Már csak jelentős béremeléssel tarthatóak a pénzintézeti szektorban a dolgozók
A legtöbb pénzintézeti dolgozó kapott béremelést az elmúlt egy évben, azonban a vállalatok a megnövekedett infláció miatt további bérkompenzációra készülnek – derült ki a Grafton Recruitment toborzócég friss felméréséből, amely felépítette a pénzintézeti szektorral foglalkozó divízióját. Az átfogó kutatás szerint a cégek 70%-a emeli még idén a béreket, azonban tízből mindössze három vállalat tervez 10-20% közötti béremelést, ami egyben azt is jelezi, hogy sokak számára ebben a szektorban is alacsonyabb lesz a fizetés növekedése, mint a várhatóan érdemben 15% feletti idei éves átlagos infláció.
A szektorban ezért magasnak mondható, 70%-os a váltási hajlandóság. A legfontosabb a fizetési szint és a munka-magánélet egyensúlya, de a szakmai kihívás és a felettes személye is megjelenik a jelöltek szempontjai között. „A pénzintézeti dolgozók közül sokan vágyódnak el a szektor konzervatívsága miatt. Míg a multinacionális vállalatok és az SSC-k kedvezőbb munkabeosztást tudnak garantálni, addig a pénzintézeti szektor komoly kihívásokkal küzd a hibrid munkavégzés terén.” – mondta el Andicsku Anett, a Grafton divízióvezetője. „Idén nagyon fontos, hogy a munkaadók képesek lesznek-e az éves átlagos inflációhoz közeli béremelést adni, ugyanis ez jelentősen befolyásolja a munkavállalók váltási hajlandóságát az egyéb juttatásokkal szemben” – tette hozzá.
A pénzintézeteknél dolgozók más szektorokban is gondolkodhatnak. A legtöbben más multinacionális vállalatoknál (70%), könyvelési és könyvvizsgálati területen vagy üzleti támogató központokban (egyaránt 34%) dolgoznának, ha váltanának. A kutatás alapján a szektor egyik legnagyobb kihívása a megfelelő, komplex tudással rendelkező szakemberek hiánya. A vonzó juttatási csomag, a jelölt által támasztott elvárásoknak való megfelelés azonban nem elegendő, ha mindezt a cégek nem kommunikálják kellő gyorsasággal a jelölt felé. A piacon a lassú, elhúzódó kiválasztási folyamat ugyanis hatalmas kockázatot rejt magában.
A pénzintézeti szektorban terjedt el az egyik legkevésbé az otthoni munkavégzés, miközben a munkavállalók egyre inkább igénylik ezt. „Ha a kevesebb otthoni munkavégzési lehetőséget a munkáltatók nem honorálják a többi szektorhoz képest magasabb bérekkel, akkor a munkavállalók el fognak szivárogni” – emelte ki Andicsku Anett. A munkavállalók általánosságban inkább 3, a munkáltatók 2 otthoni munkanapot preferálnak hetente. Ugyanakkor a megkérdezett munkáltatók közel 25%-a hetente egyszer vagy egyszer sem engedi meg, hogy a munkavállalók otthonról dolgozzanak azokban a pozíciókban sem, ahol ez egyébként könnyen megvalósítható lenne. A kutatás szerint azok a piaci szereplők, amelyek ragaszkodnak a mindennapos irodai jelenléthez az otthonról is végezhető munkaköröknél, a jelöltek mindössze 4%-ából válogathatnak.
A kutatás arra törekedett, hogy megismerje a munkaadók és a munkavállalók igényeit is, mindez ugyanis közelebb visz a sikeres toborzáshoz. A Grafton kutatása alapján a vonzó csomag kialakítása mellett a nagyobb rugalmassággal növelni lehet a potenciális jelöltek körét. Ha az adott munkakör nem igényel mindennapos jelenlétet, akkor távolabbi lakóhellyel rendelkező jelöltek is megszólíthatóvá válnak. Ha nem sikerül lépéseket tenni ebbe az irányba, akkor a pénzintézeti szektornak nagy kihívást jelenthet a következő időszakban, hogy a legtöbb versenytárs szektor rugalmasabban reagál az otthoni munkavégzés növekvő igényéhez.
