Powell szerint is egy a tuti: a bizonytalanság!

Ugyan a soft adatok, szentiment indikátorok jelentős romlást mutatnak, de ez a „hard” gazdasági adatokban egyelőre nem jelent meg. Másrészt a vámok kapcsán is bizonytalanság van.

Igaz, Angliával ma valószínűleg már jöhet egy egyezség a kölcsönös vámtételek tekintetében, de az Egyesült Királyság azon kevés országok egyike, amellyel szemben az Egyesült Államoknak 2024-ben kereskedelmi többlete volt. Méghozzá 10,3 milliárd dollár. Szóval nem ez a kritikus partner, hanem Kína (270,4 milliárd), az EU (235,6 milliárd), Mexikó (157,2 milliárd) és Vietnám (113 milliárd), akikkel szemben a legnagyobb kereskedelmi hiánya volt az USA-nak tavaly.

Na de visszatérve Powell-re. Az FOMC elnök kihangsúlyozta, hogy a vámok és a migrációs politika változása (kitoloncolások) nagy valószínűséggel növelni fogják az inflációt Egy évig megemelhetik az inflációs pályát, ha az infláció nem lesz ragadós – teszem hozzá én is és mások is.

Szóval a gazdasági oldalon is indokolt a kivárás, hiszen a gazdasági adatok még nem mutatnak romlást, míg a másik oldalon egyelőre valamekkora inflációs nyomás növekedésre lehet számítani.

Ezt különben várták a piaci szereplők, hiszen míg múlt héten négyszer 25 bázispontos kamatvágást vártak idénre, júniusi kezdéssel, addig mostanra már a júliusi kamatvágás is kezd egyre inkább megkérdőjeleződni, s már csak további két vágás maradt a „kosárban” (vagyis összesen három), s azok is egyre inkább tolódnak ki az év vége felé. Míg kedden még 67 százalék volt az esélye, hogy júliusban lesz kamatcsökkentés, ez mostanra 58 százalékra csökkent. Így erősödött is egy picit a dollár.

Na jó, de akkor, hogy igazodjunk el ebben az útvesztőben? Powell is sokszor hangsúlyozza, hogy kiemelten figyelik a munkaerőpiac alakulását, na meg a kiskereskedelmi forgalom is fontos – már nem szentiment – indikátor a gazdaság alakulásának tekintetében. Különben is az NBER is inkább a lakosság viselkedésére, jövedelmi helyzetére, fogyasztására koncentrál a recesszió meghatározásakor. 

Vagyis a figyelő szemeinket az infláció alakulása (na meg a vámtárgyalások, stb.) mellett a munkaerőpiacra és a kiskereskedelmi forgalomra érdemes függeszteni. Ezek változása, esteleges romlása fogja meghatározni nem csak a kamatpolitikát, hanem a részvénypiacok viselkedését is jó eséllyel.

S még valami. Úgy tűnik, hogy Trump önmérsékletet tanúsított, s a kamatok szinten tartása és a kivárást mutató monetáris politikai kommunikáció ellenére most nem állt bele páros lábbal a Fed elnökébe.