Spekulációs buborékok veszélyeztetik a magyar gazdaság húzóágazatát
A megújuló energiaforrások és a zöld mobilitás egyre nagyobb teret nyer, ám az ezzel együttjáró drasztikus technológiai átatalakulás rengeteg fémet igényel, amelyhez a fémgyártás és a nyersanyagok bányászatának jelentős növelése szükséges.
„Az elemzők előrejelzése szerint a fémek iránti kereslet alsó hangon megduplázódhat, de ha a kormányok az ambiciózus nettó-zéró átállást forszírozzák, akkor a kereslet akár megnégyszereződhet 2040-ig. Az olyan kritikus fémek, mint a lítium, a kobalt, a nikkel, a réz és a ritkaföldfémek nélkülözhetetlenek az akkumulátorok, energiatárolók, elektromos járművek, szélturbinák, napelemek és más, a zöld átmenethez kapcsolódó technológiák gyártásához. Így ezek hiánya vagy túlkínálata eldöntheti egész iparágak teljesítményét, vagy országok gazdasági növekedését” – mondja Bujdosó Tünde, az Allianz Trade magyarországi kockázatkezelési igazgatója, aki hangsúlyozza: az akkumulátorgyártás és az elektromos autók gyártásának gazdaságon belüli súlya miatt Magyarország számára fokozott kockázatot jelent a fémkínálat, az árak volatilitása és az emiatt kialakulo spekuláció.
A magyar gazdaságon belül a feldolgozóipari termelés 28%-át adja a járműgyártás, 9,4%-át pedig a villamos berendezés gyártás, amelynek nagy része akkumulátor- és szárazelemgyártás. A KSH legfrissebb, júniusi adatai szerint a járműgyártás volumene 11,8%-kal, az akkumulátorgyártás pedig 31%-kal esett vissza az előző év azonos hónapjához képest.
Az Allianz Trade szakértője ehhez még hozzáfűzte: a kritikus ásványi anyagokon túlmenően acélból és vasból is nagy mennyiségre lesz szükség. A jelenlegi technológiák alapján minden egyes új megawatt napenergia-kapacitáshoz 35-45 tonna acélra, minden egyes új megawatt szélenergia-kapacitáshoz pedig szárazföldi erőműveknél 50, tengeri erőműveknél pedig 200 tonna acélra van szükség.
Bujdosó Tünde szerint a lítiumpiac jól szemlélteti a spekulációs kockázatokat. Az elektromos autók körüli befektetői és politikai extázis idején a lítium ára az egekbe szökött és sokan figyelmeztettek tévesen arra, hogy a várható lítiumhiány és áremelkedés lelassítja nem csak a technológiai átállást, hanem a világgazdaság növekedését is. A lítium ára azonban 2022 decembere és 2024 júliusa között több mint 85%-kal esett miután a termelés 2021 és 2023 között közel 70%-kal nőtt.
A növekvő spekuláció növeli a volatilitást és elriaszthatja a befektetéseket – figyelmeztet Bujdosó Tünde. A fém alapanyagok buborékveszélye jelentős kockázat a vállalatok számára, különösen a folyamatban lévő energetikai átállás és a magyar gazdaság kitettsége miatt. A zöld átmenet növeli az olyan ásványi anyagok iránti keresletet, mint a lítium, a réz, a kobalt és a nikkel. Ez a megnövekedett kereslet erőteljes áremelkedést idézhet elő. Ezek az ingadozások piaci alapokon kezelhetők lennének a termelés ésszerű bővítésével, ám a nyersanyagpiacokon a potenciális buborékok egyik fő alakítói a spekulatív befektetések. A spekulatív magatartás ráadásul további spekulációkat vonzhat és további befektetésekhez vezethet, de ez visszafelé is elsülhet, mivel a buborékok kipukkadhatnak. Ez történt a lítiummal, mivel az emelkedő árak sok befektetőt vonzottak 2023-ig, de amikor a kereslet meredeken esett, az árak hirtelen leestek, és végül a spekulánsok is elkezdtek a fém ellen fogadni.
Ez a fajta szélsőséges volatilitás pedig elijeszti a bányavállalatokat a szükséges tőkeberuházásoktól. Bujdosó Tünde felhívta a figyelmet, hogy a lítiumbuborék kipukkanása után a spekuláció a réz, a palládium és a kobalt felé fordult az elmúlt években.
A réz és a nikkel-szulfát esetében átmeneti hiány fenyeget, de ez áthidalható. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a réz kínálata ebben az évtizedben tetőzhet, így az előrejelzések szerint 2030-ra a kínálat 10%-kal (vagy nettó zéró forgatókönyv esetében 20%-kal) elmarad majd a stratégiailag biztonságos szinttől. A bányászat fokozása ezért kulcsfontosságú. Négy ritka földfém, a neodímium, a diszprózium, a terbium és a szamárium esetében is hiány várható, bár ez a hiány mennyiségben jóval kisebb, mint a réz esetében, és megfelelő tőkebefektetésekkel szintén kezelhető lenne. A spekuláció mellett további problémát okoz azonban, hogy az elmúlt években a jelentős nyereséget elkönyvelő fém- és bányavállalatok egyre inkább a részvényesek osztalékkal és részvény-visszavásárlással történő jutalmazását részesítették előnyben ahelyett, hogy beruháztak volna a bányászatba és a gyártásba. Az osztalékok és részvény-visszavásárlások összvolumene globálisan 2023-ban csaknem négyszerese volt a 2015-ös összegnek, ellenben a 66 legnagyobb bányavállalat összesített beruházása csak 15 százalékkal nőtt ez alatt az idő alatt – mondja Bujdosó Tünde, aki szerint a magyar autóipari beszállítóknak is időben fel kell készülniük a fémpiaci kockázatokra.
