5800 milliárd forintos kérdés: gyorsabb lesz-e az építőipar az új kormányzati struktúrában?

Ambiciózus fejlesztési tervekkel készül a Tisza-kormány az építőipar élénkítésére. A Wekerle Sándor Bérlakásépítési és Otthonfejlesztési Program egyik központi eleme, hogy tíz éven belül a hazai lakásállomány 25 százalékánál valósuljon meg energetikai korszerűsítés. 

A program emellett bérlakásépítési, kollégiumfejlesztési és egyéb lakhatási célokat is megfogalmaz. A lakhatási beruházások mellett az uniós forrásokból finanszírozott ipari, közlekedési és infrastrukturális fejlesztések is jelentős keresletet teremthetnek az építőipar számára a következő években.

Van benne logika

A 2026 májusában felállt új kormányzati struktúrában* az építőipart érintő feladatok több minisztérium között oszlanak meg. A Pénzügyminisztérium felel a támogatási és otthonteremtési programok pénzügyi kontrolljáért, a Szociális és Családügyi Minisztérium a lakhatási intézkedések társadalompolitikai koordinációjáért, míg a Vidék- és Településfejlesztési Minisztériumhoz kerültek a lakhatási és bérlakásprogramok, valamint egyes területfejlesztési feladatok. 

Az energiahatékonysági és energetikai programok kidolgozásáért a Gazdasági és Energetikai Minisztérium felel, az állami ipari és infrastrukturális beruházásokat pedig a Közlekedési és Beruházási Minisztérium irányítja.

„Van benne logika” – ismeri el Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője, ÉVOSZ elnökségi tag. „A lakhatás ebben a rendszerben nem csupán építési vagy ingatlanpiaci kérdésként jelenik meg, hanem területfejlesztési és társadalompolitikai feladatként is. Ugyanakkor az állami beruházások jelentős része közlekedési és infrastruktúra-fejlesztési projektekből áll, ezért szakmailag indokolható, hogy ezek egy dedikált szakpolitikai tárcához kerültek.”

A szakember szerint az új felállás egyik legfontosabb eleme, hogy az energetikai kérdések önálló, gazdasági fókuszú döntési központba kerültek. A Wekerle-program részeként a kormány tízéves energiahatékonysági programot tervez, amelynek célja a hazai lakásállomány negyedének korszerűsítése. A program panelépületek, családi házak és más lakóingatlanok energetikai felújítását támogatná.

„Az energetikai ügyek Gazdasági és Energetikai Minisztériumhoz kerülése arra utal, hogy a kormány az energiahatékonyságot nem csupán környezetvédelmi, hanem gazdaságfejlesztési és versenyképességi kérdésként is kezeli” – mutat rá Markovich Béla. Véleménye szerint ez jelentős piacot teremthet a szigetelések, nyílászárócserék, gépészeti korszerűsítések és más energiahatékonysági beruházások számára, miközben hosszabb távon kiszámíthatóbb keresletet biztosíthat az építőipar szereplőinek.

Koordinációra építve

„Az új struktúra mögött az a törekvés látható, hogy az egymással szorosan összefüggő szakpolitikai területek összehangoltabban működjenek, és gyorsabban szülessenek meg a beruházásokat érintő döntések” – magyarázza Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője.

Szerinte a rendszer sikerét végső soron az dönti el, hogy a minisztériumok mennyire tudnak hatékonyan együttműködni. Ha a koordináció működik, az gyorsabb döntéshozatalt és kiszámíthatóbb beruházási környezetet hozhat. Ha viszont az egyeztetések elhúzódnak, az a projektek előkészítését és megvalósítását is lassíthatja.

A kérdés különösen aktuális a nemrég bejelentett, 16,4 milliárd eurós uniós forráscsomag miatt. A mai árfolyamon több mint 5800 milliárd forintos forrás felhasználása jelentős közlekedési, infrastrukturális és városfejlesztési beruházásokat indíthat el, amelyek sikere nagyrészt azon múlik majd, hogy az érintett intézmények mennyire tudják összehangolni a döntéseiket és a végrehajtást.

Az építőipar várakozásai

„Az építőipar számára fontos jelzés, hogy a kormányzat igyekszik világosabb felelősségi köröket kialakítani az ágazatot érintő területeken. Az új struktúra mögött az a szándék látható, hogy az egymásra épülő szakpolitikai területek között szorosabb együttműködés alakuljon ki, és a beruházásokat érintő döntések összehangoltabban szülessenek meg” – mondja Markovich Béla.

Az ágazat számára ugyanakkor továbbra is az a legfontosabb kérdés, hogy az új rendszer képes lesz-e hosszú távon kiszámítható fejlesztéspolitikát teremteni. Az építőipari vállalkozások beruházásai, kapacitásbővítései és munkaerő-tervezése többéves időtávon történik, ezért a gyakran változó támogatási rendszerek és az időszakosan leálló beruházások jelentős kockázatot jelentenek.