Változnak a nyugdíjak, de változik-e a teljes nyugdíj rendszer is Tisza Kormánnyal?
Bár az elképzelések jelentős támogatást nyújthatnak a leginkább rászorulóknak, a súlyosbodó demográfiai problémák megoldása továbbra is rendkívül nehéz feladat.
A magyar nyugdíjrendszer egyik legnagyobb gondja hosszú ideje a társadalmi különbségek növekedése, valamint a legkiszolgáltatottabb rétegek elszegényedése. A TISZA párt „Működő és Emberséges Magyarország” programján belül éppen ezekre a problémákra próbál választ adni a nyugdíjpolitikájával.
Mit kínál a Tisza programja az idősek számára?
A választások előtt ismertetett program középpontjában a szolidaritás elvének megerősítése és az alacsony nyugdíjból élők helyzetének javítása áll.
A legfontosabb elemek a következők:
Senki sem részesülhet havi 120 ezer forintnál alacsonyabb öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban.
A 120 és 140 ezer forint közötti ellátásban részesülők sávos emelésre számíthatnak, amely havi 6–12 ezer forintos pluszt jelenthet, és mintegy 140 ezer embert érinthet.
Bevezetnének egy új, célzott támogatási formát, a nyugdíjas SZÉP-kártyát, amely évente legfeljebb 200 ezer forintos keretösszeggel (jövedelemtől függően) segítené az időseket élelmiszer- és gyógyszervásárlásban.
A párt hangsúlyozza, hogy a 13. és 14. havi nyugdíj rendszerét is fenntartaná.
A Bankmonitor szakértői szerint ezek az intézkedések a szolidaritás szempontjából kedvező irányt jelentenek, mivel a társadalom alsó 20–30 százalékának helyzetét javíthatják. Ugyanakkor a kérdés másik oldala a költségek és a megvalósítás időzítése.
Magasztos célok, korlátozott lehetőségek
A Tisza Párt nyugdíjakat érintő terveinek megvalósítása a szakértői becslések szerint évente 650–750 milliárd forintos többletkiadást jelentene az állam számára. Ennek legjelentősebb tétele a nyugdíjas SZÉP-kártya, amely önmagában 350–400 milliárd forintos éves kiadást jelentene. A minimálnyugdíj 120 ezer forintra emelése és a sávos növelések további mintegy 160 milliárd forintot igényelnének. Amennyiben pedig 2029-re a 14. havi nyugdíj teljes egészében bevezetésre kerül, a Portfolio számításai alapján az éves többletteher akár az 1200 milliárd forintot is elérheti.
Mindez egy eleve feszes költségvetési környezetben valósulna meg, ezért ezek az intézkedések – bármennyire kedvezőnek tűnnek – nem vezethetők be azonnal. Egy ilyen volumenű reform kizárólag fokozatosan, hosszabb távon, a gazdasági teljesítmény és a költségvetési mozgástér függvényében valósítható meg biztonságosan.
A demográfiai kihívás, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni
Még ha a következő kormány képes is lenne növelni a nyugdíjakat, ez önmagában nem változtatná meg a rendszer alapvető működését. A legnagyobb probléma ugyanis nem politikai, hanem demográfiai eredetű. Magyarország népessége gyors ütemben öregszik: míg 1990-ben a lakosság kevesebb mint egynegyede volt nyugdíjas korú, ma már közel egyharmada tartozik ebbe a csoportba.
Ezzel párhuzamosan a születésszámok történelmi mélypontra estek. A felosztó-kirovó rendszerben – ahol az aktív dolgozók befizetéseiből finanszírozzák a nyugdíjakat – ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb keresőnek kell eltartania egyre több nyugdíjast.
Ez a tendencia folyamatosan növekvő terhet ró az állami költségvetésre. Emiatt a nyugdíjkorhatár emelése – amely több európai országban már folyamatban van – egyre inkább elkerülhetetlen lehetőségként jelenik meg. Bár a Tisza programja enyhítheti a leginkább rászorulók helyzetét, önmagában nem képes biztosítani a nyugat-európai életszínvonalat. A demográfiai folyamatok olyan pályára állították az országot, amelyhez minden jövőbeni kormánynak alkalmazkodnia kell.
Milyen hosszú távú megoldások jöhetnek szóba?
Ha ezek az intézkedések nem elegendők a rendszer stabilizálásához, akkor felmerül a kérdés: milyen alternatívák léteznek? Az állam eszköztára ezen a téren meglehetősen korlátozott.
A legkézenfekvőbb megoldás a demográfiai trendek megfordítása lenne, például a születésszám jelentős növelésével. Ez azonban – a jelenlegi statisztikák alapján – még évtizedes távlatban is komoly kihívás.
Amennyiben nem nő a befizetők száma, az állam kénytelen lehet nehéz döntéseket hozni:
- emelheti a nyugdíjkorhatárt,
- növelheti a járulékterheket,
- vagy csökkentheti a nyugdíjak reálértékét.
Létezik ugyanakkor egy fenntarthatóbb megoldás is: a többpilléres nyugdíjrendszer kialakítása. Nyugat-Európában – amely a Tisza programjában is példaként szerepel – az időskori megélhetést nem kizárólag az állam biztosítja. Jelentős szerepet kapnak a munkáltatói nyugdíjrendszerek és az államilag támogatott, egyéni megtakarítások. Hasonló modell Magyarországon is működött 2011-ig.
Amíg azonban a hazai nyugdíjasok bevételeinek 80–90 százaléka az egyre nagyobb nyomás alatt álló állami rendszerből származik, addig nehéz elérni a nyugat-európai életszínvonalat.
A megoldás részben egyéni szinten van
Mivel a többpilléres rendszer kiépítése hosszú távú, politikai ciklusokon átívelő feladat, az egyéni felelősség továbbra is meghatározó. A jövő nyugdíjasai számára az egyik legbiztosabb megoldás az öngondoskodás és a saját nyugdíjcélú megtakarítások felépítése.
Ebben az állam is támogatást nyújt: a befizetések után 20%-os, évente akár 280 ezer forintos adójóváírás is igénybe vehető. Minél korábban kezd valaki megtakarítani, annál jelentősebb összeg gyűlhet össze időskorra a kamatos kamat hatásának köszönhetően.
