Gyógyszeripari paradoxon: Hiába a kiemelkedő vonzerő, nehéz szakképzett fizikai dolgozót találni

A hazai gyógyszeripar a magyar gazdaság egyik legstabilabb és legmagasabb hozzáadott értéket biztosító stratégiai ágazata, amely országosan több mint 30 ezer főt – közülük 10-12 ezer fő szakképzett fizikai munkaerőt – foglalkoztat. Miközben más kiemelt ágazatok (gépjárműipar, akkumulátorgyártás) keresletcsökkenéssel küzdöttek, ez a szektor a magyar gazdaság egyik fontos stabilizátorának bizonyul. Nem véletlen, hogy munkavállalók széles körében a pharma-szektor vonzerejét nem csupán a kedvező és kiszámítható juttatási csomagok és a modern technológiai környezet, hanem a biztos munkahely kilátása is számottevően erősíti.

A fentiek ellenére a pharma-szektorban folyamatosan kisebb-nagyobb hiány mutatkozik a szakképzett, speciális tudást igénylő szakemberek iránt, akik vegyipari vagy műanyagipari tapasztalatokkal rendelkeznek, illetve kifejezetten gyógyszeripari technológiákra specializálódott gépkezelői és karbantartói tudással rendelkeznek. Ezekben a pozíciókban a szűk szakemberkínálat miatti erős ipari verseny, illetve az ebből következő magas bérszintek is nehezítik a toborzást. „Az iparág cégei gyakran egymásra licitálva csábítják el egymás kulcsembereit, melynek következtében egyes pozíciókban érezhetően magasabbak a belépő fizetések – mondta Hamrák Viktor, a Trenkwalder szolgáltatási igazgatója.

Miért nehéz mégis embert találni?

Bár jelentkezőkből nincs hiány, a gyógyszeripari gyártást számos olyan egyedi tényező jellemzi, ami az érdeklődők körét alaposan megszűri. Az egyik alapvető tényező a szigorú szabálykövetés követelménye, a termelés ugyanis olyan környezetben zajlik, ahol kiemelt követelmény a higiénia biztosítása(védőfelszerelések folyamatos viselése), a pontos dokumentáció még a fizikai területen is.

A gyors technológiai fejlődés és az automatizáció hatására a monoton, megterhelő munka átalakul, a megmaradt állások pedig egyre erősebb digitális kompetenciákat követelnek meg a gyártósorokon is.

„A kékgalléros pharma-dolgozó ma már félig fehérgalléros szakember. Ennek megfelelően a munkakörnyezetből fakadó sajátosságok nagyobb ráfordítást igényelnek: egy gyógyszeripari gépkezelő teljes betanítása hosszú hónapokig eltarthat, szemben egy átlagos fizikai dolgozó néhány napos felkészítésével” – mutat rá a Trenkwalder szakembere.

További nehézség, hogy a gyógyszeriparban számos tevékenység folyamatos, három műszakos termelést igényel a hatóanyag-gyártóktól, a gépkezelőktől, csomagolóktól és karbantartóktól egyaránt. Bár a kapcsolódó plusz juttatások igen vonzóak (éjszakai műszakra akár 80 százalékos műszakpótlék is járhat), általános tapasztalat, hogy minél képzettebb a munkaerő, annál kevésbé vonható be éjszakai vagy hétvégi munkára.

A gyógyszeripari ágazatot érintő toborzási problémák egyre növelik annak kockázatát, hogy hosszabb távon a teljes hazai ágazat a jelenleginél is nagyobb munkaerőhiánnyal szembesül. Ezt felismerve a Trenkwalder – amely működése számos gyógyszeripari szereplő toborzási folyamatában szerzett tapasztalatokat – a szektor legnagyobb hazai és nemzetközi szereplőinek bevonásával idén átfogó munkaerőpiaci kutatást indít, melynek keretében részletesen feltérképezik a kékgalléros munkavállalók motivációit, megtartási tényezőit, toborzásuk specifikus nehézségeit a hazai pharma-szektor gyorsan változó környezetében.