Kopits György: lefékezi a bankadó a növekedést
Magyar Narancsban csütörtökön megjelenő és az MTI-hez szerdán eljuttatott interjúban Kopits György hangsúlyozta, hogy a szerkezeti átalakítások az államháztartás középtávú egyensúlya miatt szükségesek. Úgy vélte, a Nemzetközi Valuta Alaptól (IMF) és az Európai Uniótól hiába vár Magyarország engedékenységet, a piaci hitelezőket ez nem hatná meg.
A költségvetés idei alakulásával összefüggésben Kopits György arra emlékeztetett, hogy költségvetési tanács előrejelzései és elemzései szerint az idei hiány 4,2 százalék lehet, de 3,8 százalékos hiánycél megvalósítható.
Az önkormányzatok vagy az állami vállalatok gazdálkodásából eredő kockázatok akár a GDP egy százalékával is ronthatják az egyenleget. "Megnyugtató számunkra, hogy az úgynevezett tényfeltáró bizottság - talán létező, de nyilvánosságra nem hozott jelentésében - ugyanezekre a kockázatokra mutatott rá" - jelentette ki az interjúban a költségvetési tanács elnöke. A jövő évi kiadáscsökkentésről kifejtette, az államháztartás hiánya 2011-ben nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékát, de a kiadáscsökkentés szükséges mértéke attól is függ, mennyi lesz a bevétel. Márciusban a tanács azt tudta megállapítani, hogy ha a törvények nem változnak, akkor jövőre a belső tételekre - például oktatás, egészségügy, közigazgatás - az ideivel megegyező nominális összeg áll csak rendelkezésre, ami reálértéken mintegy 200 milliárd forintos csökkenést jelent. Hozzátette, ezt a számítást, az úgynevezett technikai kivetítést augusztusban ismét elkészítik.
A bankadóról elmondta, a pénzintézetek komoly piaci erővel rendelkeznek és meg fogják találni az áthárítás módját, miközben csökkenhetik a hitelkereteket és nehezíthetik a hitelekhez való hozzáférést. Ilyen helyzetekben pedig a hatás rendszerint regresszív, tehát a rászorultabb háztartások és a kkv-k fognak nehezebben hitelhez jutni, vagy nekik kell az adó aránytalanul nagyobb súlyát viselni. Ugyanakkor úgy vélte, nem valószínű, hogy egy bank a különadó miatt felszámol mindent, és elköltözik Magyarországról, de könnyen lehet, hogy a nem csak Magyarországon tevékenykedő pénzintézetek más országok felé fogják eltolni a súlypontjukat.
Azt sem lehet teljesen kizárni, hogy ha vannak más okok is, akkor valakinek ez jelenti az utolsó lökést az elköltözéshez. Az IMF-fel és az unióval való tárgyalásokról elmondta, az EU-ban nem akarnak még egy Görögországot. Ha Magyarország segítséget kér, akkor látni akarják, hogy az ország jobban fog teljesíteni, és a saját lábára fog állni. Lényegében ezt mondta a német kancellár a napokban a magyar miniszterelnöknek - fejtette ki.
Kopits György szerint "bizonytalanságot okozó viselkedéssel és nyilatkozatokkal csak azt lehet elérni, hogy saját magunkat kötjük gúzsba. Sokszor kérdezik tőlem újságírók, hogy ez és ez az intézkedés vajon elégséges lesz-e a Valutaalapnak, elfogadja-e, milyen feltételeket fog szabni. Pedig nekünk úgy kellene gazdálkodni, hogy egyáltalán ne kelljen a Valutaalaphoz fordulnunk, hanem a gazdaságpolitikai döntések és a kommunikációjuk képes legyen közvetlenül meggyőzni a befektetőket arról, hogy bátran finanszírozhatják Magyarországot.
Ha lehet így értelmezni, akkor üdvözölhetjük a miniszterelnök legutóbbi kijelentését, hogy a jövőben nem vesszük igénybe a Valutaalap forrásait." Egy kis, nyitott ország esetében a kiigazító csomag nem feltétlenül vezet pangáshoz vagy esetleg recesszióhoz. Nagyon hatásos jelzésértéke van annak, ha egy kormány egyértelműen és hitelesen kijelenti, hogy szigorú költségvetési fegyelmet fog tartani, olyan szerkezeti lépésekre szánja el magát, amelyek következtében egyszer és mindenkorra tartani tudja magát bizonyos keretekhez - ajánlotta Kopits György és hozzátette: "Így idővel a piacok nagyon kedvező módon reagálnak, megnő a bizalom, csökken az elvárt kockázati felár, a kamatkiadások pedig elkezdenek csökkenni. Pusztán ettől már nagyobb költségvetési mozgástér keletkezik, ami kihat a gazdaságra, több lehetőség lesz a beruházásokra."
Arra a kérdésre, hogy a piac mit fogadhat el, az elnök elmondta, korábban jellemző volt, hogy amikor egy ország készenlétihitel-megállapodást kötött a Valutaalappal, akkor utána a hitelezők szinte bármit elfogadtak. Ez azonban a 90-es évek közepén megváltozott, amint az állampapírpiac átvette a bankok szerepét a hitelezésben. Mint kiemelte, az nem működött, hogy a Valutaalap elnéző próbált lenni. Ezért nincs értelme mumust csinálni az IMF-ből és az EU-ból, ha valamit nem akarnak elfogadni. Olyan alku, amit a Valutaalappal vagy az EU-val csak politikai érvek mentén lehet megkötni, a piaci szereplők szemében nem ér semmit - fejtette ki.
