Elfogadták a törvényt! Ezért kell a nyugdíjhoz bejelentett munkaviszony

Sokan úgy gondolják, hogy a nyugdíj szempontjából csak az számít, hány évet dolgoztak. Ez azonban csak félig igaz. A magyar állami nyugdíj összegét alapvetően két nagy tényező határozza meg: mennyi elismert szolgálati időt szereztünk, és mekkora, járulékalapot képező keresetet tartottak rólunk nyilván.

Magyarul: nemcsak az fontos, hogy valóban dolgoztunk-e, hanem az is, hogy a munkánkat hivatalosan bejelentették-e, és mekkora fizetésre jelentettek be.

A nyugdíjnál két számláló fut egyszerre

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, vagyis a Tny. 20. §-a kimondja, hogy az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresettől függ.

Ezt úgy érdemes elképzelni, mint egy kéttényezős képletet. Az egyik oldalon állnak a hivatalosan elismert évek, a másikon a nyilvántartott keresetek. Ha bármelyik alacsonyabb, a várható nyugdíj is kisebb lehet.

A szolgálati idő leegyszerűsítve azoknak az időszakoknak az összessége, amelyek alatt biztosítottak voltunk, és utánunk levonták vagy megfizették az előírt járulékot. A Tny. 4. §-a is ehhez köti a szolgálati idő fogalmát.

A munkaviszonyban álló személy a társadalombiztosítási szabályokat tartalmazó 2019. évi CXXII. törvény, vagyis a Tbj. 6. §-a alapján biztosítottnak minősül, akár teljes, akár részmunkaidőben dolgozik. A biztosítás fő szabály szerint a jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.

Mit jelent a gyakorlatban a „bejelentett munka”?

A hétköznapi szóhasználatban a bejelentett munkaviszony azt jelenti, hogy a munkáltató hivatalosan rögzíti a foglalkoztatást az adóhatósági rendszerben, bevallja a dolgozó bérét, és teljesíti a közterhekkel kapcsolatos kötelezettségeit.

A munkavállalót a járulékalapot képező jövedelme után 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék terheli. Ezt a Tbj. 25. §-a határozza meg.

Fontos azonban megérteni, hogy ez a járulék nem egy névre szóló perselybe kerül, amelyből nyugdíjasként pontosan ugyanazokat a forintokat kapjuk vissza. A bejelentett jogviszony és kereset azt alapozza meg, hogy a nyugdíjrendszer mennyi szolgálati időt és milyen kereseti adatokat vegyen figyelembe.

Az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetése sem helyettesíti a bejelentett munkaviszonyt. Aki azért fizet ilyen járulékot, mert más jogcímen nem jogosult egészségügyi ellátásra, az ezzel alapvetően az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát rendezi. Ettől önmagában még nem keletkezik olyan keresete és biztosítási időszaka, amely automatikusan növelné a későbbi nyugdíját.

Az első veszteség: eltűnhetnek a ledolgozott évek

A Tny. 18. §-a szerint az öregségi teljes nyugdíjhoz legalább húsz év szolgálati idő szükséges. Aki eléri a nyugdíjkorhatárt, de csak legalább tizenöt év szolgálati idővel rendelkezik, öregségi résznyugdíjra lehet jogosult.

A szolgálati idő nemcsak azt dönti el, hogy valaki egyáltalán jogosult-e nyugdíjra. A nyugdíj százalékos mértékét is befolyásolja.

A Tny. 2. melléklete alapján húsz év szolgálati időhöz a kiszámított nyugdíjalap 53 százaléka, harminc évhez 68 százaléka, negyven évhez pedig 80 százaléka tartozik. Negyvenöt évnél a szorzó már 90 százalék.

Vegyünk egy leegyszerűsített példát. Ha valakinek a kiszámított nyugdíjalapja havi 300 ezer forint, negyven év szolgálati idő esetén a törvényi szorzó 80 százalék. Az induló nyugdíj így a példában 240 ezer forint lenne.

Harmincöt év szolgálati időnél a szorzó 73 százalék, ami 219 ezer forintot jelent. Öt hiányzó év ebben az egyszerű példában havi 21 ezer forintos különbséget okoz.

A valós nyugdíjszámítás ennél összetettebb, de a lényeg jól látható: a nyilvántartásból hiányzó évek hosszú távon minden hónapban pénzbe kerülhetnek.

