Iráni konfliktus: Makrogazdasági és piaci következmények

Főbb meglátásaink

Az olaj esetében az alapforgatókönyv egy emelkedett geopolitikai prémium, amelynek keretében a Brent 80–95 dollár között kereskedik, míg a WTI az amerikai exportállapot és a hazai ellátás rugalmassága miatt viszonylag korlátozott marad. Az eszkalációs forgatókönyv a Brentet 100 dollár fölé emeli, miközben a Brent-WTI spreadek szélesednek.

A részvények esetében, bár a piacok valószínűleg nagyobb volatilitással és a kockázatos eszközök rövid távú átsorolásával reagálnak, alapesetünk továbbra is konstruktív a globális részvények tekintetében – kivéve, ha az energiaellátás zavara tartós és strukturális jellegűvé válik.

A Fixed Income értékpapírok esetében a minőségi eszközök iránti tipikus menekülés továbbra is támogathatja az AAA minősítésű szuverén kötvényeket. A magas minőségű ázsiai valuták is stabilizálódhatnak és helyreállhatnak a kezdeti piaci sokk után. A szélesebb spreadek szelektív vételi lehetőségeket teremthetnek, különösen a magas minőségű hitelek esetében.

Makro

Ali Khamenei legfőbb vezető halála ellenére a mai iráni események nem jelentenek olyan rendszerváltást, mint Venezuelában, vagy akár a ország parancsnoki struktúrájának szélesebb körű lebontását, mivel Iránban a kormányzás intézményesített. A legfontosabb kérdés az, hogy ki lesz a következő kinevezett vezető.

Egy másik keményvonalas személy kinevezése növelné a legrosszabb kimenetel valószínűségét, ami potenciálisan meghosszabbíthatja a konfliktust, és lehetővé teheti, hogy az tartós gerillaháborúvá alakuljon, amely a régiót gyúlékony, instabil állapotba taszítja. Továbbra is alacsony valószínűséget tulajdonítunk ennek a kimenetelnek, mivel minden fontos szereplő, beleértve Kínát is, erősen érdekelt abban, hogy a Hormuzi-szoros ne legyen hosszabb ideig zavart, valamint Iránnak is elsődleges célja a rezsim fennmaradása.

Irán tartós képessége a hosszú távú megtorlásra továbbra is nagyon fontos változó ebben a kérdésben. Jelenleg az iráni haditengerészetet még nem vetették be – Irán több mint 30 hadihajóval rendelkezik, és képes blokád alá vonni vagy aknázni a Hormuzi-szorosot.

Az olajárak jelzik majd, hogy a piacok hogyan értékelik a helyzetet. Jelenleg az alábbi 1. és 2. forgatókönyv között mozgunk, az utóbbi valószínűsége egyre növekszik. A történelem azt mutatja, hogy a közel-keleti események általában epizodikusak, és vannak potenciális áramkör-megszakítók, különösen mivel az amerikai katonai beavatkozás nem jöhet szóba. A Trump-kormány időnyomás alatt működik, és Khamenei meggyilkolása kézzelfogható győzelmet jelent. Irán történelmi tendenciája, hogy a lehető leghamarabb kiutat keres.

1. Forgatókönyv: Kontrollált megtorlás, valószínűleg rövid távon

Az iráni vezetés teljes eltávolítása nélkül ez egy tartós, de korlátozott cserévé válik.

Jellemzői közé tartozik az iráni rakéták és drónok folyamatos támadása az Egyesült Államok regionális bázisai és Izrael ellen, amelyet az Egyesült Államok és Izrael precíziós csapásai követnek az Iszlám Forradalmi Gárda eszközei és indítóinfrastruktúrája ellen. A proxy csoportok továbbra is aktívak maradnak, de mérlegelt módon. A Hormuzi-szoros továbbra is szabad és aknamentes marad, és a Perzsa-öböl energiainfrastruktúrája nagyrészt megkíméltetik.

A következmények között szerepel a tartós regionális instabilitás és a rakétavédelmi elfogórakéták fokozatos kimerülése. Az olaj geopolitikai kockázati prémiummal jár, de a fizikai áramlás sértetlen marad.

Ebben a forgatókönyvben a Brent valószínűleg 80 és 95 dollár közötti sávban fog mozogni. Fontos megjegyezni, hogy ez elsősorban a Brentet érintő sokk lenne, nem pedig a WTI-t. Az Egyesült Államok jelenleg nettó exportőr a nyersolaj és a finomított termékek terén, és stratégiai tartalékkezelés, exportpolitikai eszközök vagy logisztikai átcsoportosítás révén továbbra is képes korlátozni a belföldi árak emelkedését.

