagy-Britanniában a közelmúltban ismert közéleti szereplők – köztük Gary Lineker, Brian Eno és Richard Curtis - nem saját vagyonuk legitimálását kívánták elérni. Éppen ellenkezőleg: azért sürgették a legnagyobb vagyonok erősebb adóztatását, mert a brit adórendszerben az adósávok hosszú ideje nem követték az inflációt, ezért a nominális béremelkedések következtében egyre több munkából élő középosztálybeli és nyugdíjas kerül magasabb – sok esetben már a felső – adósávba, miközben a legnagyobb vagyonok fajlagosan kisebb közterhet viselnek. Kezdeményezésük így nem a vagyonvizsgálatok elkerüléséről, hanem a közteherviselés igazságosabb megosztásáról szól.
Nincs „adó a felmentésért”
Magyarországon ugyanakkor más a kiinduló helyzet. A vagyonadó korábbi vitájában több, a közvélemény által a NER-hez kötött, néhány év alatt sokmilliárdossá lett vállalkozó is úgy nyilatkozott, hogy az évi egy százalékos vagyonadó számukra nem jelentene érdemi problémát. A Blochamps szerint éppen ezért lenne súlyos hiba, ha a közvéleményben akár csak közvetve is összekapcsolódna a magasabb közteherviselés vállalása a vagyonvisszaszerzési eljárásokkal.
A Blochamps korábbi elemzéseiben azért bírálta az 1 milliárd forintos vagyonadó-küszöböt, mert reális szabályozási kockázatként azonosította, hogy a legnagyobb, gyakran nemzetközi struktúrákban kezelt, – köztük komoly százalékban a NER-hez köthetően gyorsan felépült – vagyonok nehezebben lesznek elérhetők, mint a Magyarországon működő, évtizedeken át rendre adózott vállalkozói portfóliók. Ha ehhez még az a társadalmi képzet is társulna, hogy egy önként vállalt vagyonadó közvetve mérsékelheti a vagyonvisszaszerzési vizsgálatok esélyét vagy intenzitását, akkor a jogkövető magyar vállalkozók (akik várhatóan a vagyonadó igazi költségcipelői lesznek) és a legmobilabb gigavagyonok tulajdonosai közötti társadalmi távolság nemhogy szűkülne, de különbség még tovább nőne. Ez nemcsak igazságtalan lenne, hanem éppen az új hivatal létrehozásának társadalmi célját gyengítené.
„A vagyonadó célja lehet a nagyobb közteherviselés. A vagyonvisszaszerzés célja viszont a jogellenesen megszerzett vagyon feltárása és visszaszerzése. A kettőt összekeverni nemcsak szakmai hiba lenne, hanem a jogbiztonságba vetett bizalmat is rombolná. A múlt jogellenességének kezelése, illetve a jogszerűen megszerzett vagyon nagyobb közteherviselése el kell határolódjon egymástól, mind fogalmi, mind jogi, mind erkölcsi aspektusában a közbeszédben.” – mondta Karagich István.
