Új működési modelleket kíván a vállalatoktól az átalakuló világpiac
Egyre kevésbé egységes a világpiac
A világgazdaság nem egyszerűen két, egymással szemben álló blokkra tagolódik. Az egyes országok különböző nemzetközi fórumokon és együttműködések keretében érvényesítik érdekeiket, ami tagolt, olykor párhuzamos szabályrendszerek kialakulásához vezethet.
A vállalatok piaconként eltérő követelményekkel szembesülhetnek a kereskedelem, az adózás, a fizetési rendszerek, a szankciók, valamint az adat- és technológiai szabályozás területén. Egyetlen globális működési modell már nem alkalmas minden helyzet kezelésére: a vezetőknek azt is fel kell mérniük, mely piacokon indokolt a termékeket, a szolgáltatásokat vagy az üzletmenetet a helyi feltételekhez igazítani.
„A geostratégiai kockázatok mentén sok megközelítést kell mérlegelni. Minden jelentős üzleti lépés előtt érdemes felmérni, hogy a politikai és szabályozási körülmények miként érintik az ellátási láncot, a forrásbevonást, a likviditást és az adatkezelést. Ez különösen fontos az exportpiacokon nemzetközi beszállítóként vagy határokon átnyúló finanszírozási struktúrában működő társaságok számára. Az előzetesen kidolgozott forgatókönyvek segítségével a szervezetek változó körülmények között is megőrizhetik döntési szabadságukat” – emelte ki dr. Sefer Iván, az EY Magyarország partnere, az EY-Parthenon magyarországi üzletágvezetője, az EY Law irodavezetője.
Az energiaellátás dönthet a fejlesztésekről
A fizikai infrastruktúra korlátai különösen jól megmutatkoznak az adatközpontok piacán. Az elemzésben idézett előrejelzés szerint az adatközpontok globális villamosenergia-igénye 2030-ra megközelítheti az 1000 terawattórát, és a fejlett gazdaságokban a villamosenergia-kereslet növekedésének több mint ötödét adhatja. Számos térségben az energiaigény gyorsabban emelkedik, mint a tervezett kínálat, ezért a mesterséges intelligenciát kiszolgáló adatközpontoknál a megbízható áramellátás biztosítása már fontosabb szempont lehet, mint a kivitelezés előkészítettsége.
A finanszírozás és az engedélyezés így egyre inkább függhet a hálózati csatlakozástól, az energiaellátási terv hitelességétől, a hatékonyságtól és a fenntarthatósági szempontoktól. A befektetői döntésekhez ebből adódóan megbízható adatokra van szükség az energia- és vízigényről, a kibocsátásokról, a megújuló kapacitások többlethatásáról és a berendezések életciklusáról. Az ágazat példája szélesebb üzleti tanulságot is hordoz: a tőke és a piaci kereslet önmagában nem garantálja egy fejlesztés megvalósíthatóságát, ha a működéshez szükséges fizikai erőforrások nem állnak rendelkezésre.
A stratégiai mozgástér a reziliencia alapja
A rövid távú válságkezelés mellett a hosszú távú ellenálló képesség felépítéséről is gondoskodniuk kell a döntéshozóknak. A szabályozási változások, az ellátási nehézségek, az energiaárak ingadozása, valamint a társadalmi tiltakozások és a beruházások közösségi elfogadottsága együttesen is hatással lehetnek a fejlesztések ütemezésére és az üzletmenet folytonosságára.
„A sikeres stratégia alapja egy világos jövőkép, amely a változó geopolitikai környezetben is iránytűként szolgál. Eléréséhez azonban olyan cselekvési tervek kellenek, amelyek rugalmasan reagálnak a kulcsfontosságú feltételezések módosulására. Már a döntés-előkészítés során érdemes felmérni, mi történik, ha ezek az alapvetések – például a szabályozás vagy a finanszírozási háttér – elmozdulnak, és előre kidolgozni a kockázatcsökkentő lépéseket. Így a vállalatok gyorsabban alkalmazkodnak, és hamarabb felismerik az új üzleti lehetőségeket is” – tette hozzá Kadocsa Márton, az EY-Parthenon partnere, a stratégiai tanácsadási üzletág magyarországi vezetője.