Az amerikai inflációra gyakorolt hatása ezért a korábbi öböl-konfliktusokhoz képest mérsékeltebb lenne. Az árváltozás Európában és Ázsiában lenne érezhetőbb, mivel ezek a régiók a tengeri szállítású közel-keleti nyersolajra vannak kitéve. Ez a forgatókönyv inkább kontrollált eszkalációt (a tavalyinál lényegesen intenzívebbet) tükröz, mint rendszerszintű energiaellátási zavart.

2. Forgatókönyv: Eszkalációs spirál a rezsim összeomlása nélkül

A konfliktust tovább szélesítheti egy nagyobb áldozatokkal járó esemény, egy sikeres iráni támadás a kritikus
infrastruktúra ellen, vagy az izraeli hadsereg iráni vezető tisztségviselők elleni támadása.

Ez magában foglalná Irán nagyobb rakétatámadásait Katarban található Al Udeid ellen, a Bahreinben található Ötödik Flotta ellen, valamint az Egyesült Arab Emírségek infrastruktúrája ellen. A Hezbollah fokozhatja a konfliktust Izrael északi frontján. Az iraki milíciák fokozhatják a támadásokat az amerikai erőforrások ellen. Kiválasztott öböl-menti energiaipari létesítmények vagy tartályhajók lehetnek a célpontok.

Ebben a forgatókönyvben az olaj ára valószínűleg 90–110 dollár közé emelkedne, elsősorban a Brent hatására. A Perzsa-öbölben történő szállítás biztosítási költségei megugranának, és a kockázati prémiumok az áruk és a regionális eszközök esetében is növekednének. Még ebben az esetben is az amerikai belföldi olajpiac valószínűleg viszonylag stabilabb maradna a nemzetközi referenciaértékekhez képest, ami tovább erősítené a Brent és a WTI közötti eltérést.

3. Forgatókönyv: A Hormuzi-szoros zavara, farok kockázat

Ehhez egy olyan rendszer túlélését kiváltó eseményre van szükség, mint például a ország parancsnoki struktúrájának felszámolására irányuló kísérlet vagy az infrastruktúra tartós megsemmisítése.

Irán aknákat telepíthet a szorosba, tankereket foglalhat el, vagy rakétákkal és drónokkal támadhatja meg az átkelő hajókat. Még a részleges zavar is jelentősen befolyásolná a globális tengeri olajszállítások mintegy 30 százalékát.

Az olaj ára közvetlenül ezután 120 dollár fölé emelkedhetne. A nagy fogyasztó országok valószínűleg stratégiai tartalékaikat vetnék be. Kína, tekintettel a Perzsa-öbölből érkező ellátástól való függőségére, aktív diplomáciai szereplővé válna. Az amerikai haditengerészet gyors és erőteljes válaszlépéseket tenne.

Ez továbbra is a végső eszkalációs eszköz, és rendkívül káros Irán saját gazdasági és rezsimtúlélési érdekeire nézve,
ezért is fenyegetett eddig csak teljes lezárással, de nem hajtotta végre azt.

Az olaj és a tágabb piaci következmények

Az alapeset egy emelkedett geopolitikai prémium, amelynek keretében a Brent 80–95 dollár között kereskedik, míg a WTI az amerikai exportállapot és a hazai ellátás rugalmassága miatt viszonylag korlátozott marad. Az eszkalációs eset a Brentet 100 dollár fölé emeli, miközben a Brent-WTI spreadek szélesednek.

A Hormuz-szoros zavara súlyos, Brent-vezérelt áremelkedést okoz, globális inflációs következményekkel és kényszerű politikai válaszokkal. A kritikus különbség az, hogy ez strukturálisan inkább tengeri nyersolaj-sokk, mint amerikai belföldi ellátási sokk. Ez rövid távú hátrányt jelent a részvények számára, fokozva a mesterséges intelligencia és a kötvénykockázat körüli jelenlegi aggodalmakat, különösen az olajfogyasztókra vagy a költségeknek kitett szereplőkre (még nem tudni, hogy ez mennyire „átmeneti” jelenség), de pozitív hatással van az aranyra és a nemesfémekre – az egyetlen valódi menedékre a kínálati sokk világában.

Történelmileg az amerikai dollár jól teljesített ilyen helyzetekben, de ez már nem biztos. A diverzifikáció továbbra is
kulcsfontosságú, még akkor is, ha ez egy elhúzódó, időszakos probléma lesz.

Összegzés

A parancsnoki struktúra szélesebb körű felszámolásának hiányában ez valószínűleg inkább egy folyamatos, kiszámított
csere lesz, mint egy azonnali, nagy intenzitású regionális háború.