A második veszteség: a borítékos bér nem emeli a nyugdíjalapot

A Tny. 22. §-a szerint a nyugdíj alapját fő szabály szerint az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításáig elért, nyugdíjjárulék-alapot képező keresetekből számítják ki.

A „járulékalapot képező” kifejezés a kulcs. Amit a dolgozó hivatalosan, bevallott munkabérként kap, bekerülhet a számításba. Amit feketén, zsebbe vagy borítékban fizetnek ki, az jellemzően nem jelenik meg a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban.

Ezért különösen veszélyes az a helyzet, amikor valakit minimálbérre jelentenek be, de valójában jóval többet keres. Rövid távon úgy tűnhet, hogy a dolgozó több pénzt visz haza. Hosszú távon azonban a nyugdíjrendszer úgy látja, mintha valóban csak az alacsonyabb összeget kereste volna.

Vagyis a bejelentett munkaviszony önmagában még nem feltétlenül jelent magas nyugdíjat. Az is számít, hogy a valós kereset mekkora részét jelentik be. Ha két ember ugyanannyi ideig dolgozik, de az egyiknek magasabb a hivatalosan bevallott keresete, akkor fő szabály szerint magasabb nyugdíjalapból indul a számítása.

Részmunkaidőnél különösen figyelni kell

A Magyar Államkincstár tájékoztatója szerint, ha a járulékalapot képező kereset nem éri el a minimálbér összegét, bizonyos jogviszonyoknál a nyugdíj összegének kiszámításakor arányos szolgálati időt kell alkalmazni.

Ez különösen részmunkaidős vagy alacsony járulékalapú foglalkoztatásnál lehet fontos. Ilyenkor előfordulhat, hogy a nyugdíjjogosultság vizsgálatánál az egész biztosítási idő számít, a nyugdíj összegének meghatározásánál azonban rövidebb, arányos szolgálati idővel számolnak.

Vagyis egy teljes naptári év nem minden esetben növeli teljes egy évvel a nyugdíj összegéhez figyelembe vett szolgálati időt.

Ha a munkáltató hibázott, még nem feltétlenül veszett el minden

Jogilag fontos különbség, hogy a bejelentés hiánya nem minden esetben jelenti automatikusan azt, hogy az adott időszak soha nem ismerhető el.

A Tny. 43. §-a lehetővé teszi, hogy a nyilvántartásból hiányzó szolgálati időt egykorú munkáltatói irattal, eredeti nyilvántartás alapján kiállított igazolással vagy más hitelt érdemlő módon bizonyítsák.

A Tny. 37. §-a bizonyos esetekben még a járulék levonását is vélelmezni rendeli, ha a biztosítás ténye és a jogviszony időtartama megállapítható, de a levonás külön már nem bizonyítható.

Csakhogy ez már bizonyítási eljárást, iratgyűjtést és akár hosszadalmas ügyintézést jelenthet. Ezért érdemes megőrizni a munkaszerződéseket, bérjegyzékeket, bankszámlakivonatokat és munkáltatói igazolásokat.

Nem 65 évesen kell először ellenőrizni

Az alábbi videó megmutatja, hogyan kérhetők le a nyugdíj-adatok a rendszerből: 

A foglalkoztatási adatok a NAV-Mobilban és a NAV Ügyfélportálján is ellenőrizhetők. Megnézhető többek között, hogy a munkáltató bejelentette-e a dolgozót, hány órában és mikortól áll fenn a jogviszonya.

Emellett nyugdíjbiztosítási adategyeztetési eljárás is kérhető. Ennek során kimutatást lehet kapni a nyilvántartott jogviszonyokról és keresetekről, a hiányzó vagy hibás adatokat pedig jelezni lehet.

A legfontosabb tanulság tehát egyszerű: a bejelentett munkaviszony nem adminisztratív apróság, hanem a későbbi nyugdíj egyik alapja. Minden hivatalosan elismert év növelheti a szolgálati időt, minden valós összegben bevallott kereset javíthatja a nyugdíjalapot.

A feketemunka és a borítékos bér ára sokszor csak évtizedek múlva válik láthatóvá. Akkor azonban már nem egyszer, hanem életünk végéig, minden egyes havi nyugdíjkifizetésnél megfizethetjük az árát.