Először vittem haza a barátnőmet - Édesanyámat ájultan vitte el a mentő miatta
Anna különleges volt számomra: vidám, kedves és okos, a kapcsolatunk egyre komolyabbá vált. Anyám is izgatottan készült a találkozóra – hiszen ez volt az első alkalom, hogy egy lányt komoly szándékkal vittem haza.
Ahogy Annával megérkeztünk, anyám boldogan fogadott minket. Az első pillanatban láttam rajta, hogy őszintén örül, de ahogy Anna belépett és bemutatkozott, anyám arca egy pillanat alatt elkomorult. Mosolya halványodni kezdett, majd szinte láthatatlan lett.
Anna éppen arról mesélt neki, hogy milyen finom illatokat érez a konyhából, amikor anyám váratlanul elsápadt, és tántorogva dőlt a kanapéra. Az arca olyan fehér lett, mint a fal, és a következő pillanatban elájult.
A rémület hatalmába kerített, ahogy láttam, hogy anyám összeesik. Azonnal odarohantunk hozzá Annával, próbáltuk felébreszteni, de hiába próbáltuk magához téríteni, semmi nem segített. Azonnal hívtam a mentőket, és szorongva vártam, hogy megérkezzenek, közben pedig Annával segítettük stabil oldalfekvésbe helyezni. Az érzés, hogy talán baj van, végig ott motoszkált bennem.
A mentősök gyorsan reagáltak, és ellátták édesanyámat, majd bevitték a kórházba. Az izgatottság és a zavarodottság mindkettőnket elért, de a szívem mélyén úgy éreztem, hogy valami rejtett oka lehet ennek a hirtelen reakciónak. Vajon mit láthatott Annában, amitől így megzavarodott?
Másnap a kórházban anyám már ébren volt, kicsit kimerülten, de mosolyogva fogadott. Úgy tűnt, valamit fontolgat magában, és miután egy kis időt kettesben töltöttünk, végül elmondta a történetet.
Anya fiatal korában egy férfival, az édesapámmal találkozott, akibe őrülten szerelmes volt. Volt azonban egy másik lány is, aki szintén érzelmeket táplált iránta, és akivel anya – bár versengés alakult ki köztük – végül mély barátságot ápolt.
Az a lány, akit Kata néven emlegetett, gyönyörű volt, és szinte mindenki körülötte forgott akkoriban. Azonban apám őt, anyámat választotta, ami Katát mélyen megviselte. A kapcsolat megszakadt köztük, és néhány hónappal később Kata tragikus módon öngyilkosságot követett el.
Ahogy anyám elmondta mindezt, egyre világosabbá vált számomra, hogy mi váltotta ki az ájulását: Anna, a barátnőm, olyan volt, mint egy élő mása Katának. Az arca, a mosolya, még a hangja is mintha visszarepítette volna anyámat a múltba, felidézve egy fájdalmas történetet, amit talán soha nem dolgozott fel teljesen.
"Amikor megláttam őt... olyan volt, mintha visszajött volna hozzám, hogy számon kérjen," mondta anyám könnyeivel küszködve.
Azóta, hogy ezt a történetet megosztotta velem, az érzelmek új értelmet nyertek bennünk. Anyám és Anna is próbálták feldolgozni az eseményeket, és lassan sikerült is új lapot nyitniuk. Bár az első találkozás sokkoló volt, az idő végül segített abban, hogy az édesanyám elfogadja Annát, nemcsak mint a fiam választottját, hanem mint egy új lehetőséget a múlt feldolgozására is.