Irán már bizonyította, hogy hajlandó támadást indítani az öbölben található amerikai támaszpontok ellen. A Hormuzi- szorosot még nem célozták meg aknákkal, és nem is blokkolták aktívan, bár a forgalom szinte teljesen leállt, ami arra utal, hogy Teherán szándékosan tartalékolja a legnagyobb hatást kiváltó eszközét.

A legfontosabb változó tényezők a vezetés folyamatos célzása, az Egyesült Államok és Izrael áldozati küszöbértéke,
valamint az, hogy a hajózás, az energiaellátás és a szélesebb infrastruktúra közvetlenül érintett-e.

Jelenleg a piacoknak inkább a tartós geopolitikai prémiumot kell árazniuk, mint a rendszeres ellátási összeomlást, ahol a Brent viseli a kockázat legnagyobb részét, a WTI viszonylag védett, és a sokk mind az olaj-, mind a bizalmi csatornákon keresztül terjed.

_{Salman Ahmed (Global Head of Macro and Strategic Asset Allocation)}

Részvények

A hétvégén az Egyesült Államok, Izrael és Irán között bekövetkezett jelentős eszkaláció egyértelműen jelzi a geopolitikai kockázat növekedését. A piacok valószínűleg nagyobb volatilitással és a kockázatos eszközök rövid távú árazásának megváltozásával reagálnak majd. Alapvető várakozásaink azonban továbbra is pozitívak a globális részvények tekintetében – hacsak az energiaellátás zavara nem válik tartós és strukturális jellegűvé.

A globális részvények ésszerű lendülettel léptek be ebbe a szakaszba. Az MSCI World Index a 2025-ös eredmények 23-szorosán kereskedik, ami a történelmi átlaghoz képest magas szint. A befektetők hajlandóak voltak megfizetni ezt a prémiumot a szilárd eredménynövekedés és a vámok és kereskedelem körüli aggodalmak enyhülése miatt. Fontos megjegyezni, hogy a piacvezető szerep már 2026 elején kiszélesedett, és a szektorok és régiók között nagyobb szóródás volt tapasztalható. Ez a szóródás a jelenlegi környezetben valószínűleg tovább fog növekedni.

Mi a fontos most?

Három kockázatot érdemes szorosan figyelni:

Az energiaellátás zavara. A Hormuzi-szoroson keresztül történő olajszállítás tartós zavara jelentősen befolyásolná a globális energia- és fuvardíjakat. Az ideiglenes emelkedés kezelhető, de a tartós zavar nyomást gyakorolna a haszonkulcsokra és a reáljövedelmekre.

Infláció és monetáris politika. Az energiaárak által kiváltott inflációs hullám korlátozhatja a központi bankok képességét a monetáris politika lazítására, ha a növekedés lelassul. A piacok jelenleg rugalmasságot feltételeznek a politikai döntéshozóktól; ez a feltételezés próbára tehető.

Bizalomhatások. A fokozott geopolitikai bizonytalanság negatívan hathat a vállalati beruházásokra és a fogyasztói kiadásokra, még akkor is, ha nincs fizikai ellátási sokk.

Ha ezek a csatornák korlátozottak maradnak, akkor valószínűleg a bevételnövekedés – és nem a geopolitika – lesz
ismét a részvényhozamok elsődleges mozgatórugója.

Pozicionálás stresszes időszakokban

A geopolitikai sokkok inkább növelik a volatilitást és a szórást, mint hogy tartósan károsítanák a részvénypiacokat. A befektetések megtartása továbbra is kritikus fontosságú a hosszú távú célok eléréséhez. Ugyanakkor a portfólió ellenállóképessége is fontos.

Továbbra is a régiók és szektorok közötti diverzifikált allokációt részesítjük előnyben. Bizonytalan időszakokban különösen értékesnek bizonyul a gazdasági kitettségek diverzifikálása, ahelyett, hogy egyetlen témára, földrajzi területre vagy politikai rendszerre koncentrálnánk. Éberen figyeljük a helyzetet. Az energiaellátás tartós zavara vagy a politikai döntések által kiváltott növekedési sokk újbóli értékelést tenne szükségessé. Jelenleg azonban a volatilitás valószínűbbnek tűnik, mint a strukturális károsodás.

_{Niamh Brodie-Machura (Chief Investment Officer, Equities)}

Kötvények

A piacok valószínűleg rövid távú volatilitást fognak tapasztalni a fokozott geopolitikai feszültségek, valamint az olajárak és az infláció kilátásainak zavara miatt. A minőségi eszközök iránti tipikus menekülés még mindig támogathatja a magas besorolású szuverén államokat, bár a közelmúltbeli geopolitikai átrendeződések azt jelentik, hogy a globális befektetők fokozatosan csökkentik függőségüket az amerikai kincstárjegyektől, mint domináns menedékeszköztől.

