Iráni helyzet: érdemes szárazon tartani a puskaport
Mennyire volt meglepő a háború elindulása?
Befektetői szempontból nem jelentett derült égből villámcsapás szerű meglepetést, hiszen hetek óta zajlottak a térségben az amerikai csapatösszevonások, ráadásul a venezuelai sikerek is növelhették az elszántságot. Az iráni válaszcsapások intenzitása és az öbölmenti országok támadása azonban okozott meglepetést. Ahogy egy hét elteltével már az is meglepetést okozhat sokaknak, hogy továbbra sem látszik, hogy a helyzet hogyan tudna nyugvópontra jutni.
Miért fontos ez a háború?
Irán, és szélesebb értelemben véve a háború miatt destabilizálódó közel-keleti régió egésze jelentős nyersanyagpiaci kitermelő, ráadásul a Perzsa-öböl országainak olaj és cseppfolyós gáz exportja (a globális forgalom ötöde), valamint a műtrágyakereskedelem egyes becslések szerint negyede/harmada az Irán partjainál húzódó, meglehetősen szűk Hormuzi-szoroson halad át. Vagyis, ha a szoroson áthaladó hajóforgalom akadályozva van, és/vagy a közel-keleti országok olaj és gáz/LNG termelő és exportáló infrastruktúrája megrongálódik, az a fizikai piacon is kínálat oldali kiesést jelent. Ez felfele hajtja az energiaárakat, és közvetett módon az agrárárakat, ami inflációs, és gazdasági növekedést lassító kockázatokat teremt. Hogy mekkorát, az leginkább attól függ, meddig húzódik ez az állapot.
Meddig húzódhat, hogyan lehet vége?
A hétvégén sem kerültünk közelebb a megoldáshoz, sőt a helyzet további eszkalációja felé mutat, hogy Iránban a háború első napjaiban likvidált ajatollah fiát választották meg legfőbb vezetőnek, akit az USA elfogadhatatlannak tart. Csökkent az esélye tehát, hogy az USA tárgyalásos módon rendezni tudja a helyzetet, így sodródunk egy időben jobban elnyúló, kontrollálhatatlan helyzet felé.
A „gyors” (de ez akár heteket is igénybe vehet) rendezést segíthetné elő: egyre közelebb kerülünk az őszi időközi amerikai választásokhoz, politikailag nem kívánatos egy hosszan elnyúló háborúban való részvétel. Az öbölmenti olajországok egyre feszültebbek a régió destabilizációja miatt, és az iráni szövetséges Kínának sem érdeke az eszkaláció, hiszen az olajimportja 14%-át Iránból, további 37%-ot egyéb öbölmenti országokból fedezi. Az irániak számára a támadásokhoz használt eszközökből, lőszerekből álló készleteik apadása nyithatna utat a megállapodások felé. Azonban még ha egy esetleges politikai megállapodásnak köszönhetően a Hormuzi-szoroson a hajóforgalom újra is indul, az vélhetően folyamatos támadási kockázatnak lesz kitéve, ami a szállítás mennyiségét, idejét, és költségeit is negatívan érintheti, akár tartósabban is (ahogy a húti lázadók támadásai a vörös tengeri hajóforgalmat is tartósan negatívan befolyásolják).
Vannak azonban olyan tényezők, amik megkérdőjelezik a gyors megoldást, és az elmúlt napokban ennek a szcenáriónak nőttek érdemben a valószínűségei: kezdetben remélni lehetett egy venezuelaihoz hasonlóan gyors rendezést, de ehhez elő kellett volna lépnie egy olyan új vezetői rétegnek, akivel az USA hajlandó tárgyalásokat kezdeni. Ez nem történt meg, ráadásul Modzstaba Hámenei legfőbb vezetőnek választása a hétvégén csak tovább rontja ennek esélyeit, ahogy az iráni támadásokat irányító Forradalmi Gárdával is mintha a szélsőségesebb irányok nyertek volna nagyobb teret, az erősen vallási ideológiai töltetű ellentét sem segíti a helyzet gyors rendezését. A Politico múlt heti értesülései egyes amerikai belső körökből arról szóltak, hogy akár szeptemberig is elhúzódhat a háború.
Milyen piaci kimenetelek lehetnek?
A háborús helyzet időbeli elhúzódása, illetve az energetikai létesítményeket érő támadások szintje, a károk mértéke, illetve a Hormuzi-szoros hajózhatósága alakítja a gazdasági és piaci kimeneteleket egyaránt. Ahogy nőtt egy tartósabb konfliktus fennmaradásának valószínűsége a napokban, ez úgy növeli a negatív gazdasági/piaci kimenetel esélyét, amit a befektetők is egyre inkább elkezdenek majd árazni a napokban.
