Donald Trump sokkoló kijelentése: Kanadának az USA 51. államának kellene lennie
A finoman szólva is meghökkentőnek tekinthető kijelentések mögött gazdasági érdekek húzódnak meg. Kanada esetében az alacsony védelmi költségvetés, na meg a kereskedelmi többlet az, ami zavarja az USA-t.
Trump szerint, ha egy USA állam esetében van így, az rendben van, de egy független NATO tagállam esetében nem akarja az USA fizetni a számlát. Vagyis legyen Kanada az USA része, és akkor minden rendben van. Na és itt jön a bibi, a kanadaiaknak csak 13 százaléka szeretne az USA része lenni, míg 82 százalék határozottan elutasítja azt.
Grönland esetében a ritka földfémekre fáj az USA foga, de Dánia hallani sem akar a sziget eladásáról. Viszont felkínálta, hogy a katonai támaszpontokat fejlesztheti az Egyesült Államok.
A Panama-csatorna estében pedig az átkelési árakat szeretné letörni a leendő elnök.
Szóval az igencsak meglepő kijelentések mögött gazdasági racionalitás húzódik meg, amelyet ilyen furcsa módon közöl Trump a világgal, miközben Moszkva és Kína „röhög a markába” — hogy a WSJ újságíróját idézzem szabad fordításban.
Szóval megint tárgyalási taktikáról van szó, amit sikerült nagyon sajátos és populista módon közölni a világgal és a választókkal (egész Észak-Amerika USA zászlóval lefedve).
S igen, úgy tűnik, hogy megint négy olyan év vár ránk, amikor hámozhatjuk a furcsa bejelentések mögött rejlő valóságot, azt a tárgyalási technikát, amit valójában az üzleti életben használt Trump.
Ráadásul konkrét elképzelései is vannak az elszálltnak tűnő ötletekkel kapcsolatban, de a gazdasági racionalitás sok esetben megállítja azt. Ilyen volt a mexikói fal építése, amelynek költsége láttán szépen elhalt a projekt. Szóval a végeredmény általában a pénz által determinált racionalitás alapján születik meg, de…!
A megvalósításhoz vezető út Trump esetében alapvetőn sokkal rázósabb, mint más esetekben, és sokszor félreérthető és populista szlogenekkel van megtűzdelve. Ez növeli a kockázatokat. A piacok pedig nem szeretik ezeket a kockázatokat. Ugyan a leendő elnök elkötelezett a részvénypiac élénkítése és a vállalatok adókönnyítése iránt, de a kiszámíthatatlan, „elszabadult hajóágyú”-szerű mozgásból adódó növekvő kockázatok viszont ellene hatnak annak.