A magas minőségű ázsiai valuták is stabilizálódhatnak és helyreállhatnak a kezdeti piaci sokk után. A szélesebb
spreadek szelektív vételi lehetőségeket teremthetnek, különösen a magas minőségű kötvények esetében.

A régió elsődleges kockázata az olajárak hirtelen emelkedése, különösen ha zavarok lépnek fel a Hormuzi-szorosban. A főbb ázsiai gazdaságok – India, Kína, Japán és Dél-Korea – nagymértékben függnek a közel-keleti olajtól, és szükségük lehet stratégiai tartalékok felhasználására. A tartós zavarok jelentősen megnövelnék az inflációt és a költségnyomást. Az ilyen inflációs hatások negatívan befolyásolhatják az inflációhoz kötött kötvényeket, a szélesebb kamatpiacokat és a makrogazdasági feltételekre érzékeny kötvényeket.

A múltban a Perzsa-öbölbeli Együttműködési Tanács (GCC) piacain a geopolitikai kockázati prémiumok általában a feszültségek időszakában újra megjelennek, ami hatással van az olajérzékeny kötvényekre. A GCC nemzeti vezető bankjai és az izraeli bankok azonban általában alapvetően erősek maradnak; az értékeltségek attól fognak függni, hogy a piacok hogyan árazzák be a makrogazdasági kockázatot.

Az izraeli bankok helyzete a 2023-as gázai konfliktushoz képest visszafogottabb. Ellenállóképességüket bizonyították, és az év elején javult eszközminőségükkel és erős tőkeellátottságukkal tértek vissza a piacokra. Hitelciklusuk és kockázati költségük alakulása továbbra is összhangban van az Izraeli Központi Bank stressztesztjeivel.

A minősítéscsökkentés kockázata csökkent, bár Izrael szuverén minősítése továbbra is negatív kilátásokkal rendelkezik a Fitch szerint.

Az Egyesült Arab Emírségek, Katar, Szaúd-Arábia és Kuvait közel-keleti bankjai a gyengébb üzleti hangulat, a kereskedelmi zavarok és a szénhidrogén-export kihívásai miatt kockázatokkal szembesülnek. A magasabb olajárak támogatják az állami pénzügyeket, de a Hormuzi-szoros elzárása jelentősen csökkentheti Kuvait és Katar exportját, míg az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia a legtöbb áramlást alternatív csővezetékeken keresztül tudja átirányítani. Mindazonáltal az erős állami vagyonpufferek, a javuló hitelgaranciák, a diverzifikált hitelállományok és a robusztus állami támogatások története segíthetnek a bankoknak a sokkhatások elnyelésében.

_{Marion Le Morhedec (Chief Investment Officer, Fixed Income)}

Multi Asset

Míg a geopolitikai fejlemények továbbra is nehezen jósolhatók meg pontosan, a portfóliókat úgy kell pozícionálni, hogy azok képesek legyenek ellenállni a lehetséges kimenetelek széles skálájának . A konfliktus mellett több makrogazdasági törésvonal továbbra is fennáll. Az adósság és a kibocsátás dinamikája miatt az amerikai fiskális politika iránya kritikus fontosságú, míg a Federal Reserve reakciója egyre nagyobb politikai figyelem tárgyát képezi. Az AI-vezérelt befektetések tartóssága egy másik fontos változó tényező – mind az USA nominális növekedésének fenntartása, mind pedig annak meghatározása szempontjából, hogy a termelékenység növekedése és a technológiai szektoron kívüli zavarok milyen mértékben terjednek tovább.

Általánosabb szinten a főbb régiók növekedése változatlan marad, különösen erős nominális lendülettel az Egyesült Államokban, amelyet a fiskális expanzió és az AI-vezérelt tőkekiadások támogatnak. A globális ciklus továbbra is bővülésben van, de a geopolitikai fragmentáció és a stratégiai kereskedelmi feszültségek átalakítják a kereskedelmet és a tőkeáramlásokat, ami növekvő szóródást eredményez. Középtávon továbbra is optimisták vagyunk a részvények tekintetében, amit az ellenálló eredmények és a politikai támogatás is alátámaszt, ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy rövid távon nőhet a volatilitás. Az arany továbbra is értékes portfólió-diverzifikáló eszköz a növekvő geopolitikai fragmentáció, a folyamatos fiskális expanzió és a gyengébb kötvény-részvény korrelációk világában, miközben szilárdan megőrizte szerepét a politikai és bizalmi sokkok elleni strukturális fedezetként. Megközelítésünkkel összhangban a zavaros időszakokat inkább a kockázat szelektív növelésének lehetőségeként tekintjük, mintsem a strukturális visszafogottság jeleként.

_{Matthew Quaife (Global Head of Multi Asset Investment Management)}