1. A leginkább negatív piaci kimenetel az energetikai infrastruktúrát érő károk és a Hormuzi-szoros tartós, hetekig való lezárása, ami komoly fizikai kínálat szűküléshez vezet az olaj és gáz (LNG)piacán. Minél hosszabban áll fenn ez a helyzet, annál magasabbra emelkedik az olaj és gázár, a Brent esetében a 150 dolláros árszinteket sem lehetne kizárni,ami már erősebb növekedési és inflációs kockázatokat teremtene a világgazdaságban. Ezt országszinten a stratégiai készletek felszabadításával tudnák részben ellensúlyozni a szereplők.
Piaci szempontból ez egy stagflációs pozícionáltságot válthat ki, ami befektetői szemmel nézve az egyik legkellemetlenebb kimenetel (amit jelenleg még nem áraz teljes egészében a piac), hiszen a nagy eszközosztályok, mint a részvények és hosszabb kötvények egyaránt alulteljesítenek. Régiós és szektor nyertesekről csak relatív értelemben lehetne beszélni, hiszen egy általános kockázatkerülésben vélhetően a magukat eddig jól tartó, relatív nyertesek is elgyengülnének. A menedéket részben a nyersanyagok jelenthetnék (azon belül is elsősorban az energetikaiak), és a defenzív szektorkitettség, illetve a készpénzjellegű kitettségek tartása, azon belül is a dollár szerepe értékelődhetne fel. A közelmúltból az orosz-ukrán háború kitörése és a 2022-es év hozható párhuzamként, melyben a kamatemelési várakozások erősödése miatt a kezdetben erős arany sem tudna összességében jól teljesíteni.
2. Ehhez képest, a fentebb a háború „gyors”feloldásaként hivatkozott kimenetelnél, vagyis ha az olaj és gázexport isheteken belül elkezdhetne visszatérni a szoroson keresztül, a tartósenergiaársokk elkerülhetővé válna. Ilyen esetben az extrém magas energiaárakcsak rövid ideig állnának fenn, ami nem gyakorolna olyan erősen negatív hatásta világgazdaságra (a recesszió is elkerülhető lenne), mint az előzőszcenárióban. Mivel azonban az energia infrastruktúrában keletkeztek károk, ésa szoroson való áthaladás veszélye még így is jó ideig fennállna, növelve aszállítás költségét, az energiaárak is magasabb szintekre normalizálódnánakvissza (80-100 dolláros Brent árszint is elképzelhető pár hónapos időtávra),mint a háborút megelőzően voltak. A szoros lezárásának időbeli elhúzódása akitermelés visszaállítására is kockázatot jelent, hiszen ha a tárolók megtelnekaz export elakadása miatt, akkor a kitermelés leállítására kényszerülnének azországok, melyből technológiailag az újraindítás hosszabb időt venne igénybe ahelyzet megoldódása esetén is.
Ebben az esetben nem egy általános kockázatkerülés, inkább a relatív nyertesek és vesztesek felül illetve alulteljesítése folytatódhatna. Ezt látjuk jelenleg is, vagyis ezt a kimenetelt mostanra már árazza is a piac. A nettó energiaimportőr régiók tartoznak a vesztesek közé, mint az európai vagy kelet-közép-európai részvénypiac, vagy a szintén jelentős közel-keleti olaj és gázbehozatalra szoruló ázsiai országok (mint Japán, Indiai, Dél-Korea, Tajvan, vagy akár Kína is). A nyertesek az energiából önellátó régiók, mint az USA, vagy a feltörekvőkön belül Brazília. Szektorszinten a klasszikusan ciklikusabb, és a magasabb energiaárakra érzékenyebb szegmensek teljesítenének alul (például turizmus, légiközlekedés), de az energiaszektor, illetve egyes földgáz helyettesítők, mint a szénbányák, valamint műtrágyagyártók mellett a védelmi ipar is támaszt kaphatna.
3. Bár az elmúlt hét eseményeinek fényében jelentősen csökkent a valószínűsége, mégis ide kívánkozik az a szcenárió is,amiben a közel-keleti helyzet rendezésére sikerül egy hiteles megoldással előállni, ami a nyersanyagexport relatíve gyors, teljes egészében történő helyreállásával járna együtt. Ebben az esetben fordulhatna elő, hogy az eddig alulteljesítő régiók és szektorok tudnának visszapattanni a nyersanyagárak ezzel párhuzamos esésével együtt.
A magas részvénypiaci árazás és pozícionáltság miatt 2026-ra semleges részvénykitettséget javasoltunk azzal együtt, hogy a szárazon tartott puskaport piaci visszaesések során tudjuk a kitettség növelésére fordítani. A most felvázolt szcenáriók alapján ezt a megközelítést továbbra is tarthatónak gondoljuk, a túlzott részvénykitettségek helyett törekedni érdemes arra, hogy rendelkezzünk likvid készpénzjellegű forrásokkal, amiket abban az esetben kezdenénk óvatosan felhasználni, ha már körvonalazódna a felek közötti megállapodás lehetősége. Erre azonban egyelőre nem került sor, és még a negatív gazdasági kifutást sem tudjuk kizárni.
Forrás: OTP
