Aláírták a rendeletet! A 64 évnél idősebb nyugdíjasok az érintettek!
Az öregségi nyugdíj összegét két alapvető tényező határozza meg: az elismert szolgálati idő hossza, valamint a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló havi átlagkereset.
Ez utóbbit főszabály szerint az 1988. január 1-jétől a nyugdíjazás kezdő időpontjáig megszerzett, figyelembe vehető keresetek és jövedelmek nettósított összege alapján állapítják meg. A számítás tehát nem kizárólag a nyugdíjba vonulást közvetlenül megelőző évek fizetésére épül.
Mikor számítják arányosan a szolgálati időt?
A nyugdíj összegének meghatározásakor bizonyos esetekben arányos szolgálati idővel kell számolni. Ha a járulékfizetés alapjául szolgáló összeg nem érte el az adott időszakban érvényes minimálbért, az érintett időszaknak csak a járulékalap és a minimálbér arányának megfelelő része vehető figyelembe.
Ez az alábbi jogviszonyoknál merülhet fel:
- részmunkaidős foglalkoztatás;
- főállású kisadózói jogviszony;
- kisadózó vállalkozói jogviszony;
- őstermelői jogviszony.
Fontos különbség, hogy az arányosítás a nyugdíj összegének kiszámítását érinti. A jogosultság vizsgálatakor az elismert biztosítási idő teljes tartamát veszik figyelembe. A nyugdíj összegénél alkalmazott arányosítás az 1996. december 31. után szerzett, érintett időszakokra vonatkozik.
Önmagában a részmunkaidő nem jelent automatikusan rövidebb beszámítható időt: a járulékalap nagysága a meghatározó.
A havi átlagkereset mekkora része jár nyugdíjként?
A szolgálati évekhez jogszabályban meghatározott százalékos mérték tartozik. Ez mutatja meg, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset mekkora hányada lesz az induló ellátás.
| Figyelembe vehető szolgálati idő | A havi átlagkeresetből figyelembe vehető hányad |
|---|---|
| 15 év | 43% |
| 16–25 év | Minden további évvel 2 százalékponttal nő; 25 évnél 63% |
| 26–36 év | Minden további évvel 1 százalékponttal nő; 36 évnél 74% |
| 37–40 év | Minden további évvel 1,5 százalékponttal nő; 40 évnél 80% |
| 41–49 év | Minden további évvel 2 százalékponttal nő; 49 évnél 98% |
| 50 év vagy több | 100% |
A táblázatban szereplő éves növekmények százalékpontot jelentenek, nem az előző évi összeg százalékos emelését. Például 40 év szolgálati időhöz 80 százalékos, 41 évhez pedig 82 százalékos szorzó tartozik.
Többletnyugdíjat jelenthet a korhatár utáni munkavégzés
Aki legalább 20 év szolgálati idővel rendelkezik, és a nyugdíjkorhatár elérése után úgy szerez további szolgálati időt, hogy közben nem állapíttatja meg a nyugdíját, minden újabb 30 nap után 0,5 százalékos nyugdíjnövelésre jogosult.
Ennek következtében a megállapított nyugdíj akár a számítás alapjául szolgáló havi átlagkeresetet is meghaladhatja; erre az ismertetett szabályok szerint kizárólag e növelés alkalmazásával van lehetőség.
Aktuális tudnivalók a 2026-os nyugdíjmegállapításhoz
A korábbi kereseteket a 2025-ös kereseti szinthez igazítják. A 2026-os kezdő időponttal megállapított nyugdíjaknál az adott évre meghatározott valorizációs szorzókat alkalmazzák. A valorizáció során a 2024-ben és az azt megelőző években szerzett, nettósított kereseteket a nyugdíjazást megelőző év kereseti szintjére számítják át. Emiatt a nyugdíjba vonulás éve is befolyásolja az induló ellátás összegét.
A nyugdíjalap nem azonos az utolsó kézhez kapott fizetéssel. A számításban a jogszabály szerint nettósított, majd szükség szerint valorizált keresetekből képeznek havi átlagot. Így az utolsó nettó munkabér és a szolgálati időhöz tartozó százalék egyszerű összeszorzása nem ad megbízható nyugdíjbecslést.
2026-ban az általános nyugdíjkorhatár 65 év. A korhatár betöltésekor legalább 20 év szolgálati idő szükséges az öregségi teljes nyugdíjhoz, míg legalább 15, de 20 évnél kevesebb szolgálati idő esetén öregségi résznyugdíj állapítható meg.
A „teljes nyugdíj” elnevezés ugyanakkor nem az átlagkereset 100 százalékát jelenti: 20 év szolgálati időhöz a táblázat alapján 53 százalékos mérték tartozik.
