Rengeteg ezüstkincset találtak a föld alá elásva
A csaknem hétezer évet átfogó leletek Szombathely múltjába engednek bepillantást, a területnek, amely már évezredekkel ezelőtt is otthont adott településeknek, műhelyeknek és gazdaságoknak.
A vállalatcsoport új, szombathelyi alállomása ugyanis egy régészeti lelőhelyen épült, ezért már a beruházás előkészítése során régészeti vizsgálatokra volt szükség.
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Nemzeti Régészeti Intézetének szakemberei 2023 és 2025 között dolgoztak a területen. Az építkezés előtt és a földmunkákkal párhuzamosan végzett régészeti munkák során csaknem négyszáz régészeti emléket és több ezer leletet tártak fel a Krisztus előtti 5. évezredtől egészen a kora újkorig.
A legnagyobb szenzációt egy több mint 200 darabból álló, két kilogrammot meghaladó kelta ezüst éremkincs jelentette, amely mindössze 30–40 centiméter mélyen rejtőzött a földben.
A Krisztus előtti 2. század végéről – 1. század elejéről származó, úgynevezett velemi típusú tetradrachmákat egy gödörben rejtették el a kelták, az érmék egy részét pedig egy kis edényben helyezték el. A mezőgazdasági művelés az évszázadok során megbolygatta a sekély mélységben rejtőző leletegyüttest.
A régészek először néhány érmére bukkantak, majd fémkeresős szakemberek segítségével fokozatosan jutottak el a kincs központi részéig.
A feltárás során számos olyan lelet is napvilágot látott, amely az egykor itt élők mindennapjairól mesél. Az egyik legrégebbi egy csaknem 7000 éves, kisméretű, csiszolt kőből készült vésőbalta, amelyet feltehetően erdőirtáshoz, famegmunkáláshoz és építkezéshez használtak.
A kora vaskorból, a Kr. e. 7–6. századból egy pávaszemmintás üveggyöngy is előkerült, amely egykor egy ékszert díszíthetett. Ugyanebből az időszakból olyan edényeket is találtak a régészek, amelyekbe ételt és italt helyeztek az elhunytak mellé, hogy elkísérjék őket a túlvilágra. A kelta korból pedig egy földbe mélyített épületben talált kézimalom két, épségben fennmaradt köve őrzi az egykori mindennapok emlékét.
A területen a római korban egy villagazdaság működött, amelynek épületeit az évszázadok során teljesen elbontották, építőanyagaikat pedig széthordták. A mostani feltárás során a régészeknek mégis sikerült részben rekonstruálniuk a központi épület alaprajzát.
A feltárt épületrész mintegy 300 négyzetméteres volt. Innen került elő az a különleges téglatöredék is, amely egy kutya mancsának lenyomatát őrzi. A régészek szerint a téglát egykor a római padlófűtési rendszer fűtőterének lefedéséhez használhatták.
A feltárások révén Szombathely múltjának eddig kevésbé ismert részletei is napvilágra kerültek. A régészeti kutatások helyszínén ma már az E.ON új villamosenergia-alállomása működik. A vállalatcsoport a Danube InGrid projekt keretében 7,5 milliárd forintból építette meg a Szombathely Észak alállomást, és valósította meg a kapcsolódó hálózatfejlesztéseket. A beruházás a város és a környező ipari területek növekvő villamosenergia-igényének kiszolgálását segíti.
Az E.ON és a régészeti szakemberek szoros együttműködésével a feltárásokat sikerült összehangolni a beruházás előkészítésével és kivitelezésével. Így az építési munkálatok mellett a régészeti értékek szakszerű feltárása, dokumentálása és megőrzése is biztosított volt.
A leleteket a közeljövőben Szombathelyen, a Savaria Múzeum időszaki kiállításán ismerheti meg a nagyközönség.
Tudta-e?
A Szombathelyen talált ezüstérmék úgynevezett tetradrachmák, egyenként négy drachmának megfelelő értékűek. Az itt talált velemi típusú tetradrachmákat feltehetőleg az alállomástól légvonalban mintegy 15 km-re található Velem – Szentvid térségében verhették.
Az elrejtés célja a régészeket is megosztja: lehetnek isteneknek ajánlott áldozati ajándékok, vagy akár krízis miatt elrejtendő vagyon. Ezért is volt kivételes szerencse, hogy ez a kincs az ásatás során került elő, mert így nemcsak az érméket, hanem azok pontos elhelyezkedését és régészeti összefüggéseit is dokumentálhatták.
A lelet jelentősége messze túlmutat egykori vásárlóerején: ritkasága, kiváló minőségű ezüstje és megtalálásának körülményei miatt mai értéke pénzben aligha fejezhető ki.