Pályázati támogatások tartják lendületben a hazai biotermelést

Az ökológiai művelés alá vont, tanúsított területek meghatározó részét ellenőrző szervezet adatai alapján látható, hogy az elmúlt években az ökológiai gazdálkodással hasznosított területek növekedése jól korrelált a pályázati források megnyitásával, noha a pályázat megjelenése és az effektív hatása között mindenképpen idő telik el ‒ mutatott rá a szakember. A statisztikák egyelőre 2021-ig állnak rendelkezésünkre, de tapasztalataink alapján a 2022 évi adatok is ezt fogják majd alátámasztani.

Az ökoterületek nagysága 2012-höz képest több mint kétszeresére nőtt, azaz nem egészen 10 év alatt megduplázódott a bioművelésű termőterületek aránya.  Emellett még szembetűnőbb, hogy ez idő alatt az ellenőrzött termelők száma közel megnégyszereződött. Ebből arra következtethetünk, hogy elsősorban a kis- és közepes gazdaságok térnek át ökológiai gazdálkodásra.

Az adatokból kiolvashatjuk azt is, hogy aki egyszer bármilyen okból elkezd ökológiai gazdálkodást folytatni, az a későbbiekben ‒ a pályázati forrásoktól függetlenül‒ többnyire ki is tart mellette, bár az alanyi jogon kapott, területalapú támogatások is magasabbak a biogazdák számára.

A fenti adatok is alátámasztják, hogy mennyire fontos, kapunyitó szerepe van a célzott támogatásoknak az ökológiai gazdálkodás terjedésében, miközben a biogazdálkodás jellemzően nemcsak fenntartható, de nyereséges is, tehát a „kezdőlökést” követően, az átállás évei után már önállóan is működik a rendszer. Nyilvánvaló ‒ mondta Dr. Roszík Péter ‒ hogy megfelelő és átgondolt pályázatok nélkül sem az Unió legtöbb országában, sem itthon nem tudjuk elérni azt a 2030-ra kitűzött célt, hogy a termőterületek negyedén biogazdálkodás folyjon. Szerencsére ezzel a ténnyel mind az uniós, mind a hazai döntéshozók tisztában vannak.

A hazai biogazdálkodás másik problémája ‒ bár ez is sokat fejlődött az utóbbi években, hogy a minősített területek jelentős része, mintegy kétharmada alacsony hozzáadott értékű ‒ de ökológiai szempontból annál értékesebb ‒ gyep vagy legelő. Fontos, hogy az arány minél inkább elmozduljon az élelmiszertermelés, a kultúrnövények irányába, természetesen nem a biogyepek csökkentésével, hanem azzal, hogy az ökológiai gazdálkodást újonnan választó termelők bátrabban minősíttessenek munkaigényesebb kultúrákat is.

Végül a harmadik legfontosabb kérdéskör a feldolgozott élelmiszerek aránya. A hazai biotermelés igen jelentős része, mintegy 80-85%-a még mindig alapanyagként, feldolgozatlanul kerül exportra, ami azt is jelenti, hogy a teljes termékpályán keletkező bevétel jelentős része külföldön realizálódik. Egyrészt emelni kell a biominősítésű hazai élelmiszerfeldolgozóüzemek számát és a termelés volumenét, másrészt ezzel párhuzamosan növelni kell a hazai fogyasztást, amiben szintén fontos szerep jut a vásárlók edukációjának, végső soron pedig a pályázati forrásoknak.