Bajba kerültek a nyugdíjasok a hitelfelvételkor Magyarországon
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2025 novemberében az átlagnyugdíj 229 835 forint, míg a mediánnyugdíj 205 795 forint volt. A mediánérték azt jelzi, hogy a nyugdíjasok fele ennél kevesebb összeget kapott kézhez havonta, vagyis a többség jövedelme már eleve közel van azokhoz a határokhoz, amelyeket a bankok minimumként szabnak meg a személyi kölcsönök igénylésénél.
A részletes statisztikák még árnyaltabb képet mutatnak. 2025-ben több mint 182 ezer nyugdíjas élt 100 ezer forint alatti havi jövedelemből, míg 888 ezer fő kapott 100 és 200 ezer forint közötti nyugdíjat. Ez azt jelenti, hogy összesen több mint egymillió nyugdíjas jövedelme nem érte el a 200 ezer forintos szintet. Ebben a jövedelmi sávban a hitelfelvétel lehetősége már eleve erősen korlátozott, a kedvező kamatozású konstrukciók pedig gyakorlatilag elérhetetlenné válnak.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a nyugdíjak emelése alapvetően az infláció mértékéhez kötött, miközben a minimálbér az elmúlt években ennél jóval gyorsabb ütemben nőtt. Ennek következtében a nettó minimálbér és az átlagnyugdíj összege egyre közelebb került egymáshoz, ami korábban nem volt jellemző. A banki hitelbírálatok szempontjából ez azért különösen kedvezőtlen, mert a pénzintézetek többsége a minimálbérhez igazítja a belépési küszöböt.
A több lépcsőben visszaépített 13. havi nyugdíj valamelyest mérsékelte ezt a lemaradást, és a 2026-tól fokozatosan bevezetett 14. havi nyugdíj is emelheti az átlagos és mediánértékeket. A hosszabb távú trendek alapján azonban továbbra is fennáll annak a kockázata, hogy a nyugdíjasok egyre nagyobb része önálló igénylőként már nem felel meg a banki jövedelmi feltételeknek.
Mindez azt eredményezheti, hogy a jövőben növekszik azoknak a nyugdíjas hiteligénylőknek az aránya, akik csak adóstárs bevonásával tudnak kölcsönt felvenni, vagy akik a magasabb kockázati besorolás miatt lényegesen drágább, kedvezőtlenebb kamatozású hiteltermékek közül választhatnak. A hitelpiaci feltételek szigorodása így nem csupán pénzügyi kérdés, hanem egyre inkább szociális és társadalompolitikai jelentőségű problémává válik.
